Az általános rendszer titka
Meg kell vizsgálnunk, milyen feltételeknek, szabályoknak, milyen típusú kapcsolatoknak kell léteznie közöttünk, hogy mi általánosságban kölcsönös kapcsolatainkat mint a spirituális rendszert érezzük. Ebben a rendszerben mindenki lenullázza magát és a többiekhez kapcsolódik az által, hogy azok vágyaiba és benyomásaiba épül bele, a többiek gondolataiba és céljaiba, mintha azok sajátjai lennének.
Mindenki megváltoztatja és lenullázza saját vágyát, az formátlanná válik. “Személyesen, semmire sincs szükségem. Én a ti vágyaitokat akarom megkapni, és azokat akarom beteljesíteni számotokra.” Ez azt jelenti, hogy én beleöltöztem az adakozás formájába mint egy új ruhába. Saját vágyaim nyers anyaggá válnak, egy formátlan masszává. Az rendelkezik erővel és potenciállal, de most ti irányítotok engem hova akartok vezetni, és, hogy mi az ami számotokra jó.
Ezt jelenti az hogy “Az Isten szolgája”, egy személy aki az adakozás szolgálatába állítja, annak dedikálja magát. Ez lehetővé teszi számunkra azt, hogy kölcsönösen összekapcsolódjunk egymással a spirituális hálózatban ahol mindenki csak a másik vágyát teljesíti be.
És akkor felfedezem majd hogy ezek egyátalán nem idegen vágyak. Ezáltal elkezdek kilépni önmagamból, és azonnal érzem hogy csak egyetlen, általános, kollektív vágy létezik.
Ebből az következik hogy a rendszer harmónikus, és ez a speciális vágy nem típikus a “karra”, vagy a ‘lábra”, vagy bármely általam elképzelt testrészre, hanem az egészet jelképezi. Felfedezem hogy rendszer rendelkezik egy elmével, egy belső résszel. Én azt felfedezem és megkapon tőle az utasításokat az egész rendszeren keresztül, és én ahhoz kapcsolódom egy ellenkező irányú kapcsolatban.
Ez az én kapcsolatom a Teremtővel, de ez már azután történik hogy elkezdem érzékelni az általános “testet”, a kölcsönös adakozás általános harmóniáját.
2o12 október 5., Reggeli lecke 1.rész, Rabash írásai
(HZS)
