Dr. Michael Laitman

Korporális szégyen és spirituális szégyen

Korporális szégyen és spirituális szégyen

Kérdés:

Mi a különbség a spirituális szégyen és korporális szégyen között, amelyet a mindennapi életben érzünk?

Válasz:

A korporális szégyen az egoista szégyen, mikor én nem akarom megbántani a büszkeségem. A spirituális szégyen az a “megszorítás” után történik, amikor nem magam miatt aggódom, és nem szégyenkezem többé a természetes tulajdonságaim miatt, valami teljesen más miatt aggódom, azért mert felismertem a Teremtő és a köztem lévő hatalmas, áthidalhatatlan különbséget.

Nekem szükségem van a szégyenre! Magamban kell keresnem a spirituális növekedést, mivel ez nagy erőt ad nekem.

/… /

Készen lennék bármit megtenni, csak hogy semlegesítsem a szégyen okát. A kérdés csak az, hogy képes leszek-e elérni egy olyan állapotot, amely nem befolyásolja személyiségem, hanem azért érzem a szégyent, mert nem járulok hozzá a munkámmal közösségemhez, nem kapcsolódom hozzájuk, és nem teszem meg azt, amire képes lennék. Ez az egyetlen dolog, amit szégyelnem kell.

Ha azt mondjuk valakinek: “Nem szégyelled magad?” Ezzel akarjuk megmutatni neki, hogy ő nem vesz figyelembe másokat. Ez az a pont, ahol elkezdődik a korrekció.

Azaz a belső, állati jellegű személyiségünk nem lép be a képbe. Látott már valaki, valaha állatot szégyenkezni, mert ellopott valamit és rajtakapták?

Egy állat nem tud szégyenkezni. Ahogy az emberi lényt kezdjük felépíteni önmagunkban, ott tárul fel a szégyenérzet. A szégyenhez való viszonyunk abból áll, hogy afelől aggódunk, mit tudunk adni másoknak, és hogyan teljesíthetjük kötelességünket a Természet általános rendszerében.

2013.03.18, Napi Kabbala lecke, “A Tóra átadása”, (Matan Tóra)

BS

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,808 seconds.