A helyzetek változnak, mivel egyenlőséghez vezetnek
Kérdés
Mit jelent a “csoport központja”?
Válasz
A csoport központja az a valóság központja, a legnagyobb spirituális pont.
Valóság nem létezik önmagában, hanem csak az a személy aki ezt eléri. Élérni a valóságot, hogy az stabilizálodjon bennem, csakis a csoport központjában, ahol én lenullázom az egómat és összekapcsolódom a többiekhez egységesen.
Ezzel együtt en szándékosan megváltoztatom a viszonyomat közöttünk, néha alárendelve magam a barátaimnak, látom őket mint a generáció legnagyobbja, és néha fölemelkedek hozzajuk, azért hogy adhassak nekik valamit magamból. Végül, nézem a csoport egyszer lentről, és egyszer fentről, egyenlően viszonyulok hozzájuk. Ez az egyenlőség nem létezik, ez saját erőfeszitésem eredménye. Egyrészt, sóvárg az egész erőjéből, hogy felemelje a barátokat, és segítse őket, másrészt, alacsonyabbá teszi magát mint ők, hogy képes legyen élni abból amit megkap a barátaitól. És ebből két ellentétből hirtelen rájön, hogy mit jelent az egyenlőnek lenni, bár nem látja az egyenlőség pontját.
Látja magát az Ein Szofban midenkinél magasabbnak (+ ∞), és ezzel egyidejűleg a legalacsonyabnak az Ein Szofban (- ∞) a barátoknál, és amikor a kettőt összilleszti, és felfedezi magát mindkét pontban, szimultán módon, akkor hirtelen megtalálja a központot, ahol mindenki egyenlő és akkor ez már létezik számára.
A fizikai életben csak az odaadás marad, a garancia, az összeolvadás mindenkivel. Érzi ezt, egyre több Reformáló Fényt vonz magára, a “Körbevevő Fényt”, amely kitölti a “teret”, a mezőjét a tulajdonságnak. Ebben felfedez, több erőket, több támogatást, több gondoskodást kívülről, érzi, hogy stabilizálodott benne – és ez a ” csoport központja “.
A csoport központban valóban megtalálja a csoport, a barátokat. Nem számít, mit fedezzünk fel, az én valóságban minden pontosan igy van. Mert ez a végtelen világban már létezik, és a zuhanás ebben a világban csak azért van tervezve, hogy megépítse bennünk a spirituális fokozat felfedezéset, felismeréset, a megértéset, érzését. Amikor ezek a fokozatok az emberben megjelennek, és elkezd felemekedni rajtuk, ő nem függ senkitől: mindenki a végső korrekcióban van (gmar a tikun), én szemben állok azzal a helyel, amely az Ein Szof Fénye, és minden rajtam múlik, minden valóság bennem van. Ott fedeztem fel az igazságot. De ez az igazság a saját befektetésemtől függ, a hűségesem a csoporttal, a tanárral, a forrásokkal, amelyeket fel kell tárjam a munkámban.
Nincs semmi, kivéve a “csoport központja”. Én felfedezem, hogy ez a világ központja, az összes lelkek gyűjteménye, az összes törések és a korrekciók. Ez a “Malchut de Ein Szof”, mindent össze akar gyűjteni, magába foglalni. Más szóval, ha a szemely átadja magát a “Malchut de Ein Szof”-nak, a Istenségnek, hogy elvalaszthatatlan része akar lenni, ő maga válik a “Malchut de Ein Szof”, és ezzel összeköti magát az “az első kilenc szfirával”, azaz, az összes vilagokkal egészen a Végtelen világig, és igy haladunk előre.
(BS)
