Dr. Michael Laitman

A workshop a leggyorsabb eszköz az előrehaladásra

A workshop a leggyorsabb eszköz az előrehaladásra

Kérdés:

Mit adnak nekünk a workshopok?

Válasz:

A workshopok megadják nekünk a lehetőséget arra, hogy együtt megvizsgáljuk a köztünk lévő kapcsolat minőségét.

Kérdés:

Mondjuk például úgy érti, hogy van amikor feltárul bennem a workshopon a kapcsolat hiánya vagy éppen ellenkezőleg, azt fedezem fel milyen erős kapcsolatban vagyok a barátokkal?

Válasz:

Mindkettő. A kérdések által a workshopon megvizsgálhatom magam, azaz feltárhatom azt hogy mi hiányzik éppen belőlem ahhoz, hogy elérjem a kívánt állapotot. Tehát együtt kilenc másik baráttal, letisztul bennünk a kérdés és így a feleletek is egy egészet alkotnak, amely behatol a gondolatainkba. Ha ezzel össze tudunk kapcsolódni, akkor láthatjuk, hogy mennyire vagyunk kapcsolatba, közös áramlásba  a barátokkal.

Mindannyian különbözőek vagyunk, és a workshopon jövünk rá, hogy hogyan vagyunk képesek összekapcsolódni. Felvetődnek kérdések. Lehetséges ez? Kivel pontosan? Egyetértek, vagy nem? Folyamatosan kapcsolati formák épülnek a közös munka alatt, és a workshop vizsgálja és tárja fel ezeknek a kapcsolatoknak a hálózatát.

Egyrészt, a barátokat kell nagyobbnak látnunk, úgy hogy magunkat kicsivé tesszük. Át kell élnünk a lenullázódás állapotát és ez által magunkévá kell tenni azt hogy a spirituális embrió részei vagyunk.

Másrészt, a workshopban akár 10-en vagyunk akár százan én akkor is nulla vagyok. De ez a “nulla” ebben a kapcsolatban azt jelenti, hogy folyamatosan azt vizsgálom, hogy hogyan adakozzak, azaz  milyen támogatást és segítséget tudok adni a többieknek a közös munkában..

Szóval ezen ellentétek között jön létre a középső vonal és akkor jelenik meg a kiegyenlítő pont, ahol elérjük a a workshop körének középpontját: ahol mindenki az saját erejével megerősíti a másikat, mindenki adakozik a másiknak, de ugyanabban az időben készen áll minden erejével növelni a cél fontosságát és a munka intenzitását az egységben.

S mindezt nagyrészt belső munkával. Amikor a barátok között vagyunk, és megbeszéljük a workshop kérdéseit,akkor mikor hallgatom őket úgy tűnik, hogy egyik hülyeséget beszél, a másik nem is értette a kérdést, a harmadik az eszével beszél, logikával ahelyett hogy az érzelmeiből szólna, és a negyedik pedig állítólag helyeset mond, de nem szeretem mert az ő szavai mélyebbek és okosabbak mint az enyéim. Szóval mikor együttműködésbe kezdek a barátokkal, akkor megtapasztalok különféle érzelmi hullámokat, és bár ez rossz érzés de a spirituális munka szempontjából kiváló.

Komolyan kell venni a workshop fontosságát, olyan formán, hogy: “Én azért jöttem, hogy összekapcsolódjak a többiekkel azért, hogy átadjam számukra a motiváltságomat és energiáimat, hogy mindenki megkapja a közösség erejét.Ehhez egy és fél óra, a leghatékonyabb idő”.

Persze, mivel meglátom, hogy az idegen gondolatok kitaszítanak az egységből, minden irányban próbálnak eltávolítani, azaz a belső ellenállás az ami nem engedi, hogy egyetértsek a barátokkal vagy, hogy kapcsolódjak velük. De ez a mechanizmus része ezért szükségszerű! Mert így találok csak lehetőséget arra, hogy a lehető legintenzívebben tisztázzam le a dolgokat magamban egy magasabb “frekvencián”.

Vannak olyan workshoppok amikor csak a  szavak cserélődnek, mint a politikusok között, van hogy különböző idézeteket hoznak fel csak a résztvevők a memóriájukból, és van úgy hogy úgy beszélnek a barátok mintha pszichológusok lennének. De ami a legfontosabb az, az érzés, a szív, az hogy mit érzünk abban a pillanatban, hogy mit tapasztalunk a szívünkön keresztül.

Mi kell tehát megtanulnunk egónktól? Mert az egó egy “segítőtárs”. A egó az “Angyal” a Teremő kezében, amelyen keresztül Ő inspirál minket. Szóval, láthatjuk, hogy a Teremtő még egy pillanatnyi pihenést sem ad, állandóan ébresztgeti az egónkat, újra és újra mindig különböző formákban azért, hogy megadhassa nekünk a maximális esélyt arra, hogy mindig tovább léphessünk.

A workshop a leghatékonyabb együtt töltött spirituális idő. De ha elkezdenénk ezt minden nap csinálni, azonnal az embereknek a fele jönne csak el, majd azután annak a fele, és az emberek egyszer csak úgy fordulnának a workshop felé, mint valami kemény munka felé, tehát hamar  kimerülnének ebben. Mert mi gyengék vagyunk, így hát a kongresszuson folytathatjuk még a workshoppolást egy-két napig, de ettől nem terheljük az embereket egyenlőre jobban… .

2012 szeptember 23, Reggeli lecke, “Kérdések és válaszok”

(BS)

KA

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,571 seconds.