Boldogság reszketéssel
Báál HáSzulám, Shámáti 11, „Boldogság Reszketéssel”:
Ennél fogva ahol létezik szeretet, a félelemnek is léteznie kell, mivel a félelem az üreg. Ebből az következik hogy ahol mindkettő megtalálható ott létezik teljesség. Egyébként mindegyik vissza akarja szorítani a másikat. A szeretet van létezésnek nevezve, míg a félelem a rettegés és az üreg. Csak a kettővel együttesen létezhet teljesség. És ez van úgy nevezve, hogy „két láb”, és pontosan amikor a személy két lábbal rendelkezik akkor képes járni.
A mi teljes munkánk a két vonalra koncentrálódik, a jobb és bal vonalra, és a középső vonal pedig Felülről érkezik. Itt alul nekünk először is a teljességről kell gondoskodnunk. Nekünk mindig először a jobb vonal felé kell fordulnunk, és azzal kell foglalkoznunk, hogy amennyire csak lehetséges a teljességre gondoljunk, a Teremtő hatalmasságára, a cél fontosságára, és a barátok és a csoport fontosságára.
Más részről lehetetlen állandóan a teljesség állapotában megmaradni, mivel akkor nem történik tovább lépés, amennyiben a személy soha nem hagyja el a teljesség állapotát, az Hasszidizmusnak van nevezve, amikor látszólag minden szeretettel és boldogsággal van elfogadva.
A személy művileg emeli fel magát ebbe a fajta attitűdbe, készen állva arra hogy boldog legyen függetlenül attól mi is történik. Ezáltal lenullázza a kritikát magában. Ezért lehetséges arra megtanítani a személyt hogy ezt az attitűdöt magára vegye. Az oktatás a személyt egyetlen vonalra helyezi, vagy a jobb oldalra vagy a bal oldalra, és akkor a személy megtartja ezt a vonalat és állandóan csak egy alapelvhez csatlakozik.
Vannak olyan hitrendszerek és vallások melyek a személyt a boldogság állapotában tartják meg, egy állandó emelkedett hangulatban, és vannak mások melyek a személyt állandó gyászban, sirámban tartják, arra késztetve őt hogy magát kínozza, és hogy magát bűnösnek érezze, mint „egy bolond aki saját húsát emészti”.
De a helyes fejlődési út, és az emberi lény felépítése két vonalon keresztül kell hogy történjen, és a személynek magának kell ezeket felépítenie. A jobb vonalat a környezet segítségével kell kifejlesztenie, azáltal hogy elképzeli a Teremtő hatalmasságát amekkora mértékben csak képes erre. A jobb vonalat abban a mértékben építi fel, amekkora mértékben képes magát lenullázni a környezet előtt, mely környezet nyújtja számára a Teremtő hatalmasságát.
Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy a jobb vonalon legyen már lenullázta magát, mely azt jelenti hogy a bal vonal benne van foglaltatva a jobb vonalban. Amennyiben ilyen módon lenullázza magát a Teremtő hatalmassága előtt, melyet ő környezetétől kap meg, és ezzel megépíti jobb vonalát, akkor ő már része a spirituális munkának és nem csak az érdekli hogy jól érezze magát.
2o12 október 17., Reggeli lecke, 1.rész Shámáti 11.
(HZS)
