Az adakozásnak nincs határa
Ha nem érezzük a viszonyt a kapcsolatban, akkor nagy problémák előtt állunk. Olyanok vagyunk, mint 1 atom egy fal ellen, amelyet nem lehet megváltoztatni, és nem változtathatjuk meg magunkat általa. Ebben az esetben nincs kapcsolat köztünk.
Ez lehet feltétlen szeretet vagy feltétlen gyűlölet, pontosan nem számít hogy mi. De ha elakadunk valamiben, ami nem változik, akkor nem vagyunk képesek megváltoztatni a hozzáállásunkat. Ha nem változom, úgy érzem, halott vagyok, mert az élet a változásokról szól.
Azaz, ha nem tudok hozzátenni semmit a szeretetemhez, és a másik fél sem tud hozzáadni vagy előhívni belőlem semmit, akkor egy nagyon problematikus állapotban találom magamat. Az abszolút szeretet a mi fejlődésünk célja a Teremtővel való viszonyunkban. Ez azonban csak azzal feltétellel jöhet létre, ha kölcsönös adakozás fölé emelkedünk és megépítjük a szeretetet a mi egónk fölött.
Én elrejtem magam a Teremtő szeretetétől, és csak a hajtóerőt kapom meg, amely lehetővé teszi számomra hogy szeressem Őt. Én akkor kapok élvezetet, ha adakozom Neki. Tehát az abszolút szeretet nem hogy megszüntetné az érzéseinket, hanem képessé tesz bennünket arra, hogy egyre jobban kifejlesszük azt.
A végső korrekció, az edények végső korrekciója, és nem az adakozás növekedésének a vége. Mivel az adakozási vágynak nincsen határa, ez az állapot jelenti:”Eyn Szof világát”. Az adakozási vágynak nincsen határa és vége, és a szándéknak sincsen határa és a vége, de végtelen lehetőségünk van, hogy a megszerzési vágy fölé emelkedjünk a szándékunkkal.
2013.01.29, Báál HáSzulám, a “Levelek” című cikkéből
BS
