Szív a szöges drót mögött
Kérdés
Hogyan tudom kijavítani a saját valóságom felfogását, ha nem érzem, hogy ez helytelen? Csak higgyem el, hogy ez így van?
Válasz
Meg kell emészteni az elvet: “Nincsen más Rajta kívül”, jó és jóságos, egyetlen valóság, és mindenki egy ember. Ez nem valamilyen filozófia, pszichológia, vagy elvont teória elvágva a valóságtól. Meg kell valósítanunk a gyakorlatban, és mire kötelez, hogy felfogjuk ebben a formában?
A különbség az igazi kép, amit most érzek, azt mutatja, hogy mennyire kerülök közelebb most a korrekcióhoz. És a probléma nem az, hogy korrigáljam a kancsalságom és összehangoljam a belső és külső képet. A korrekció bennem kell, hogy történjen, mert minden ami külsőnek tűnik, belül kell, hogy érezzem.
Én átfordítom az egész külsőt belsőre, közelebb hozzám, ahogy írva van: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Mindent, ami kívül létezik én most visszautasítom és gyűlölöm, külsőnek tűnik nekem, mert az egóm távolítsa el. Az egóm helyezi ki ezeket a részeket, amelyek bennem vannak.
Miért tűnik ez kívülinek? – Tedd azt belülre! De nem értesz egyet vele, azért, hogy az egészet helyezzük belülre, az egódat kell, korrigáljad. De nem vagy készen: hogy, szeress mindenkit, bocsáss meg mindenkinek, láss mindenkit mint a saját magad részét? – De, hogyan találok ebben büszkeséget, és hogyan tudom őket megjavítani?
Nem értjük, hogy miért vagyunk állandóan összeütközésben, az egész világ ellen. Állandóan ellenállunk, ennél is okosabb, ügyesebb vagyok… Így stabilizálom a világképemet: én pontosan a közepén vagyok, tövisekkel beborítva, hogy megvédjem magam mindenkitől. És ha sikerül kiegyensúlyozzak mindent, legyek körbevéve, és megvédve mindentől, akkor az én egóm pihenhet egy pillanatra.
Tehát, állandóan védekezek minden irányból. Az eszem állandóan önző terv szerint dolgozik, elrendezi a világot úgy, hogy senki sem érintse az érdekeimet, és ne közeledjenek hozzám túl sokat, de uraljam az egész képet. Egyrészt, nem hagyom, hogy közeledjenek, és másfelől, nem engedem, hogy eltávolodjanak. Nem hagyom, hogy mások közeledjenek, azért, hogy ne ellenőrizzenek, ne hatoljanak be a szeretet terébe. De másrészt, én nem hagyom őket túl távol, hogy kontrolláljam őket. Így képzeljük el a világ képet, mintha én rajta kívül lennék.
De abban a mértékben ha eltöröm az egóm, akkor látom, hogy ezek a képzeletbeli képek bennem vannak. És kívül nincs semmi. Csak úgy tűnik, hogy a barátaim kívül léteznek, mint fizikai testek – de, a belsősége benned létezik.
Amikor korrigálod magad, te azt fogod érezni, hogy a többi ember nem létezik – és mindez hozzád tartozik, a tiéd.
ford: B S
szerk: Sz I
