Dr. Michael Laitman

A jutalom helye, itt és most

A jutalom helye, itt és most

A mi összes munkánk nem a jutalomért kell hogy történjen, hanem maga a munkánk a jutalom. A mi célunk, hogy elérjünk azt az állapotot, amikor az erőfeszítés, a munka, lehetőség hogy adakozzunk a többieknek, és ezen keresztül a Teremtőnek, átváltozzon számunkra a kívánt jutalomra. Ehhez készen vagyok minden lehetséges eszközt megszervezni, mivel pontosan ebben áll a korrekcióm.

Akkor majd nem érzékeljük a múltat, a jelent és a jövőt, az idő el fog tűnni. Az idő kizárólag a hiány és a beteljesedés szerint mérhető. Tehát ha nincs hiány és beteljesedés, hanem minden egyenlő, teljes és tökéletes, akkor leáll az idő érzékélése.

Ha nem érzünk különbséget a beteljesülésben sem itt, sem ott, sem nagyobb távolságban, sem más időben, és sem a kapcsolatok között, akkor az egész világ csak egy nagy lehetőség számomra, hogy gyakoroljon a jutalmat ezen a helyen, nem előtte, és nem utána, hanem most. És akkor a valóság egyszerű Fehér Fénnyé válik, amely kitölti az egész valóságomat.

Minden az erőfeszítésemen múlik, azonnal felfedeződik benne az adakozás és élvezet, mint a cél. Így az idő fölé elmelkedek, a mozgás, a tér és ennek a világnak a képei és tulajdonságai fölé. Erőfeszítést teszek csak azért, hogy az Aviut (vastagság) minden szintjén amely felfedeződik, korrígáljam magam egy olyan állapotig, ahol már nincs több zavar vagy nehézség, hanem csak élvezet abban, amit teszek.

Ugyanúgy a mi világunkban is, szívesen csinálom, élvezem a munkát, és nem fájdalomként érzékelem az erőfeszítéseket, hanem egyszerűen csak élvezem. Bár a test sok energiát, kalóriát és erőt pazarol el, de ezt nem kell vesztességnek éreznem, és kompenzálnom magam, hanem éreznem kell az élvezetet és a kitöltést.

Itt minden attól függ, hogy mennyire érti meg a személy, hogy ő maga és ami rajta kívül áll, – vagyis mások, ez egy és ugyanaz a dolog. Ha látja-e hogy az egész világ az övé, akkor nem fogja érezni az erőfeszítést. Mert minden erőfeszítés csak a viszony köztem és aközött, ami rajtam kívül létezik, szóval amikor én kell tegyek valamit ami rajtam kívül van és adjak idegeneknek azért hogy kapjak tőlük valami jutalmat. De ha az egész világ egy test, akkor eltűnik az erőfeszítés, eltűnik az átlépés tőlem másokhoz és vissza hozzám.

Eltünnek minden félelmek, szorongások, bizonytalanságok, szenvedések, mivel ők nem léteznek egy testben, ahol minden egy. Szóval az összes munkánk abból áll, hogy a környezet, az erőfeszítés, a Reformáló Fény által, egy olyan érzéshez érjünk, hogy rajtam kívül nincs semmi. A valódi valóság érzékelése csak egy állapotban és egy helyben létezik. Ez a hely az úgynevezett “Szentség” vagy “Malchut de Eyn Szof”, és ez az állapot az úgynevezett “összeolvadás”.

2013.03.04, Báál HáSzulám írásaiból, 55 – ös Levél

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

60 queries in 0,437 seconds.