Dr. Michael Laitman

Nagyfeszültségű terület közepén a csoport

Nagyfeszültségű terület közepén a csoport

Mi a Teremtőt csak az edényben találhatjuk meg, és ezt kell létrehozzuk magunkban. Tehát mondva van, hogy a teremtmények hozzák létre a Teremtőt. Mit jelent ez? Mert ez úgy hangzik, mint egy Istenkáromlás? De azáltal, hogy mi megépítjük a saját edényünket, amelyben fel akarjuk fedezni az adakozás tulajdonságát, megteremtjük a Teremtőt.

Nagyfeszültségű terület közepén a csoport

Mi csak az anyagba öltözött formát érezzük, pedig mondva van: “Gyere és lásd”, azaz a Teremtőt, és nem pedig Rajta kívül. Persze, hogy az öltözetnek létezik több elsődleges gyökere, amelyről mi nem beszélünk, és nem szerezzük meg. A mi elérésünk csak a határnál lehetséges, amelyet nevezzünk “Gyere és lásd.”

Így a workshopon ami tegnap volt hogy “Nincs más Rajta kívül”, megpróbáltam elmagyarázni, hogy ez a fogalom csak a központi csoportban érhető el. Nincs más hely az eléréséhez, és nem tudjuk más módon bizonyítani magunknak. Csak ha mindannyian együtt, az összes negatív egónkkal, sóvárgunk felfedezni a mi pozitív kapcsolatunkat, akkor egy olyan nagy feszültséget hozunk létre a két ellentétes erő között, amely létezik mindenben: “a mínusz” és a “plusz”, amelyet csak a csoportban érhetünk el. Így a spirituális szint magasságához leszünk igazítva és mi hozzá tudunk emelkedni.

Teremtőnek nem volt más választása azon kívül, hogy először eltörje az edényeket és majd megadja a lehetőséget, hogy megépítsük az érzékelést az adakozás tulajdonságához. Ezt nem lehet megtenni a gyűlölet és a megszerzési vágy érzete nélkül az edényben.

Teremtő csak az adakozás ereje. A teremtett lény csak a megszerzés ereje. Tehát, hogy hasonlóvá váljon a Teremtőhöz, magában kell foglalnia e két erőt: az adakozás erejét és megszerzés erejét, egyik a másik fölött. Ilyen helyzetet csak a csoporton belül építhetünk meg. Ez volt az, amit tapinthatóvá akartam tenni tegnap a workshopon, hogy megértsétek: ezt a helyzetet nem vagytok képesek megvalósítani a csoport nélkül.

Egyelőre a plusz és a mínusz között az egyensúly úgy van elrendezve, hogy mi egy nagy mínuszba maradunk. Még nem léptük be a határokon belülre, még nem hoztunk létre egy valódi csoportot. Mindegyik óvja magát és nem akar belépni a csoportba.

Mi kell vigyázzunk a mínuszunkra, ők nagyobbá kell váljanak. Ők növekedni fognak, mert a mínuszok a “Reshimó”- ból vannak megalkotva. Abban a pillanatban amikor sikerülünk összekapcsolódnunk, azonnal megjelenik az új “Reshimó”. De amíg nem ébresztjük fel magunkat a munkára, addig a következő “Reshimó” nem jön el.

A “Reshimó” láncban tárul fel, egyik a másik után a terv szerint. A probléma az, hogy mi nem fejlesszük ki a “pluszokat”, és ezért továbbra is ezen a tudás szinten maradunk és nem megvalósítsuk meg a gyakorlatban. Azért hogy érződjön mint valóság, létre kell hoznunk egy csoportot, a közös teret köztünk, amelyben megépítjük a Teremtőt (“Jöjj és lásd”).

A Teremtő megépül bennünk, úgy hogy belül megmarad bennünk a megszerzési vágy, amely megkapja kívülről az adakozás formáját, azaz “megszerzés az adakozás érdekében”. A megszerzés alul és az adakozás felül, és együtt nevezzük “Teremtő” – nek.

Ehhez meg kell hajtanunk a fejünk és lenulláznunk a büszkeségünket. Olyanná kell tegyük magunkat, mint egy “állatka” a fejét lehajtva, ezáltal felismerjük a munkában hogy mi olyan “állatkák” vagyunk akinek a feje kevésbé értékesebb mint a teste, mivel a fej az csak arra gondol, hogy hogyan szolgálja a testet. És amikor lehajtod a fejed a tested alá, azaz elérsz ahhoz a megértéséhez hogy ő nem ér semmit, akkor lehetsz “Ádám”, egy emberi lény.

2013.02.17, Báál HáSzulám írásaiból 27. Levél

BS

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

69 queries in 0,776 seconds.