A szeretet nem az, amit gondoltunk
Báál HáSzulám “Mátán Tóra”(A Tóra átadása): “Mivel valóban a személy szempontjából, aki még a teremtés természetében van, nincs különbség a Teremtő vagy a barátja iránti szeretete között, mert minden, ami nem saját magára vonatkozik az valótlannak tűnik számára”.
Én nem érzem a többieket. Én akkora mértékbe érzem, amennyire függök tőlük. Más szóval, nem érzem a másik személyt, hanem csak függők tőle: mennyit veszítek, ha valami történik vele.
Csak ebben a formában tudunk tenni számításokat, bármivel kapcsolatba. Mint anya a gyermeke irányában, aki érezi a veszteséget, ha valami baj vagy probléma történik a gyermekével. Ezt a mérést hívjuk “szeretet” nek-. “Én szeretlek téged”, ez azt mondja, hogy én függők tőled. Tehát ez egyáltalán nem spirituális szeretet, ez a szeretet fizikai: tetszik nekem valaki, és félek hogy valami történni fog vele, és én szenvedni fogok. Én szeretem azt, akivel jó nekem. Vagy ez az én fiamat, mert ő örömet okoz nekem.
Tehát mi valami másról beszélünk, hogy hogyan érünk el az emberi szeretetről a Teremtő szeretetéhez. Mivel az általunk használt példa az anya szeretete a mi világunkba van, és mi nem tudjuk mi a szeretet az “emberi” szinten.
Nekünk ki kell fejlesszünk egy új fajta szeretetet. Maga a szó egy kicsit megtéveszt, de nekünk óvatosnak kell lennünk, hogy ne térjünk le a helyes útról és ne értelmezzük félre. Mi most olyan viszonyokról beszélünk, amely teljesen más mint amit ebben a világban ismerünk. Azaz, a színtiszta adás valaki számára, valami ami rajtam kívül áll. Ma én mindenkit érzek, érzem ami történik a világba csak az én számításom szerint, a javamra.
A megszerzés vágya keresi azt, hogy miből tud élvezeteket kapni, vagy kárt okozni. Ez az egyetlen dolog ami belép az én érzékelésembe, minden más aminek nincsen köze az élvezethez vagy fajdalomhoz, azt nem érzem.
Mivel az “érzet” anyaga” az én akaratom az élvezre. Ez a “Képernyő ” az agyam hátulsó részében, ahol megkapom a képet a valóságról. Ebbe a megjelenitésbe én csak azokat a dolgokat tudom látni, amelyek bejönnek a saját érdekeim körébe, haszon és nyereség vagy a kár és szenvedés. És vannak dolgok, amelyeket nem érzek, mert nem okoz nekem örömet, vagy szenvedést, például mindenféle mezők, hullámok, X-sugarak, és így tovább. De a fejlesztés mértékének megfeleően megtalálálunk több és több dolgot, hogy érdemes figyelni rájuk, mert hozhat hasznot vagy kárt.
Ugyanez vonatkozik a barátok szeretetére is: mi nem tudjuk mi az, nem tudunk különbséget tenni az érzékeinkbe. De, miért? Hát nem jó, ha szeretnek? De nem a barátok szeretetéről beszélünk, hanem az én szeretetem irántuk, hogy én vigyázok rájuk, törödök velük, aggódok, segítek és adakozok nekik. Kinek van szüksége ilyen szeretetre a mi világunkba? Ha ők szeretnek és szolgálnak engem, ez egy másik kérdés: “Szabad vagyok az ők szeretetüktől, kérem. Ki lesz az első?”.
De mi beszélünk az átmenetről aTeremtő szeretetének a szintjéhez, a kölcsönös garanciáról. A teremtés célja, hogy szeresd felebarátodat. És mi ebben adakozunk. De csak az adakozásba nem lehet élvezni, hanem éppen ellenkezőleg, mi adunk a vágyunk ellenébe, győzedelmeskedünk saját állapotunk felett.
Szóval, egy kicsit több figyelmet kell fordítani a helyes értelmezésre. A mi munkánk a csoportba, hogy mi ne értelmezzük a mi világunk szerint, hogy közelség, szeretet, kapcsolat,egység, mindezek a kifejezések egy hely a felülemelkedés felett, “Machszom” fölött. Addig nem vagyok képes felül emelkedni, mert csak a felkészülési időszakban vagyok.
2012 szeptember 24, Reggeli lecke, “A Tóra átadása” (Mátán Tóra)
(BS)
