Kérdés:
Ez a világ hogyan segít megépíteni az adakozás szándékát? Hogyan tudjuk összekötni a napi aggodalmakat, mint a munka, és a család, a spirituális munkával?
Válasz:
Először is, a személynek a csoporthoz kell stabilizálni magát és a családban amennyire lehetséges ezt elrendezni és csak később kell kimenni a világba, amikor már egy bizonyos stabil alappal rendelkezik.
Itt már el kell gondolnunk, milyen irányába forduljunk a világ felé, és milyen üzenettel, milyen állapotban van a társaság amikor képes meghallgatni. Mert ma az állapotok drasztikusan változnak egyik napról a másikra, és erre döntést kell hoznunk, és meg kell vizsgálnunk, nem csak meggondolatlanul cselekednünk.
De, először azért aggódnunk, hogy a csoporton belül összegyűljünk. Annak érdekében hogy kilépjünk a világba, és hogy egyesüljünk a külső cselekedet által, amelyet , mint eszköz használunk a kapcsolathoz a barátok között. Bár legelőször aggódnunk kell a belső cselekedetért, amely a legfontosabb mindennél.
Mondva, hogy Izrael (azok, akik vágyakoznak – „Yáshár Kél” – egyenesen a Teremtőhöz), a legkevesebb az összes nemzetek közül. Meg kell értenünk, hogy „Izrael” egyfajta buboréknak a neve. Azok aki belépnek ebbe a buborékba, ők vannak „zsidók” vagy „Izrael”- nek nevezve. Mind ezek a nevek magukban hordozzák a spirituális üzenetet. Ha egy személy nem tartozik a spirituális üzenethez, akkor nem hívják „Izrael”, ő egyszerűen egy Babiloni személy.
Nagyon fontos, hogy megértsük ezt. Ha egy személy magára veszi ezt a küldetést, ő lesz Izrael, és ha nem, akkor ő nem lesz Izrael.
2012 október 9, Reggeli lecke, „A közösség célja”
(BS)