Az út, amelynek nincs vége
Báál HáSzulám, “Bevezető a Zohár könyvébe”:
“Mivel a megtisztulás időszaka a megszerzési vágynak, hogy megszerezze a fényeket és szinteket a lelkének, az úgynevezett NaRaNHaJ. És minden szint, amelyet megszerez, azonos a Fénnyel, amely segít neki a megtisztulásban. Tehát, a szintekre emelkedik, addig amig el nem éri a helyes folyamatot, amely a Teremtés gondolatában van”.
Kérdés
Ha a szint “kapni, azért hogy adakozzunk”, ez megjelenül minden léleknek és léleknek?
Válasz
Igen és nem. Ezt meg lehet szerezni nem csak közvetlenül, hanem az integráció által is. Mert mi beszélünk az analóg rendszerről, amely tökéletes és integrált, ahol mindenki kapcsolatban áll mindenkivel és mindenki megkapja az általános mintázatot, mint egy holografikus képet.
A lényeg az, milyen szerepem van ebben a képben: Én része vagyok a “láb” – nak, vagy a “fej”- nek, a “szív”-nek, vagy más szervnek az általános “test” – ben? Biztos, hogy én mindent megszerzek, de az én részemet a rendszerben aktiv módon szerzem meg, úgy hogy én függetlenül működök.
Nekem megvan a saját hiányom, és a hiány szerzi meg az összes többit. Létezem én, ami az alapom, és létezik mindenki. Tehát az elérés nem azonos mindenkinek. Mindegyik megszerzi a teljes rendszert, az Ein Sofban található, de ezzel együtt, hogy mindenki “féltékeny” a másikba, mivel minden pont különböző eredetű. Erre a munkára is szükség van és korrigálni.
Mi egy olyan szakaszon megyünk át, hogy egyelőre nem tudunk semmit. Fejlődés folytatódik, és valahol eltűnik. Az edények nővekednek és átváltoznak valami nem ismertté…
Kérdés
Miért kell a személynek, megszereznie a teremtés gondolatát?
Válasz
Mert ez a Legfelső vágya, a Teremtőé. Mert a teremtés gondolata a Teremtőé. A mi szavaink nem helyesek, de kötelesek vagyunk használni őket. Mondva, hogy van egy elérhetetlen valóság, amely jelenti a “Kibocsájtó”. Ő maga nem fogalom, hanem a teremtés gondolata, azaz a felénk való viszonya.
Ennek a gondolatnak eredményeként, volt az akció. Ő teremtette meg a megszerzés vágyat, és tett neki mindenfélé műveleteket. De a lényeg nem az, hogy mi maradjunk a megszerzés vágyban. Mert a vágy és a Fény, összesen két tulajdonság – megszerzés és adakozás, amelyet Ő úgy határozott, hogy felemeljen minket a kettő fölé.
Ez azt jelenti, hogy mi felemelkedünk nem csak a kapás vágya fölé, hanem az adakozás fölé is, mert nem létezhet e nélkül. Meg kell értenünk a teremtés gondolatát, és még magasabbra kell emelkednünk, amiről nem tudunk beszélni ma, mert nem tudjuk mi az.
Ez az megszerzés vezet el bennünket az ismeretlen folyamatra. A mi vágyunk nem tud valami sokkal magasabbat megszerezni, mint ezek, és itt arról van szó ami a korrekció vége után van. Továbbra is meg kell értenünk, hogy ott vannak célok, amelyek találnak a “Kibocsájtó” – hoz. Azért amikor megtisztázzuk a folyamatot, amelyen keresztül haladunk, azt kell mondani, hogy az Ő viszonya felénk nem kevesebb fokozat, mint az a fokozat amelyen Ő van, és amelyről nem tudunk semmit, mert hozzá még a gyökérek is, amelyből a mi ágaink jönnek, még ők sem vonzódnak hozzá.
Mivel mi tudjuk ezt a lehetőséget, mi meg kell érteniük, hogy hol állunk ma.
(BS)
