“A Hold megszentelése”
A Hold megszentelésének nevezzük, mikor a Malchuton átemelkedünk a Bináig. Ez azt jelenti, hogy a hit megszerzése által, ahol a személynek meg kell szentelni a munkáját ezen okok felett. Ő megérti, hogy őneki nem szabad dolgozni megszerzés vágyaival, de minden munkája az adományozás edényében kell hogy legyen.
De addig, míg nincs vágya a adományozásra, nem is igazán érti, hogy mit is jelent az. Ezért a Teremtő pontok segítségével olyan, mint “egy ujj”. “Nézd, ez az adományozás formája!” Ez azt jelenti, hogy a személy fokozatosan felfedezi az adományozás formáját és megérti, hogy ez a kívánatos forma.
Ezt megelőzően, ő nem képes felfedezni ezeket, értékelni vagy elképzelni azt. Végtére is, mit is nevezünk adományozásnak ezen a világon? Az nem is adományozás, hanem látens megszerzés, hamis önzetlenség. Kétségtelen, amíg a személyt az egoista vágyai vezérlik valamiféle örömet kell éreznie tetteiben, máskülönben nem akarna semmit sem tenni. Még ha meg is tesz valamit másokkal, neki valamiféle profitot kell éreznie, vagy a többieknek kedveskedniük kell számára. Aztán ő egyfajta természetes szeretet érez, mint egy anya, aki készen áll, hogy mindent megadjon gyermekének. Egy másik lehetőség az, hogy mi szorosan kapcsoltban vagyunk egymással, amikor is a másik jóléte nincs elszeparálva az én hasznosság érzetemtől, amikor én aggódást érzek irántuk.
A motiváció hasznos is lehet, egyfajta hozzáadott profit, vagy egy vágy, ami lecsökkenti a szenvedéseimet. Ezt lehet érezni egy egoista haszonként, és egy nagyobb haszonnak, örömnek.
Profitot érezhetek a megkapásból, és abból is amit nem veszítek el. Ebben az esetben az örömöm még nagyobb. Egy személy, aki talál 100 dollárt az utcán, boldogságot érez, amit gyorsan el is felejt. De ha ő 100 dollárt veszít, sokkal tovább fogja azt sajnálni, mintha 100 dollárt talált volna, mintha valamit kivágtak volna belőle.
Ezért, meg kell értenünk, hogy a hit erejének a megszerzés vágyán felül kell emelkednie, és ez két szakaszból áll: először azok az edények, amik a profitért dolgoznak és aztán az edények, melyekben mi érzékeljük a veszteséget. Az összes vágyunk két részben van: 0-1-2 szintek (a gyökér szintjeinek vastagsága, első fázis és második fázis), amit úgy hívunk, hogy GE, és 3-4 szint (3. és 4. fázisa a vastagságnak) AHP. Első adományozás az adományozó edényekben jelentkezik, majd a megszerzés edényeiben.
Nyilvánvaló, hogy sokkal nehezebb az adományozó edényen dolgozni, amíg a személy úgy érzi, hogy őt akkor mikor ad azonnali veszteség éri. Ő képes egy közvetlen örömet érezni azokban az edényekben, és most pont az ellentéte van, ő szándékosan ad azokkal az edényekkel, és így kiderül, hogy ez kettős veszteség az egó számára. De ő “megszenteli magát”, ami azt jelenti, hogy az adományozás tulajdonságát szerzi meg, az egy előleg lesz, amíg őt meg nem jutalmazzák “a hold megszentelésével”, amikor az adományozó tulajdonság válik szent neki.
Ő maga nem tud úgy ragyogni, mint a Hold, de ő olyan mértékben van megvilágítva, amelyen mértékben ő csatlakozott a felsőbb erőhöz, a Fény forrásához, a Naphoz, a hit erejének segítségével. Ennek köszönhetően, a Hold megszenteltetett.
Csak úgy, mint a Föld, a Hold nem képes semmiféle fényt generálni, de az hűségesen tapad a Naphoz a Föld felett, és így tud ragyogni. Az nem a saját fénye, a ragyogása annak köszönhetően, hogy nem szerez meg magának semmit sem, csak annyit és annak érdekében, hogy megvilágítsa a többieket.
2012 November 30, Napi Kabbala lecke, Rábásh írásai
SzL
