Nehogy elhalasszuk a gyenge Fény számára szolgáló rést a falon
Elérni a” könnyek kapuját”, azt mondja, lásd, hogy te csak egy nagy kő vagy, amelyet nem lehet felemelni, a vágy, amely nem enged mozogni a saját magad erejéből. Minden mozgást csak a kívülről jövő energia teszi. Ezért minden munkánk, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket, amely felébreszti a segítséget kívülről.
Ez a pont nagyon fontos, amely megadja nekünk a szabad választást, pontosan amikor az ember elveszti az erejét, és nem látja a lehetőséget mást tenni, kétségbeesést vagy gyengeséget érez, elveszti reményét a jövőre nézve. Ő hirtelen érzi, hogy egyedül nem képes mozogni. Nincsen semmi ereje, motivációja, hogy folytathassa tovább a cél irányában, vagy legalább egy kis “tüske”, amely tolja őt hátulról és megköveteli, hogy mozogjon.
Pontosan ebben a “halott” állapotban jelenik meg a szabad választása, hogy előre lépjen nem az idegen erők által, negatívak vagy pozitívak, hanem megtalálja az előrehaladás erejét. És ne keresse magában ezen erőket, hanem elkezdjen dolgozni a környezettel, és általa felkapaszkodjon a Teremtőhöz.
De nagyon érzékenynek kell lennie, hogy megértse ezeket a szürke és nulla állapotokat, a Fény pillanatnyi megnyilvánulását, amely során beléphet és végrehajthatja a cselekedeteket.
A sok vágyban hirtelen megjelenik egy rés a fényhez, ahol a személy képes behatolni, és felhasználni a szükségét az áttöréshez. Folyamatosan várni kell erre a pillanatra, az élettelen állapotot, a nulla ereje érzésének az állapotát és a spiritualitás íz elvesztését. Még egy ilyen helyzetben is lehetőség van az érzékenység fenntartására.
Amikor elérkezel a kétségbeeséshez vagy a közömbösséghez, akkor meg kell tartanod az éles észlelést, a várakozást, és az elvárást, és pontosan ebben az állapotban lesz meg a lehetőség kifelé ugrani. Mindez olyan, mintha egy szolid fal állna előtted, melyen hirtelen észre veszel egy kis nyílást, te áthatolsz és ott felfedezed a kijáratot. Itt, ebben a sötét állapotban, megtaláljuk, hogyan érjük el a beteljesülést.
(2012 szeptember 6, Reggeli lecke, Rábásh írásaiból)
f: (BS)
sz: Sz I
