Dr. Michael Laitman

Ha a csoporthoz fordulsz, a Fényhez fordulsz

Ha a csoporthoz fordulsz, a fényhez fordulsz

Kérdés:

Hogyan tudunk változásokat elérni a csoportban, hogy az által előre haladhassunk?

Válasz:

Mi elkötelezettek vagyunk, hogy tudatosan lelkesedjünk a Teremtő nagyszerűségéért a barátokkal egész álló nap, úgy mint egy “égő csipkebokor”, ami tüzes, de nem éget. Erről mindenkinek így kell gondolkodnia és aggódnia. Ha sikerül is néhány percig fenntartani ezt az aggódást, tovább mint az előző nap, az már egy jelentőségteljes előrelépés. Nem szabad lebecsülni a kis erőfeszítéseket, a “filléreket”, amik mind belerakódnak a nagy perselyünkbe. Minden apró erőfeszítés számít.

Tegyük fel, hogy most, mikor te egy ráhangolódott állapotban vagy, elhatározod teljes szíveddel, hogy a Teremtő nagysága felé haladsz előre, még akkor is, ha a gondolataid azon járnak az egész nap folyamán, hogy ami fontos az a  Teremtőtől és a csoporttól függ. Így már elkötelezett vagy a barátaidhoz, akik arra ösztönöznek téged, hogy “kérlek titeket, idézzetek meg engem annyira, amennyire csak tudtok, szünet nélkül, miképpen a Teremtő nagyságának hiánya növekedni fog bennem.”

És ugyanezt kérheted  Tőle is. Csak így, a csoporton keresztül vagy képes magadat felébreszteni, ami létrehozza azt a belső igényt a lecke folyamán és megalkotja a hiány érzetét magunkon belül. Úgy tűnik, hogy a barátok segíteni fognak neked, miután hozzájuk fordultál, de valójában a csoporttól való kérésed a te hiányosságod, ami ellentétes a Fénnyel. Minden más csak egy “illúzió”. A Teremtő a csoportban van elrejtve, és ott található meg, jelenleg minden vágyad erre irányul, ezzel dolgozol egész idő alatt. A csoport is magadban van, még ha úgy is tűnik, hogy kívül van. Megidézed a barátokat, annak érdekében, hogy a külső illúziót közelebb hozzák önmagadhoz, ezáltal egy edénnyé válva, amiben a Teremtő megjelenik.

Kérdés:

Tehát, ki az, akitől segítséget kérhetek?

Válasz:

A társadalom, mindaddig, amíg te nem vagy képes azt mondani, hogy az te magad vagy. Képzeld el, hogy “a társadalom az edény, a vágyaim, a részem, ami el van különítve, ki van vágva belőlem. ”És eljön az az idő, amikor követeled a Teremtőtől, hogy tegye azt a részt vissza hozzád, és azt mondod: “Ez az én testvérem, őt keresem.”

Így nekünk egyre nagyobb napi erőfeszítést kell tennünk, hogy ezt erősebben és világosabban érezzük. Te nem tudod, hogy milyen állapotokon kell még keresztülmenned, mindaddig haladsz előre, amíg úgy érzed, hogy az egész edény a tied, a barátaid vágyai a te eszenciád, az mind a te belsőd. Ekkor már nem látod a barátaidat magadon kívül, és elkezded érezni őket magadon belül, mint egy anya, aki a kisbabáját érzi, még akkor is amikor az már felnőtt.

2012-12-20, Napi Kabbala Lecke -4. rés, A Kabbala Bölcselete és filozófiája

SzL

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,735 seconds.