Dr. Michael Laitman

A workshop a leggyorsabb eszköz az előrehaladásra

A workshop a leggyorsabb eszköz az előrehaladásra

Kérdés:

Mit adnak nekünk a workshopok?

Válasz:

A workshopok megadják nekünk a lehetőséget arra, hogy együtt megvizsgáljuk a köztünk lévő kapcsolat minőségét.

Kérdés:

Mondjuk például úgy érti, hogy van amikor feltárul bennem a workshopon a kapcsolat hiánya? Vagy éppen ellenkezőleg, azt fedezem fel, milyen erős kapcsolatban vagyok a barátokkal?

Válasz:

Mindkettő. A kérdések által a workshopon megvizsgálhatom magam, azaz feltárhatom azt, hogy mi hiányzik éppen belőlem ahhoz, hogy elérjem a kívánt állapotot. Tehát együtt kilenc másik baráttal, letisztul bennünk a kérdés, és így a feleletek is egy egészet alkotnak, amely behatol a gondolatainkba. Ha ezzel össze tudunk kapcsolódni, akkor láthatjuk, hogy mennyire vagyunk kapcsolatban, közös áramlásban a barátokkal.

Mindannyian különbözőek vagyunk, és a workshopon jövünk rá, hogy hogyan vagyunk képesek összekapcsolódni. Felvetődnek kérdések. Lehetséges ez? Kivel pontosan? Egyetértek, vagy nem? Folyamatosan kapcsolati formák épülnek a közös munka alatt, és a workshop vizsgálja és tárja fel ezeknek a kapcsolatoknak a hálózatát.

Egyrészt, a barátokat kell nagyobbnak látnunk, úgy, hogy magunkat kicsivé tesszük. Át kell élnünk a lenullázódás állapotát, és ez által magunkévá kell tenni azt, hogy a spirituális embrió részei vagyunk.

Másrészt, a workshopban akár 10-en vagyunk akár százan, – én akkor is nulla vagyok. De ez a „nulla” ebben a kapcsolatban azt jelenti, hogy folyamatosan azt vizsgálom, hogy hogyan adakozzak, azaz  milyen támogatást és segítséget tudok adni a többieknek a közös munkában..

Szóval ezen ellentétek között jön létre a középső vonal, és akkor jelenik meg a kiegyenlítő pont, ahol elérjük a workshop körének középpontját: ahol mindenki az saját erejével megerősíti a másikat, mindenki adakozik a másiknak, de ugyanabban az időben készen áll, minden erejével növelni a cél fontosságát, és a munka intenzitását az egységben.

S mindezt nagyrészt belső munkával. Amikor a barátok között vagyunk, és megbeszéljük a workshop kérdéseit, mikor hallgatom őket, úgy tűnik, hogy „az egyik hülyeséget beszél, a másik nem is értette a kérdést, a harmadik az eszével beszél, logikával ahelyett hogy az érzelmeiből szólna, és a negyedik pedig elméletileg helyeset mond, de nem szeretem, mert az ő szavai mélyebbek és okosabbak mint az enyéim.”

Szóval mikor együttműködésbe kezdek a barátokkal, akkor megtapasztalok különféle érzelmi hullámokat, és bár ez rossz érzés, de a spirituális munka szempontjából, kiváló.

Komolyan kell venni a workshop fontosságát, olyan formán, hogy: „Én azért jöttem, hogy összekapcsolódjak a többiekkel azért, hogy átadjam számukra a motiváltságomat és energiáimat, hogy mindenki megkapja a közösség erejét. Ehhez 1/2-1 óra, a leghatékonyabb idő”.

Persze, mivel meglátom, hogy az idegen gondolatok kitaszítanak az egységből, minden irányban próbálnak eltávolítani, azaz a belső ellenállás az ami nem engedi, hogy egyetértsek a barátokkal vagy, hogy kapcsolódjak velük. De ez a mechanizmus része ezért szükségszerű! Mert így találok csak lehetőséget arra, hogy a lehető legintenzívebben tisztázzam le a dolgokat magamban egy magasabb „frekvencián”.

Vannak olyan workshoppok, amikor csak a  szavak cserélődnek, mint a politikusok között, van hogy különböző idézeteket hoznak fel csak a résztvevők a memóriájukból, és van úgy, hogy úgy beszélnek a barátok mintha pszichológusok lennének. De a legfontosabb az érzés, a szív, az, hogy mit érzünk abban a pillanatban, hogy mit tapasztalunk a szívünkön keresztül.

Mi kell tehát megtanulnunk egónktól? Mert az egó egy „segítőtárs”. A egó az „Angyal” a Teremtő kezében, amelyen keresztül Ő inspirál minket. Szóval, láthatjuk, hogy a Teremtő még egy pillanatnyi pihenést sem ad, állandóan ébresztgeti az egónkat, újra és újra mindig különböző formákban azért, hogy megadhassa nekünk a maximális esélyt arra, hogy mindig tovább léphessünk.

A workshop a leghatékonyabb együtt töltött spirituális idő. De lehet, ha elkezdenénk ezt minden nap csinálni, azonnal az embereknek csak a fele jönne el, majd azután annak a fele, és az emberek egyszer csak úgy fordulnának a workshop felé, mint valami kemény munka felé, tehát hamar  kimerülnének ebben. Mert mi gyengék vagyunk, így hát a kongresszuson folytathatjuk még a workshoppolást egy-két napig, de ettől nem terheljük az embereket -egyenlőre- jobban….

2012 szeptember 23, Reggeli lecke, „Kérdések és válaszok”

(BS)

KN

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

77 queries in 0,136 seconds.