Csináljunk embert
Zohár könyvéből ” Csináljunk embert „, „Genesis”, 172. pont: „Írva van, hogy csináljunk embert a saját képmásunkra, hasonmásunkra, ez azt mutatja, hogy az ember 6 lélekből áll össze, mint a bölcsességből és mint a kegyelemből, mint ahogy a felsőben, a Zéér Ampin de Atzilut … mert a kegyelem tulajdonitva záhár (him), és a bölcsesség ragyogása a Nukva (nő). És a záhár (him) komlexebb lesz a bölcsesség ragyogásában a Nukva által, és a Nukva komlexebb lesz a kegyelemben a záhár által. Akkor válik egyetlen emberré a világban és minden kormányzója, mint a felső Zon”.
A hálózati kapcsolat közöttünk, az úgynevezett „ember”, nem a megszerzési vágyban, hanem a kapcsolat a vágyak és a tulajdonságok között. Mivel irva van: „Csináljunk az embert a mi képmásunkra, hasonmásunkra”. Azaz, a „csináljunk embert” ez az adakozás mértéke, amely felfedeződik kölcsönös kapcsolatban az egyéni lélek között, egy hálózatban, amely összeköti őket. Van benne „kegyelem” és bölcsesség „, a férfi és női részek. Mindezt mi tanuljuk, a Zohár könyvében.
Ezért a Zohár olvasása során, mi el kell képzeljük magunknak milyen a mi kapcsolataink, romlottak vagy a korrigáltak, de amikor felfedezzük ilyen módon, feltárul a rendszer, amelyben ezek a tulajdonságok találhatok.
Nem számít, ha feltárul romlott formában, mint a rabbi Simon tanitványainál, amikor feltárult a gyűlölet minden erejében. A legfontosabb dolog, hogy ez nem közömbösség. De ha ez az erő jó vagy rossz, nem számít. Maga az erő mértékéről, a letisztázásáról beszél. És ez a szint mindig jobb és bal vonal, két egymással ellentmondó tulajdonság, a rosz erő is és a jó erő, amelyek kapcsolódnak a „középső vonalon”.
Ezért nem kell félni a rosz felfedezésétől, „meg kell vizsgálni a rosszat, mint a jót”. A fő dolog, hogy cél felfedezésére legyen, ha lehetséges jóval magasabb, erőteljesebb és letisztázott.
(BS)
