Csipés a Fénytől
Mi benne vagyunk egy erőben, amelyet nevezünk “Teremtő” – nek. Mi nem szerezzük meg Őt, annak az elvnek az alapján hogy “Gyere és láss”, és ezért más neveket adunk, a megszerző személy aktuális felfedezése mértékének megfelelően.
Én ebben az erő mezőben vagyok együtt mindenkivel. Ezért felmerül a kérdés: hogyan ébresztem fel az adakozását?. Mert ebben van az ember munkája: hogyan ébreszti fel ezt az erőt, hogy növessze őt?
Mi szándékosan ereszkedtünk le a spirituális magasságból a “nulla állapotba”, és most tőlem függ, hogyan emelkedek vissza ugyanabba a magasságba ahol voltam. Ehhez kell felébresszem magamra a Reformáló Fényt. Nincs más erő, amely felemelne a spiritualitáshoz. Nekem csak a meglévő eszközök vannak, amelyek léteznek az én szintemen. A Teremtő felébreszt engem az álomból az “első csípés” által, és miután megcsípett, én kell, hogy dolgozzak a különleges eszközökkel: csoport, tanulás, tanár.
És így kéréssel fordulok a Fényhez, amely már kezdetben felébresztett. Én kérek Tőle megértést és, hogy tudatos módon hasson rám. A Fény csak “csip” engem újra meg újra, és nekem ebből kell kifejlesszem a viszonyom: mit kérjek Tőle, milyen adakozást várok, mit akarok elérni, és így tovább. Elképzeljem magamnak, hogyan érjem el összehangolódást azzal aki “megcsípett”. Meg kell keressem az Ő módját, a karakterét, és kérjek Tőle:
Én olyan akarok lenni mint az adakozó!
– Hogyan akarsz adakozóvá válni? És valóban adakozó? Mit foglal magába az adakozás?
Ha a személy nem hajtotta végre a kapcsolat műveletét, akkor nincs honnan kérjen. Ezek a cselekedetek tartalmazzák ugyanazt a mintát, amelyből képes MAN- t emelni, imát. Közte és a barátok között megépíti ugyanazt a mintát, amelyből MAN – t emel, a “Sokaság imáját”. Egyedül soha nem képes kérni kapcsolatot. Az ima a kapcsolathoz csak közösen lehet, legalább két ember között.
2012 Szeptember 4., Reggeli lecke “A Teremtő arcának rejtettsége és felfedezése”
(BS)
