Dr. Michael Laitman

A “Szent” neve az adakozónak

Zohár könyvéből”: “És mondván az Úr Mózesnek: Szólj az egész Izráel fiai gyülekezetéhez, és mondd meg nekik, Szentek legyenek, mert én Szent vagyok, az Úr a ti Istenetek”.

A Teremtő “Szent” -nek van nevezve , mert Ő az adakozás tulajdonsága. És a parancsolat “Szentek legyetek” azt jelzi, hogy mi is meg kell szerezzük a Reformáló Fény segirségével ugyanazt az erőt amely ránk adakozik.

Bár mi bele vagyunk merülve a megszerzés tulajdonságába, mégis ez az erő megadja nekünk a változást, azaz, mi képesek vagyunk felhasználni még a megszerzés tulajdonságunkat az adakozásra. Ez valami egészen különleges dolog, hogy átfordítsuk a megszerzést az adakozásra, mert nincs valami középső szint. Ha lett volna valami semleges, valami nyersanyag, mintha valami őssejt, akkor tudnánk csinálni amit akarunk, megszerzés, adakozás, hősiesség, kegyelem, törvény és így tovább. De a megszerzési vágy nem semleges, ő dolgozik a megszerzés érdekében, mivel ezek a dolgok   kicsinyek és hamisak, amiben mi létezünk.

De amikor a Fény megjelenik ő képes megváltoztatni minket. A megszerzési vágy az megmarad, de akkor különbséget tudunk tenni a megszerzés vágy és szándék között. Előzőleg képtelenek voltunk erre, mert a vágy és a szándék össze volt olvasztva, és minden vágyban, minden egyes magban bujkál a megszerzés szándéka. Bár a vágy maga lehet teljesen szándék nélkül. Mintha “leválasztanánk”, kivennénk ezt a szándékot, de ez egy nagy probléma, mivel mintha össze lennénk olvadva. Minden a vágy fejlődésén múlik.

A Kabbala Bölcseletében mi tanuljuk, hogy teremtmény az egyetlen, amelyben megteremtődött a megszerzési vágy, és kifejlődött az Egyenes Fény négy fázisán keresztül, és csak a negyedik fázisban kezdi el érezni egy különleges módon a Teremtőt. Ez nem olyan, mint, ahogy mondjuk, egy kutya aki érzi a tulajdonosát. Mert a kutya össze van kötve a tulajdonosához, mert ő élvezetet akar tőle. Ő neki szenteli az életét, és minden az önszeretetből ered. Ebből látjuk, hogy ez a szeretet a megszerzési vágyon belül lehetséges.

De a negyedik szinten a teremtmény elkezdi érezni a Teremtőt, amely ad neki, abban az értelemben, hogy nem kap vissza semmit magának. Ő élvez, hogy ad a teremtménynek, ez a adakozás tőle ered és nem tér vissza Hozzá. Amikor a teremtmény elkezdi érezni a Teremtő ilyen cselekedetét akkor ő szégyent érez. Ebből a szégyen gyökéréből, az adakozásból, amelyet felfedez a teremtmény, mint eredményeként jön el hozzánk, a “szívbeli pont”, a lelkünk gyökere. Később ebből a pontból fejlődik ki. Aki feltárja ezt a “szív pontot “, nem kétséges, hogy képes azt megvalósitani.

Ezért a “Szent”, azt jelenti, hogy teljesen le van vágva magáról, és hozzá van ragadva az adakozó helyéhez.

2o12 október 24, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

(BS)

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

66 queries in 1,402 seconds.