A workshop a leggyorsabb eszköz az előrehaladásra
Kérdés:
Mit adnak nekünk a workshopok?
Válasz:
A workshopok megadják nekünk a lehetőséget arra, hogy együtt megvizsgáljuk a köztünk lévő kapcsolat minőségét.
Kérdés:
Mondjuk például úgy érti, hogy van amikor feltárul bennem a workshopon a kapcsolat hiánya? Vagy éppen ellenkezőleg, azt fedezem fel, milyen erős kapcsolatban vagyok a barátokkal?
Válasz:
Mindkettő. A kérdések által a workshopon megvizsgálhatom magam, azaz feltárhatom azt, hogy mi hiányzik éppen belőlem ahhoz, hogy elérjem a kívánt állapotot. Tehát együtt kilenc másik baráttal, letisztul bennünk a kérdés, és így a feleletek is egy egészet alkotnak, amely behatol a gondolatainkba. Ha ezzel össze tudunk kapcsolódni, akkor láthatjuk, hogy mennyire vagyunk kapcsolatban, közös áramlásban a barátokkal.
Mindannyian különbözőek vagyunk, és a workshopon jövünk rá, hogy hogyan vagyunk képesek összekapcsolódni. Felvetődnek kérdések. Lehetséges ez? Kivel pontosan? Egyetértek, vagy nem? Folyamatosan kapcsolati formák épülnek a közös munka alatt, és a workshop vizsgálja és tárja fel ezeknek a kapcsolatoknak a hálózatát.
Egyrészt, a barátokat kell nagyobbnak látnunk, úgy, hogy magunkat kicsivé tesszük. Át kell élnünk a lenullázódás állapotát, és ez által magunkévá kell tenni azt, hogy a spirituális embrió részei vagyunk.
Másrészt, a workshopban akár 10-en vagyunk akár százan, – én akkor is nulla vagyok. De ez a „nulla” ebben a kapcsolatban azt jelenti, hogy folyamatosan azt vizsgálom, hogy hogyan adakozzak, azaz milyen támogatást és segítséget tudok adni a többieknek a közös munkában..
Szóval ezen ellentétek között jön létre a középső vonal, és akkor jelenik meg a kiegyenlítő pont, ahol elérjük a workshop körének középpontját: ahol mindenki az saját erejével megerősíti a másikat, mindenki adakozik a másiknak, de ugyanabban az időben készen áll, minden erejével növelni a cél fontosságát, és a munka intenzitását az egységben.
S mindezt nagyrészt belső munkával. Amikor a barátok között vagyunk, és megbeszéljük a workshop kérdéseit, mikor hallgatom őket, úgy tűnik, hogy „az egyik hülyeséget beszél, a másik nem is értette a kérdést, a harmadik az eszével beszél, logikával ahelyett hogy az érzelmeiből szólna, és a negyedik pedig elméletileg helyeset mond, de nem szeretem, mert az ő szavai mélyebbek és okosabbak mint az enyéim.”
Szóval mikor együttműködésbe kezdek a barátokkal, akkor megtapasztalok különféle érzelmi hullámokat, és bár ez rossz érzés, de a spirituális munka szempontjából, kiváló.
Komolyan kell venni a workshop fontosságát, olyan formán, hogy: „Én azért jöttem, hogy összekapcsolódjak a többiekkel azért, hogy átadjam számukra a motiváltságomat és energiáimat, hogy mindenki megkapja a közösség erejét. Ehhez 1/2-1 óra, a leghatékonyabb idő”.
Persze, mivel meglátom, hogy az idegen gondolatok kitaszítanak az egységből, minden irányban próbálnak eltávolítani, azaz a belső ellenállás az ami nem engedi, hogy egyetértsek a barátokkal vagy, hogy kapcsolódjak velük. De ez a mechanizmus része ezért szükségszerű! Mert így találok csak lehetőséget arra, hogy a lehető legintenzívebben tisztázzam le a dolgokat magamban egy magasabb „frekvencián”.
Vannak olyan workshoppok, amikor csak a szavak cserélődnek, mint a politikusok között, van hogy különböző idézeteket hoznak fel csak a résztvevők a memóriájukból, és van úgy, hogy úgy beszélnek a barátok mintha pszichológusok lennének. De a legfontosabb az érzés, a szív, az, hogy mit érzünk abban a pillanatban, hogy mit tapasztalunk a szívünkön keresztül.
Mi kell tehát megtanulnunk egónktól? Mert az egó egy „segítőtárs”. A egó az „Angyal” a Teremtő kezében, amelyen keresztül Ő inspirál minket. Szóval, láthatjuk, hogy a Teremtő még egy pillanatnyi pihenést sem ad, állandóan ébresztgeti az egónkat, újra és újra mindig különböző formákban azért, hogy megadhassa nekünk a maximális esélyt arra, hogy mindig tovább léphessünk.
A workshop a leghatékonyabb együtt töltött spirituális idő. De lehet, ha elkezdenénk ezt minden nap csinálni, azonnal az embereknek csak a fele jönne el, majd azután annak a fele, és az emberek egyszer csak úgy fordulnának a workshop felé, mint valami kemény munka felé, tehát hamar kimerülnének ebben. Mert mi gyengék vagyunk, így hát a kongresszuson folytathatjuk még a workshoppolást egy-két napig, de ettől nem terheljük az embereket -egyenlőre- jobban….
2012 szeptember 23, Reggeli lecke, „Kérdések és válaszok”
(BS)
KN
