A félelem megváltoztat minket, hogy kiérdemeljük a felfedezést
Van egy tudott példa, amely leírja a kapcsolatot az ember és a Teremtő között, ez a példa a vendég és a házigazda esete. Miután a házigazda mindent megterített az asztalra, akkor a vendég szégyent érzett, egyszerűen megégette őt. Ő készen áll mindent érezni, csak ne azt a szégyent, mert ezt nem képes elviselni. Ekkor a házigazda megkegyelmez a vendégnek, és elrejti.
Mit rejt el? A házigazda elrejti magát, hogy a vendég már ne lássa és képes legyen kényelmesen enni az összes finomságot az asztalon, mindent felfal, és ezzel mindent elfogad. Vendég marad, érzéketlen egoista, aki csak fogadni tud, továbbra is csak fizikai szinten, létezik teljesen leszakadva a házigazdától.
Ezért nem elég, hogy a házigazda elrejtse önmagát. El kell rejtenie az élvezeteket is, majd játszani velük, úgy, hogy felfedje azokat ugyanolyan mértékben, ahogy a vendég képes viszonozni ugyanazt a viszonyt a házigazda felé, hogy a házigazda felfedje magát a vendég iránt kis adagokban.
Mind a három összetevő: az élvezet, a házigazda érzete és a vendég étvágya fokozatosan kell feláruljon, egyenlő módon. Ezután kis adagokban a vendégnek meg kell teremtenie a feltételeket, hogy megépítse az azonos viszonyát a házigazdával, ugyanazt a szeretetet, ahogy a Teremtő viszonyul feléje.
Hogyan lehetséges ezt megtenni? Kis lépésekben, ahogy a házigazda felfedi az élvezeteket a finomságokban és ahogy megmutatja hozzáállását a vendégnek, ez a vendéggel szemben egy hatalmas szint. Mert az ő számára egy teljesen új élet, amelyet ő nem érzett az elrejtés feltétele mellett. Neki már előre ki kell fejleszteni a helyes hozzáállását a házigazda iránt, ahogyan a házigazda viselkedett vele először. Amikor az élvezet megjelenik, akkor a vendégnek nem kell foglalkozzon vele, hanem felhasználja őket eszközként: fogadja és építi a házigazda szeretetét.
A “Cimcum “és Maszach” meg kell, hogy előzze a Fény felfedezését, a Teremtőt. Azaz, a első és legfontosabb, hogy szükségünk van a félelemre a Teremtő iránt. Az ember ki kell fejlessze magában a félelem tulajdonságát, a félelmet, abban az értelemben, hogy nem sikerül adakoznia a Teremtőnek, az állandó aggodalma, hogy mi történik, ha a Teremtő hirtelen felfedeződik, és nem fogja tudni védeni magát az önző élvezetektől, és nem fogja tudni viszonozni az Ő szeretetét. Ez a félelem az alapvető felkészülés a Teremtő felfedezésére.
Ez a félelem létezik minden fokozaton, csak különböző formában és különböző intenzitású. De a félelem egy szükséges feltétel. Ha az ember megszerzi, akkor ő készen áll, hogy felfedje a Teremtőt.
(2012 szeptember 3, Reggeli lecke”, Shamati 38″)
ford: (BS)
szerk: Sz I
