A eszenciája az emberi szintneknek van, vágya, az állatinak
Kérdés:
Honnan tudjam előre merre menjek? Hogyan törekedhetek az összetapadás következő szintje felé, azelőtt, hogy az tényként feltárul előttem?
Válasz:
Valójában mi nem tudunk semmit az útról és nem látunk semmilyen határköveket az összetört Reshimot-on (spirituális gén) kívül. Ahhoz, hogy az (spirituális gén) megfelelően felépüljön, nekem bizonyos környezetre, megfelelő realitásra van szükségem – tehát a csoportra van szükségem. A Reshimot beteljesítését a Fény végzi el.
Itt összességében több összetevőről van szó: a Reshimot, az én általános vágyam az összes jellegzetességével, a csoport amelybe én beépülök, és a Fény ami dolgozik rajtunk. Ha én hűséges akarok lenni, aktív része az említett összetevők rendszerének, nekem meg kell semmisítenem („le kell nulláznom”) magam, hogy hozzá tapadhassak a barátaimhoz a korszakom legnagyszerűbbjeinek, látva őket.
Kell hogy vágyjak a Reformáló Fényre, a Teremtő befolyására, melynek köszönhetően létrejön a kapcsolat közöttünk, de mi az értelme a mi kapcsolatunknak? Az, hogy ezzel támogassuk Őt, illetve helyet biztosítsunk az Ő felfedezésére. Miért? Hogy ezzel elégedettséget okozzunk Neki.
Tehát nekem meg kell tennem minden tőlem telhetőt hogy a részleteket felépítsem magamban, és el kell kezdenem a munkát.
Eredetileg bennem nincs semmi, ami spirituális, csak az „állatias” vágy. Ebben a vágyban van a „pont felébredése”, a felsőbb – az ember szint, vagy a Teremtő (is). Ez az összetört Reshimot amit én képtelen vagyok beteljesíteni, ezért vezényeltek oda a csoporthoz, a könyvekhez, a tanárhoz, és általánosságban a Reformáló Fényhez. Most én megsemmisítem a kapni akarási vágyam, és magamban csak a Reshimot-ot látom, amelyet be akarok építeni a csoportba.
Kiveszem ezt a pontot a szívemből és elhozom a csoporthoz, (ez a pont) ott fog élni, és megkapni mindenki adakozását. A barátokon keresztül én így kapom meg a Reformáló Fényt. A barátimmal tanulok, és végrehajtok bizonyos cselekedeteket és fokozatosan megváltozom.
A saját megkapási vágyamból csak a minimálisan legszükségesebbet hagyom meg, annyit hogy ne itéljem magam halálra, de előnyre sem tegyek szert. Ez az én állatom, (az állati szint) és emellett én felépítem az „emberi szintet” a csoportban.
2013.01.30, Reggeli lecke, Báál HáSzulám írásaiból
ford.: BR
lekt: KN
