Az a pont, ahol a vágyott és a kívánt állapot összeütközik
Mondva van, hogy a Felső Fény abszolút nyugalomban van, és csak az edény hiányzik, azaz a megfelelő vágy, hogy felfedhessük Őt. A vágynak pontosan illeszkednie kell a Felső Fény öt szintjéhez: Nefes, Ruách, Nesámá, Hájá és Jehidá szintekhez. Olyan mértékben, ahogy a vágy változik szintről szintre, úgy kezdjük el felfedezni az új beteljesülést.
A vágynak készen kell állnia a beteljesülésre, mind minőségben és mennyiségben, ez a mi munkánk. Bár önmagában a Fény nem változik. Nincsenek változások a NáRáNHáJ Fényeiben (Nefes, Ruách, Nesámá, Hájá és Jehidá). A Fény, amíg még nem költözött be az edénybe, addig erről még nem is beszélhetünk, ez csupán egy elvont fogalom, nem ismerhetünk róla semmit sem. Tudunk beszélni arról, ahogy belénk költözik, nem magáról ami belénk költözött, hanem arról, hogy hogyan érezzük magunkat amikor belénk költözik.
Amit már érzékelünk a hiányosságainkból, a vágyainkból, azt a jelenséget nevezzük “Fény” – nek, amely hasonló a Nap Fényéhez, vagy valamilyen jó érzéshez. Tehát a mi teljes munkánk a hiányok megszerzése, ezt úgy nevezzük, hogy a “Könnyek kapuja”.
Az erős hiányt én egyáltalán nem vagyok képes megvalósítani, kitölteni.Erre a hiányra nincs ráhatásom. Én rengeteg erőfeszítést fektetek be és mindent ami csak tőlem telik, mindaddig addig, amíg el nem jutok a hiány maximális méretéhez, és meg nem látom, hogy a hiány kitöltése nem rajtam múlik. Mert ha ez rajtam múlna, akkor az nem egy hiányosság lenne, és én csak dolgoznék tovább és tovább.
Amikor én száz százalékosan meg akarom azt valósítani, 100 százalékban tudni fogom, hogy ez nincs az én saját hatáskörömben. Ez a pont, amely kívánatos és vágyott, ez az úgynevezett ” Könnyek kapuja “. Ekkor az ember 100 százalékban kétségbe van esve az ő erejétől, de nem tudja elhagyni a kívánt célt, mert ez az egyetlen, ami számít neki az életében.
Minden erőfeszítést kizárólag azért teszünk, hogy erre a pontra érjünk. Természetesen, mi úgy vagyunk felépítve, hogy mindenki belefoglaltatik mindenkivel. És így a kölcsönös munka és az integráció nélkül, lehetetlen elérni egy ilyen állapotot. Csak egy intenzív csoportmunka, az egy irányba haladás fog eredménnyel járni, akkor a kapu megnyílik számunkra. Minden más vágy sem mennyiségében, sem minőségében nem alkalmas lelkünk felfedezéséhez, avagy a spirituális fejlődéshez.
2013.01.30, Felkészülés a reggeli leckére
BS
