Az első hozzáfordulás és az első érintkezés a Teremtővel
Báál HáSzulám 57-es Levél: “Annak ellenére, hogy a személy nem lát semmit még akkor sem amikor az erőfeszítés kupája megtelik, mégis akkor érkezik el az ima ideje. Ahogy a Bölcsek mondták: “Nem tettem erőfeszítést és nem találtam, ezt ne higgyem el”. És amikor az erőfeszítés kupája megtelik, akkor az imátok teljességben lesz, és a Teremtő megválaszol nektek kiterjesztett kezén keresztül, ahogy az írva van: “Én erőfeszítést tettem és találtam, azt higgyem el”. Mivel a személy korábban még nincsen készen az imára, és a Teremtő meghallja az imáját amikor már készen lesz”.
Az egész világ, az”összes világok”, és azok összes fokozatai, amelyek leereszkednek felülről lefelé, minden munkánk ezen a világon arra szolgál, hogy eljussunk a felkiáltáshoz, a könyörgéshez, az imához, hogy forduljunk a Fény felé, a Teremtő felé, azért hogy végrehajtsa a korrekciónkat. És a mi kötelességünk, hogy felfedezzük a korrekció szükségét és erre nem lesznek engedmények.
Ennélfogva, a korrekció szükségessége magába foglal néhány részletet. Először, meg kell érteni hogy hol van pontosan a romlás és milyen fajta korrekció szükséges nekünk. Ezért el kell érnünk a felismeréshez, hogy nem vagyunk képesek ezt a korrekciót megtenni a Teremtő nélkül. Ő megteszi azzal a feltétellel, ha én valóban érzem hogy ez mennyire hiányzik, és kérek tőle segítséget.
Tehát ez a felkiáltás magába foglal több részletet. Csak a nagyon különleges munka által, – amelyet megpróbálunk a Kabbalisták tanácsára alapozva végrehajtani, – csak a nagy és fáradságos erőfeszítések által juthatunk el ahhoz az alaphoz, amely az úgynevezett “ima”, az első hozzáfordulás és az első érintkezés a Teremtővel.
Minden egy olyan formában van elrendezve, hogy nekünk nem kell semmit tenni, csak felkészítenünk magunkat egy ilyen imára. Mert minden dologban működik a Felső Fény, miközben mi a teremtett lények csak arra vagyunk képesek, hogy felfedezzük a korrekció szükségét. Ezért a személy, a tanulás, a csoport, minden cselekedetünk, az egész világ körülöttünk, – amely úgy tűnik mintha létezne, – mindezek az elemek csak arra szolgálnak, hogy megépítsék a helyes hozzáfordulást a Teremtőhöz a teremtmények oldaláról, az edények oldaláról, amire a Fény feltétlenül válaszolni fog.
Természetes, hogy “a tehén jobban akar etetni, mint a borjú akar enni”. De egyébként, a szintek rendje szerint a Fény nem képes áttörni az alsó szintekre, csakis az alsó hiányának megfelelően ami alulról érkezik.Tehát nekünk be kell indítanunk a Felső Fényt, magunkra vonzanunk a hatását, és nincs kinek panaszkodni.
A személynek nem kell meggyőznie magát, hogy már most kiált és imádkozik. Teljes félreértés a személy részéről, ha azt feltételezi hogy ő tud imádkozni még mielőtt az ima megszületett volna, és stabilizálódott volna benne az erőfeszítések eredményeként. Mert sok részletre van szükségünk, hogy megszerezzünk egy valódi “edényt”, hogy képesek legyünk felébreszteni a “Fényt”.
Nem az az ima, amelyet mi olvasunk az imakönyvben, – ahol jelezve van, – hogy hol kell sírni és hol boldognak lenni. Mi a szív mélyéből jövő imához kell elérjünk. Mivel a szív munkája az “ima”.
Tehát semmi sem fog segíteni, csak ha erőfeszítéseket teszünk a tanár tanácsa szerint. Ily módon képesek leszünk meghatározni a helyes hiányt a “Körbevevő Fény” által. A mi cselekedetünk által kis fényeket ébresztünk fel, fokozatosan megépítve a hiányunkat, és elvezetve minket egy olyan állapothoz, amely készen áll a korrekcióra.
2013.02.12, Báál HáSzulám írásaiból 57 – es Levél
BS
