Egy fejsze a favágó kezeiben
Báál HáSzulám, első “Levél”: “És mivel a felügyelt és a felügyelő egy, lehetetlen, hogy különbséget tegyünk a gonosz és a jó között, és mindenki szeretett és mindenki tiszta, mivel mindenki hordozza a Teremtő edényeit, készen arra, hogy dicsérje a Teremtő kinyilatkoztatását és egyedülállóságát, és ezt érzékeivel érzi értékének megfelelően, végül is tudják, hogy minden cselekedet és gondolat, mind a jó és a gonosz, hordozza a Teremtő edényeit, és Ő készítette azokat, és azok az Ő szájából jöttek ki, és ez mindenkinek felfedésre kerül ahogy a korrekció végbe megy.
De mindeközben ez egy hosszú és fenyegető számkivetés, és a fő gond az, amikor az ember lát egy cselekedetet, ami nem helyes, leesik az ő szintjéről, mivel úgy gondolja, hogy ő maga viszi azt véghez, elfelejtve, hogy Ő az, aki mindennek oka, és minden tőle származik, és semmi más nem működik a világban Rajta kívül”.
A jó eseményeket betudhatjuk a Teremtőnek, de az ember a rossz események miatt kezdi magát kínozni, megbánja a tetteit és sajnálja, ami vele történik. Számára nehéz, hogy mindezt a Teremtőnek tudja be. Szomorú és bánja a múltját, a hibáit, úgy gondolja, hogy ő az oka a kellemetlen eseményeknek és hogy nem halad eléggé, vagy hogy elmulasztott valamit. Csak később tudja kijavítani ezeket a “hibákat és gonosz tetteket”, tekintettel a múltra és “jóvá” teheti azokat.
Ugyanez a helyzet a jelent és a jövőt illetően: ha valaki rossznak tart valamit, az azt jelenti, hogy azt nem a Teremtőnek tudja be, hanem más okoknak. Így intézi ezt a felsőbb Gondviselés. Ha úgy gondolja, hogy vannak más okok a Teremtőn kívül, akkor ő tulajdonképpen bűnös abban, ami történik, és ezt úgy nevezik “és te más isteneket imádsz,” bálványimádás.
Ha tehát valaki megszegi a “Nincsen más Rajta kívül” első szabályát, és ezért letér az útról. Többé már nem a teremtés céljára fókuszál, a Teremtő felfedésére; ő nem kiegyensúlyozott erők között van, amelyek elvinnék őt az igazsághoz.
Ezért, minden munkánk abból áll, hogy felfedjük a Felsőbb Gondviselést, mint az egyedi Gondviselést, amely a “Nincs más Rajta kívül”-ből jön, jó és jótékony formában, minden pillanatban, a múltban, a jelenben és a jövőben, és ez ugyanaz minden ember számára a világon.
Egy emberi lény az a pont amelyből a személy meghatározza, hogy “Nincsen más Rajta kívül”, és, hogy Ő jó és jótékony. A pont, amelyből egy személy meghatározza a Felső Gondviselést fokozatosan nő, amíg el nem éri a Teremtő dimenzióit. Ez az, ahol spirituális növekedésünk mind a 125 lépcsőfoka van.
2o12.12.16, Felkészülés a reggeli leckére
FG
