Ráhangolódás az adakozás hullámhosszára
Kérdés:
Azáltal, hogy a barátokban látok hiányosságokat, valójában a saját hiányosságaimat látom. Hogyan fedhetem fel a korrigált állapotot a barátban?
Válasz:
A csoporttal végzett munka sokszínű, és egészen a végső korrekcióig folyik. Sőt mi több a csoporttal kapcsolatos látásom, hozzáálásom állandóan változik. Még akkor is ha csak egy néhány ember található a csoportban, amennyiben én őket nagynak látom, amennyiben úgy nézem őket mintha semmi más nem létezne a világban, ha ők alkotnák az én teljes valóságomat, akkor a csoport naggyá válik szememben. Minden azon műlik én hogyan értékelem azt, és hogy az mennyire fontos számomra. Ez olyan mint a kisgyerek, aki számára apja a legnagyobb az egész világban. Itt a minőség és a mennyiség összekeveredik.
És akkor tovább lépek, és amennyiben közel kerülök a barátokhoz akkor képes vagyok a felső rendszert látni bennük, amelybe nekem bele kell épülnöm.
Mint az Univerzum, mindennel ami abban található, a csoport magába foglalja az összes spirituális világokat és új lelkek csatlakoznak hozzá állandóan, és az valójában maga az Ein Szof (Végtelenség). Az összes világok úgy jelennek meg abban mint az a rendszer mely minket összeköt. Azáltal hogy közelebb kerülünk egymáshoz, mi összezsugorítjuk, és felfelé “hajtogatjuk” azokat, ameddig azok nem válnak a Végtelen Világgá (Ein Szof).
Ennek megfelelően én elkezdem a barátaimat és a valóságot másképpen látni. Most végre felfedezem azokat a lehetőségeket melyeket megkaptam, elkezdem magamat és a valóságot irányítani, azáltal hogy megtartom az irányt és ugyanazt a célt. Én arra “rákulcsolom” magamat, és egy olyan kölcsönös kapcsolatra sóvárgok magunk között, mely egyetlen vágyat hoz létre. Azon belül, ennek megfelelve a mi ahhoz való hasonlóságunknak, egyetlen erőt fedezünk majd fel.
Ezáltal haladok előre, magamat, a csoportot és mindent ami köztünk van felhasználva annak érdekében hogy a célt elérjük. Nem kell elhagyjam a csoportot, azon belül fedezek fel mindent, a Kabbalistákat, a lelkeket, a spirituális Parcufokat, a világokat, minden ahhoz kapcsolódik és abba van bele foglaltatva. Ez az amit a személy felfedez előrehaladásának megfelelően.
Kérdés:
Ez azt jelenti hogy a csoport csak az adakozás frekvenciáján sugároz, és én, mivel jelenleg még korrigálatlan vagyok, önző frekvenciákat fogok fel rádiómon keresztül?
Válasz:
Ez így van, mi még nem vagyunk ráhangolva az adakozás frekvenciáira. Azt mondja, “A személy saját hibáin keresztül ítél meg”. Ez az összes érzékemre vonatkozik, azok még nem valóságosak, és ugyanakkor az egoisztikus vágy működik bennük, így a helyes kép helyett, én a világról egy zavarodott illúziót kapok, látok.
Azáltal, hogy korrigálom érzéseimet, egy másik valóságot kezdek el látni, de ismét az öt spirituális érzékszervemben lesz stabilizálva, érzékelve. Egészen a végső korrekcióig, az is korlátozva van az öt Szfira keretein belül, a Parcufok és világok által. A spirituális világban az érzékelés ugyancsak kizárólag az anyagban és az anyagba öltözött formában jelenik meg. Úgy tűnik számunkra mintha abban a pillanatban hogy belépünk a spiritualitásba az összes falak, elválasztások eltűnnek de ez nem így van. Ott a személy ugyancsak minden saját edényeiben ér el, érzékel, az ő saját korlátozott vágyaiban.
Az igaz hogy eléri a kapcsolatot a különböző jelenségek között, és az megtölti őt, de a megtöltés továbbra is relatív, aránylagos. De a valós és igaz valóság érzékeléséről szólva, az csak a végső korrekciókor jelenik meg, és nekünk fogalmunk sincs róla hogy az hogyan is néz ki…
2o12 október 18., Reggeli lecke 1.rész, Rábásh írásaiból
(HZS)
