Dr. Michael Laitman

Hogyan dolgozzunk az eredménytől függetlenül

Hogyan dolgozzunk az eredménytől függetlenül

Kérdés:

A kongresszus során úgy érzem hogy a csoport valami nagy dolog kicsiny része. Hogyan vagyunk képesek ezt a tűzet lángolva tartani a terjesztésben is? Hogyan ne feledkezzünk el arról hogy létezik a csoport. és hogy valami hatalmas dolog áll mögötte, és hogy a barátok egysége ez, ami munkánkat jelentéssel tölti meg?

Válasz:

A kongresszus alatt mi egy hatalmas erőt érzünk, nézzük a képernyőket, látjuk barátainkat a világ minden részéről. Több száz csoport van velünk együtt, és több ezer ember egyedül ülve a képernyő túloldalán akiket még csak nem is ismerünk. Természetesen ez képessé tesz minket arra, hogy érezzünk valamit, de nekünk meg kell próbálnunk hajtóerőnket valami másból meríteni – hogy az emberiséget a felfedezés irányába juttassuk.

Te valójában azt kérdezed. hogyan lehetünk képesek hajtóerőt gyűjteni. Természetesen ez a nagy csoporttól kapott benyomás ami beindít minket, itt mindenki ismer engem, bátorít engem, mindenki látja mit teszek, és együttesen mi meg akarjuk változtatni a világot. Röviden, az egoizmus ereje az ami itt aktív.

De később az értékek mérlege megváltozik bennünk. Te erőfeszítést tettél, te cselekedtél, akár önző módon, azáltal hogy nézeteidet, hitedet az egész világ elé akartad tárni, és most hirtelen felismered hogy elfogyott a hajtóerőd.

Ez az ahogy a Resimók (emlékképek) változnak. Mindez azért van, mivel ezen kívül semmi más nem létezik ami változna. A mi Resimónk az egyetlen változó paraméter, az egyetlen faktor mely változik. És itt annak érdekében változik, hogy lehetővé tegye számunkra, hogy egy nem önző módon kezdjünk el dolgozni, hogy ne akarjuk saját véleményünket a világra erőltetni, hogy ne akarjam állandóan azt bebizonyítani hogy nekem van igazam, hogy kezembe vegyem az irányítást.

A következő Resimó már lehetővé teszi számomra hogy altruisztikusabban gondolkozzak: “A háromszög csúcsa nem én és nem mi vagyunk. Jobb ha senki nem tudja, még saját magam sem, hogy elértünk-e bármilyen eredményt” Ez a megközelítés már közelebb van a spiritualitáshoz, és ez az, ahogy minket közelebb vonzanak Felülről.

Egy intenzívebb támogatásra van itt szükség a csoporttól. Amennyiben erősebben kapcsolódom a barátokkal, érezni fogom hogy a korábbinál tisztább erőkkel rendelkezem, “Engem valóban nem érdekel, hogy munkám gyümölcsöző-e vagy sem. Nem úgy mint egy versenyre készülő sportembernek aki állandóan eredményeit elemzi, nekem nem kell tudnom az eredményt. Én inkább be akarom hunyni a szemeimet, és csak egy irányban akarok cselekedni, anélkül hogy a “válasz postaládát” figyelném. Nem érdekel, hogy kit befolyásoltam és, hogy ő milyen mértékben változott meg. Én érzem hogy képes vagyok valamit a világnak adni, megerősítem kapcsolatomat barátaimmal, és kifelé mozdulok, és semmi választ nem várok”.

Akkor honnan kaphatok energiát mindehhez? Végül is egy ilyen helyzetben a személy úgy marad mint motor benzin nélkül. Nem rendelkezik a hajtóerővel, szüksége van valamilyen válaszra. Itt belsőleg elkezd követelni: “Látnom kell magam az adakozás erejében!” Mindez olyan mintha egy megszokott benzines motort elektromos motorra cserélnénk, a benzint elektromosságra, vagy valamilyen másfajta energiára. Ez az amit követelsz, “Az adakozás erejének fel kell fednie magát számomra! Nem vagyok képes megszerzés iránti vágyamon belül dolgozni, szükségem van az adakozás iránti vágyra!
És akkor megkapod azt.

2o12 szeptember 3o. Olasz Kongresszus 2. lecke

(HZS)

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

66 queries in 0,348 seconds.