Mentőöv az egoizmus tengerébe
Kérdés:
Az útolsó időbe elvesztettem az érdeklődésemet és a vágyamat a spiritualitás iránt. Eltávolódtam a csoporttól, de a csoport nem felejtett el, és folytatta aggodását irántam ugyanazzal a szeretettel. Ezért, úgy döntöttem, hogy részt veszek az olasz kongresszuson, ez által nagyon nagy erőfeszítést fektetettem be. És most itt, én szégyellem magam a barátaim előtt, mégegyszer a kezükbe vettek, és a két nap alatt én új erőt kaptam, megkóstoltam újból a barátok szeretetét. De mit kell tegyek a kongresszus után, hogy az eltávolódás, amelytől nagyon félek, ne forduljon elő újra?
Válasz:
Sajnálom, amit megtapasztaltál. De nincs más út, csak felismerni, hogy minden egy forrásból ered, és köszönetet kell mondanunk úgy a rossznak, mint a jónak. Hálás vagyok a barátaidnak, akik törekedtek, és sikerült is vissza hozni téged. Reméllem, hogy mostantól csak jóságot és kegyelmet, szeretet és melegséget fogsz látni, amely rátok várakozik.
De mégis, bármi történjék is, minden erővel a csoporthoz kell fogoszkodni, mivel ez a mentőkötél, amelyet ledobnak fentről a tengerbe a fuldoklónak. Nincsen nekünk több amibe kapaszkodhatnánk.
És hidd el nekem, látni fogod, hogy minden állam kapaszkodni fog a csoport mentőkötéléhez. Ezért erősödnek, segítik egymást, és folytatják tovább. Kívánok nektek sok sikert!
2012 Szeptember 30, Olasz Kongresszus 5. lecke
(BS)
