Ima az elérhetetlenért
A cselekedeteinkben csak az a különbség, hogy vajon azok elvezetnek-e azok a Teremtőhöz vagy sem. Mi nem vagyunk képesek felfedni a Teremtőt amennyiben mindenki először is nem kapcsolódik össze, egy minden különbségek nélküli kapcsolatban, mindenki általános jóléte érdekében.
Éreznem kell, hogy többé nem létezem mint egyén, egyszerűen végrehajtom cselekedeteimet és elfeledkezem magamról. Én még azt sem látom, vagy tudom hogy mit is tettem. Nincs szükségem minderre mivel egyébként elkezdeném élvezni az érdemet, és keresném annak módját, hogyan igazoljam magamat.
Ez már tükrözi egy bizonyos mértékben mit is jelent az adakozás. Természetesen lehetetlen ilyen tulajdonságokat elérni. Amikor ezt egyre jobban tisztázzuk magunk számára, felfedezzük azt hogy mindez elérhetetlen, és fokozatosan felismerjük hogy ennek számunkra kívülről kellk érkeznie.
Minél inkább próbálkozunk, annál inkább látjuk majd, hogy mi képtelenek vagyunk minderre, és ezáltal egyre nyilvánvalóbbá válik számunkra, hogy csakis a felső erő képes minket segíteni, valami ami nem valóságos. És akkor elkezdjük követelni hogy ez megtörténjen. Ez már az ima.
2012 szeptember 20, Beszéd az Egység Kongresszus előtt
(HZS)
