Akarsz adakozásba öltözni? Akkor próbáld fel!
Kérdés:
Amikor én eljétszom szerepemet barátom előtt, hogy a célt fontossá tegyem szemében, annak megfelelően kell cselekednem amit én tartok fontosnak, vagy a barátom tulajdonságainak megfelelően kell cselekednem?
Válasz:
Mit értesz az alatt, hogy te mit tartasz fontosnak? Csakis a barátodat szabad figyelembe venned. Amikor az anya kisbabájáról gondoskodik, akkor ő mire gondol? Vajon arra gondol ami neki jó, vagy arra ami a kisbabának jó?
Amikor én barátom előtt eljátszom szerepemet, én a legmagasabb célra irányulok. Természetesen ezt nem egy eltúlzott módon próbálom megtenni, hanem finoman megpróbálom őt bátorítani a spirituális úton, a szívem mélyéről. Ez magamra is benyomást tesz. Én hazudom magamnak, mintha mindezt valóban akarnám.
Ennek eredményeképpen nagyobb Aviut-ot, “vastagságot” kapok, egy mélyebb vágyat, és akkor hirtelen lezuhanok. Azonban ez a zuhanás erőfeszítéseim eredménye. Én vonzottam magamra ezt a zuhanást, és ez már egy hatalmas lépés előre.
Vannak olyan zuhanások, melyek egyszerűen csak várnak rám az út mentén, de vannak olyan zuhanások melyek erőfeszítésem eredményeképpen jönnek. Ezek teljesen különböznek egymástól, és én is másképpen kapom meg őket, mivel edényem már készen áll rájuk.
Én valami magasztosabbat teremtettem saját magamból, én újrarajzoltam, terveztem magamat azzal az erőfeszítéssel hogy egyenlővé váljak a spirituális szinttel. Egy benyomást kaptam az adakozásból. Én mindenkit az érdemek oldaláról ítélek. Igazolom a Teremtőt, múltamat és jelenemet. Én mindezt saját agyam “fújom fel”, segítve a barátokat, sóvárogva a kölcsönös garanciára, azt átélve, lélegezve, és akkor hirtelen egy zuhanást érzek azokban az edényekben melyeket magamnak teremtettem. Bár azok még nem valóságosak, bár ez még csak színeskedés volt, “előadásomnak” köszönhetően, annak a “kosztümnek” eredményeképpen amit magamra vettem, hozzáadott Aviut-ot kapok.
Valójában én egy felsőbb formát nyertem és már előre beindultam, mintha mindezt függetlenül én építettem volna, és a Teremtő ehhez csak az vágy “anyag”-át adja hozzá. Azáltal, hogy hajlamom, irányom előre felé mutat, mintha én előre magam építeném meg saját nagyobb “Én”-emet, és a Teremtő egyszerűen egyetért velem és megtölti a vázlatot, azt a “buborékot”, melyet én építettem. Ő megtöltötte ezt a légies testet “hússal”, a vágy anyagával, és most én már készen állok egy magasabb szintre.
Ezáltal haladok előre elképzelésem segítségével. Természetesen a dolgok ennél kicsit bonyolultabbak. Én nem csak egy “rajzot, vázlatot” készítek, és a Teremtő nem egyszerűen azt színezi ki, de ez egy csodálatos eszköz az előrehaladásra.
Emellett csak egy dolog létezik: azáltal, hogy ezt a szerepet eljátszom a barátok előtt, én valójában a Teremtőt építem fel, azaz az adakozás következő szintjét. Mindez azért van, mivel én nem vagyok képes a Teremtőt az én saját következő szintemnél magasztosabban elképzelni.
Számomra ez egy és ugyanaz, azaz az én következő, korrigáltabb állapotom és a Teremtő. Én vagy magamat vagy Őt képzelem el.
2o12 október 1o., Reggeli lecke, 3.rész TESz
(HZS)
