Dr. Michael Laitman

A baba sír és a felnőttek boldogok

Nekünk boldognak kell lennünk, hogy megkaptuk a lehetőséget arra, hogy világszerte terjeszthessük a Kabbala bölcseletét, mint ahogy Báál HáSzulám mondta: “Boldog vagyok, hogy egy olyan generációban születtem, melyben terjeszteni lehet a Kabbala bölcseletét”.

Attól a pillanattól kezdve, hogy meg van a lehetőségünk arra, hogy beteljesítsük a korrekció módszerét, az egész világot úgy kell tekintenünk világszerte, mint eszközt a korrekcióra. És akkor mi boldognak érezzük magunkat azért a lehetőségért, hogy megkaptuk a lehetőséget a munkára és a korrekcióra. Végül is, mi megkapjuk az összes jó jutalmat, amit mi magunk teremtettünk, építettünk és érdemeltünk ki.

Boldognak kell lennünk amikor mindkét komponens megjelenik egyazon időben: a korrupció és annak a korrekciójára szolgáló módszer. Mindez azért van, mivel nekünk csak a helyes erőfeszítést kell megtennünk és az Ein Szof (Végtelenség) világai feltárulnak bennünk.

Meg kell mutatnunk a világnak a boldogságunkat, a  reményt, a jókedvet, és a biztonságot. Félelem helyett boldogság, magabiztosság és tiszta tudás arról mi is történik most, és mi várható később.

A mi tapasztalatunk nem a világ szenvedése, hanem boldog szülési fájdalmak. Amikor az újszülött felsír, mindenki körülötte boldog, a testünk, a mi egónk sír, míg a bennünk levő emberi rész boldog. Mi el kell magyarázzuk ezt mindenkinek, és őket magunkhoz vonzanunk emelkedett hangulatunk, szellemiségünk által.

Ebben javulnunk kell, mivel a világ tovább hanyatlik egyre mélyebbre és mélyebbre a szakadékba, a kétségbeesettség, erőtlenség, tehetetlenség és reménytelenség állapotába. Erőteljesen kell érezzük a boldogságot, a reményt, a tiszta tudást, a magabiztosságot, azt, hogy mindaz, ami megjelenik a mi érdekünkben történik, mivel minden készen áll a korrekcióra, a “Király lakomája”-ra.

Minden azon múlik mi hogyan teljesítjük küldetésünket, azt megértve hogy eljött az idő a belső korrekcióra, és a Kabbala bölcseletének széleskörű külső terjesztésére. Nagyon fontos, hogy mekkora mértékben leszünk képesek kisugározni a boldogságot és magabiztosságot egy külső módon a világ felé, miközben türelmesen és óvatosan cselekszünk.

Meg kell értsük azt, hogy egy olyan személy, aki nem tartozik hozzánk nagyon nehéznek találja, hogy megértse ezt a hozzáállást. Esetleg mindez irritálhatja, és dühössé teheti, hogy mi az ő állapotával ellentétes állapotban, hangulatban vagyunk, nem osztozva az ő problémájában és aggodalmában, hogy mi boldogok vagyunk miközben mindenki más sír. Oda kell figyelnünk az emberekre, és fokozatosan, puhán, és türelmesen el kell magyaráznunk nekik,  hogyan juthatnak ki a válságból.

El kell magyaráznunk az embereknek,  hogy abban a pillanatban,  hogy megváltoztatjuk megközelítésünket, azonnal kis mértékben korrigáljuk attitűdünket a Teremtő irányában, és közelebb kerülünk a Felső Fényhez. Ennél fogva elkezdjük majd érezni ezt a valóságot, érezni fogjuk majd, hogy mindezek nem csak üres szavak, hanem létezik valami valóságos mögöttük.

(2012 szeptember 5, Reggeli lecke 1.rész Rabash írásai)

Ford: B S

Szerk: Sz I

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 1,203 seconds.