A Machszom egy pszichológiai határvonal
A Machszom egy pszichológiai pont, ameddig én kizárólag saját élvezetem érdekében dolgozom, míg utána csakis a Teremtő, vagy a felebarát, vagy valaki rajtam kívül álló érdekében. Ez az, amit el kell érjek.
Ez a határvonal, ez a szint van Machszom-nak nevezve. Ez a határvonal a mi világunk és a spirituális világ között egyszerűen pszichológiai. Amennyiben én csak magamról gondoskodom, még akkor is ha ugyanakkor a Teremtő, vagy a spiritualitás felé aspirálok, de továbbra is magamért cselekszem, ez az állapotom jelenleg még mindig a Machszom alatt van, és úgy van nevezve, hogy “Lo Lishma” (nem az Ő nevében). És ha én elérem azt, hogy csak a Teremtőre élvezetére gondolok, hogy az összes élvezet nem a saját érdekemben legyen, akkor én, vágyaim, szándékaim már a Machszomon túl találhatóak és ez az állapotom van “Lishma”-nak nevezve.
A machszom egy pszichológiai pont melyen át kell haladjak, és akkor beléptem a spiritualitásba, az adakozási szándékba. Később, amikor már a Machszom-on túl vagyok, egyre több vágyamat és szándékomat kell a Machszom fölé emelnem.
Vagy mondhatjuk ezt így is: A bennem levő állandóan növekvő egóval együtt, az állandóan növekvő élvezetekkel együtt az én Machszom-om pontját egyre magasabbra emelem, míg a megszerzés iránti vágyat amint a gonosz hajlamként mutatja magát lépcsőként használva, lépésről lépésre felemelem Machszom-om pontját, egészen Ein Szof-ig (A Végtelenségig) amíg összes vágyam csakis az adakozást szolgálja majd.
Nem érdekes hogyan fejezzük ki magunkat: hogy szándékainkat a Machszom fölé emeljük, vagy a Machszomot emeljük fel az Ein Szofig, az egyetlen dolog ami számít az, hogy állandóan növekvő vágyaink szándékának korrekcióján dolgozzunk, hogy azok ne magunk számára, hanem a Teremtő vagy mások érdekében történjenek.
(HZS)