Dr. Michael Laitman

Az Új Év, egy Új Kezdet

Az Új Év, egy Új Kezdet

A különbség a mi materiális világunk és a spirituális világ között, hogy a spirituális világban nincs idő, hely, és a mozgás, hanem csak emelkedések és zuhanások a megszerzés vagy adakozás tulajdonságába. Ezen a skálán haladunk végig egész idő alatt. Az állapotok lemérhetők a spirituális “világok”, a spirituális “Parcufok” és “Szfirák” szerint, amelyek tovább folytatódnak fentről lefele a 125 fokozaton.

Az emelkedésen és zuhanáson kívül, a szinten belül mozgás is van és együtt mozognak. Például, ha én egy bizonyos valóságba vagyok, egy bizonyos valóság érzékelésébe, ahol érzem a valóságot és hirtelen “felújítást kapok”: én érzem, hogy minden világosabbá válik, érthetőbbé, több erőt kapok, több megértést… mindez nem az én számlámra van írva, hanem egyfajta “gyakorlatokat” csinálnak velem, hogy valamit meg akarnak mutatni.

Ez olyan, mint egy kisgyerek, akit a karunkba veszünk és hirtelen úgy érzi, hogy ő is nagy: távolabb lát mert felemeltem őt, amit korábban nem tudott látni. És akkor ő elkezd irányítani, hogy ide vagy oda vigyék, hogy láthasson. Hasonlóak a viselkedési formák felülről, amelyek feltárulnak a mi világunkban.

Ezért, különböző emelkedések léteznek:

• Létezik emelkedés a létrán a mi erőfeszítéseink által

• Vagy mintha a létra fokozatát mozogatnák fel és le.

Ezek a mozgások ábrázolva vannnak számunkra mint különleges idők vagy spirituális állapotok. Összességében minden állapot különleges, nincs olyan pillanat, ami hasonló a következőhez. Azt kell mondanom, hogy ez nem véletlen, hogy az emberek felosztották az időt részekre úgy, ahogy van. Világos, hogy a nappalt és az éjjelt a Nap mozgásának megfelelően és hónapokat a Holdnak megfelelően. De hogyan döntöttek, hogy osszák fel a napot 12 nappali és 12 éjszakai órára? A Kabbala elmagyarázza ezt a ciklust felosztva 24 órát percre és másodpercre, amely eredménye a kölcsönös kapcsolat a “Zeir Anpin” és “Malchut” között.

Összességben, nagyon sokféle különböző adakozási tulajdonsága van a Malchutnak felülről. Innen származik a Jubileumi év (50. év.).

Ezenkivül, vannak speciális állapotok az “idők” vagy “ünnepek”. Ezek a jelenségek nem kapcsolódnak kövületi szinthez, hanem egy speciális tulajdonsághoz. A lényeg, hogy ezeknek speciális gyökerei vannak, amelyek meg kell jelenjenek és beteljesüljenek számunkra. Ezek az állapotok ránk “ragyognak”, hogy felkészitsenek, hogy megkaphassuk és teljesítsük azokat a jövőbe.

Ma mi gyenge fényeket kapunk tőlük, de valójában ezek lépcsőfokozatok a spirituális világban. A személy felemelkedik a “Vasárnap”, “Hétfő”, “Kedd”, “Szerda”, “Csütörtök”, “Péntek”, és a “Szombat.” fokozatokon. Ő kell érezze ezeket az állapotokat egymás után, egyiket a másik után. A spirituális nap tarthat pár másodpercig, vagy esetleg több hétig, ez nem számit, mivel a fizikai időnek semmi köze a spirituális időhöz.

Így az “ünnepnapok” állapotok, “példák”, szintek, amelyek felemelik a személyt arra a szintre. Egészébe véve, ezek a felemelkedések, ébredések fentről, mintha egy pluszt kapnánk, egy bizonyos hozzáadást, azoknak akik egy spirituális észlelésbe vannak. Ezek a hozzáadások az úgynevezett “Rosh Hásáná” (Új Év), “Yom Kippur”( Engesztelő Nap), és stb.

Minden ilyen emelkedésben, amelyet a személy fentről kapott, egy speciális típusú munkára van szükség lentről, egy megértés állapotára. Mert ő fel akar emelkedni, hogy korrigálja magát, és használja fel a hozzáadott adakozást, amely hozzá érkezett, egy új szinten. Igy a “Sábát” (szombat), amikor a fébresztés fentről egy speciális munkát igényel tőlünk. Ez nem a pihenés ideje, még több imát és mindenféle szokásokat igényel. Mivel a felső meghivja a teremtett lényt, hogy emelkedjen a felső szintre, akkor ez a munka a felemelkedés során kötelezi az alsót a számos cselekedet elvégzésére.

Az első ünnep a Rosh HáSáná,( Év Feje) ami szimbolizálja az új kezdetet. Én ember akarok lenni, “Ádám”, hasonlítóvá a Teremtőhöz. Ez az oka a spirituális folyamatnak, amelyet fel akarunk használni. Így a Rosh HáSáná-t nevezzük az ember teremtése napjának, ez az a nap, hogy megteremtődőtt az ember.

A korporealitásban ez tükröződik egy különleges módon: 5774 (2013 hoz viszonyítunk) évvel ezelőtt élt egy férfi, aki Ádám- nak, volt nevezve és ő azon a napon felfedezte a spiritualitást, fedezte fel a Teremtőt. Ez az első alkalom a történelemben, hogy a két lábon járó lény felfedezte, hogy van egy spirituális világ és egy Felső Erő. Ő volt az első, aki hasonlóvá vált a Teremtőhöz és ezért hívjuk őt “Első Ember”-nek (“Ádám HáRishon).

A “Kabbala bölcsessége és az értelme” c. cikkében, Báál HáSzulám elmondja: “Ádám HáRishon volt az első kabbalista aki megkapta a dolgoknak a lényegét a megfelelő sorrendbe, képes volt megérteni és sikeresen felhasználni mindent amit látott, és megszerezni. És ez a megértés az úgynevezett “Valódi bölcsesség”.

Ettől a naptól fogva, amikor az ember először azonosította magát a Teremtővel, és beteljesítette a nevét, amelyet a szülei “véletlenül” adtak neki, ettől a naptól kezdve számláljuk a mi naptárunkat. Ez azt jelenti, hogy a héber naptár, már kezdetben a Teremtő felfedezésén alapult a teremtmények számára.

2012 szeptember 14, reggeli lecke, “Új Év”

(BS)

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,672 seconds.