Az egoizmus az az erő, mely ellenáll az egységnek
Mi azt tekintjük egoizmusnak amikor a csoport tagjai eltaszítják egymást, ahelyett, hogy azt néznénk amint a személy valamilyen kényelmesebb, előnyösebb, nyerő pozíciót akarjon elérni a szokványos társadalomban. Az utóbbi egyszerű mindennapos egoizmus.
Itt mi egy közösségi egoizmusról beszélünk, amikor a vágyott állapot precízen fel van állítva a csoportban, amikor a cél az, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, és hogy mindenki felemelkedjen saját természetes tulajdonságai és vágyai fölé, amikor a személynek maga fölé kell emelkednie és bele kell merülnie a közös, integrált vágyba, ahol a személy többé nem lesz “Én”, hanem ehelyett “Mi”-vé válik, és “Én”-je lenullázódik, és el lesz nyomva hogy valahol alul maradjon, míg a “Mi” lesz nevelve, táplálva. Egy ilyen állapotban a személy belső ellenállása ezen aspirációval szemben van egoizmusnak nevezve.
Azaz az egoizmus az erő mely a csoport egységével szemben áll.
2012 március 4., Beszélgetés az Integrált Oktatásról
(HZS)
