Hajónknak szüksége van hajtóerőre
Kérdés:
Mit tehetek amennyiben nem csak, hogy nincs arra erőm, hogy a barátokkal való kapcsolatért könyörögjek, hanem ennek épp az ellenkezője igaz?
Válasz:
Ez annak a jele hogy nem készítetted fel magadat. Először is le kell csökkentsd büszkeségedet, alá kell vesd magadat a környezetnek, és el kell kezdened úgy érezni, hogy a barátok hatalmas emberek akik már előre nyomultak. Míg te magad valahol hátul maradtál, teljesen egyedül, mint egy alvó kisgyerek akit otthon felejtettek bölcsőjében.
Mindenki már messzire előre haladt, és te, a büszkeséged miatt azt hiszed, hogy te olyan különleges vagy hogy te képes vagy egyedül előre jutni. Azonban ez nem így van. Ők azok akik már előre mentek, és te maradtál vissza hátul. Először is ez az amit el kell ismerjél. A környezettel való kapcsolatról való leszakadás az elsődleges oka a kudarcoknak.
A probléma az, hogy nem rendelkezel a hiányossággal, nem érzed a nyomást. Mindez azért van mert nem tisztázod mi is az, ami fontos. Állandóan ilyen erőfeszítéseket kellene tennünk. Amennyiben állandóan valamire gondolok, akkor az válik számomra a legfontosabbá, és nem feledkezem el arról tanulás közben.
Emellett a csoportoknak ezen kellene dolgozniuk annak érdekében, hogy felébresszék mindenkiben a spirituális cél fontosságát. Ezt nevezzük “kölcsönös garancia”-nak – amikor egymást arra inspiráljuk, hogy mindenki úgy érezze az adakozásnál nincsen semmi fontosabb. Azonban ha mindenki bizonyos általános érzéstelenítés hatása alatt van, a személy nem képes a teljes csoport ereje ellenében haladni, és így ő maga is elalszik.
A probléma az, hogy hozzá vagytok szokva ahhoz, hogy valaki másnak a hajtóereje által haladtok előre, ahelyett hogy ti nógatnátok, löknétek egymást előre, és utána egymástól még sokkal nagyobb hajtóerőt kapjatok mint amit ti befektettetek. A csoportnak egy erősítő módján kellene dolgoznia, minden egyéni vágy egyéni szenvedélyének felerősítésére.
Azonban én úgy látom, hogy mindenki rám vár, hogy én kötelezzem a hajót a haladásra kiabálásom, és nyomásom által. Enélkül a hajó csak a hullámokon ringatózik, arra várva, hogy valaki meglökje. Abban a pillanatban ahogy abbahagyom a nyomást, mindenki rám néz, hogy azt nézze miért mentem el. Lehetetlen ilyen módon előre haladni.
2o12 szeptember 11., Reggeli lecke, 2.rész, Zohár
(HZS)
