Dr. Michael Laitman

Amikor zsúfolt a sír

Amikor zsúfolt a sír

Báál HáSzulám,”Mátan Tóra” (A Tóra átadása): ” Valóban a Tóra nem lett átadva a Szent őseinknek, Ábrahám, Izsák és a Jákobnak, hanem meg lett tartva az egyiptomi kivonulásra, és így egy egész egy nemzetté váltak 600.000 férfiből 20 éves kortól felfelé egészen az idősebbig, a nemzet minden tagja meg lett kérdezve arról:” hogy mindenki beleegyezik ebbe a magasztos munkába? “.

Ezután minden egyes nemzet elfogadta szívében és a lélekebe és azt mondta: “Mi megtesszük és meghalljuk”, akkor lehetővé vált számukra, hogy megtartsák a Tóra teljességét, és ami lehetetlen volt az lehetségessé vált számukra”.
Kezdettől fogva mindenki jön részt vesz a csoportban,  nem önként, hanem mert kényszerítve van. Látjuk, figyelmen kívül hagyja az elkötelezettségeket a csoport irányában, a lehetőségek irányában, amelyet megkaptunk és hogy a spirituális úton haladjon. Ameddig az ember nem érti meg, hogy az előrehaladása függ a kölcsönös együttműködéstől és a másokkal való kapcsolattól azaz, ő az egója fölé emelkedik, a gyengeség és a lustaság fölé? Vajon legalább keresi az erőket, hogy, hogyan kapcsolódjon mindenki mással?

Ha teljesítik ezeket a feltételeket, akkor ez az összegyűjtés egy csoporttá válik. Szóval, mint ahogy az Egyiptom – i száműzetésben, mindenféle időszakot megtapasztaltak, jókat és rosszakat, keményen dolgoztak, amelyet mi át kell fordítsanak a szent munkává a Teremtőért, és itt minden attól függ, hogy mennyire tudnak azonosulni a hellyel, ahol megtudják valósítani a céljukat.

Nem jöhet létre semmilyen “Exodus” Egyiptomból, ha nem fedezik fel a hiányosságot, amely lehetővé teszi számukra, hogy erősebben egyesüljenek. Ez a kimenetel az önző rabszolgaságból, a szülési fájdalom, ahol el kell, hogy érjem a kapcsolatot, mert ha nem akkor jobb ha meghalok. Szóval megértem, hogy én eltemettem az akaratom az egómon belül, mint a sírkamra. És ott megszületek a Fényben. De csak azzal a feltétellel, ha összekapcsolódok a többiekkel. Csak azért történik a szülés.

Miután megkapom az ajándékot a “Tóra átadása”,(Matan Tóra) azaz, én kilépek az instrukciókra, hogy hogyan vagyok képes összekapcsolódni a többiekkel.

Nem létezhet más munka, és nem lehet “Exodus”, ha nem sikoltunk fel, hogy a Teremtőt akarom szolgálni. Pontosan ezzel a vággyal ment Mózes a Fáraóhoz: azt akarom, hogy a Teremtőt szolgálhassam, hogy egyesülhessek, és a kölcsönös garanciába dolgozhassak.Tehát ki kell lépnem az egómtol, fentebb kell emelkedjek, meneküljek a Fáraótól. Ez kötelező dolog, mert a következő szint egy olyan vágyban, szükséges, hogy nem vagyok képes anélkül élni, annyira szükségszerűvé válik a cél, mint ahogy a gyermek nem maradhat tovább az anyaméhben, és meg kell születnie.

Báál HáSzulám írja az ” Ez Jehuda” c. cikkében, hogy a jövőbeli üdvözülés az már az előző szint, a száműzetésébe jelenik meg. A száműzetés és az üdvözülés közötti különbség az A betű hiánya jelképezi, a Teremtő a világbajnok. A Teremtő nem jelent meg a száműzetésben, mert nincs ott korrigált edény. Mivel még mindig az egón belül vagyunk. De amikor az egó fölé emelkedünk, ez az úgynevezett “Exodus” (Egyiptomi kivonulás), akkor eljutunk az első lelki edényhez, ahol képesek vagyunk felfedezni a Teremtőt.

2012 szeptember 24, Reggeli lecke, “A Tóra átadása”

(BS)

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,683 seconds.