A kijelölölés előlege
Baál HáSzulám írásaiból, “Egyetlen parancsolat”: “Nincs más, mint szolgálni a Teremtőt és a Mitzvot (parancsolatok) betartását.
A Lishma (az Ő nevében) kivételével, amely azt jelenti, hogy elégedettséget kell, okozni a Teremtőnek. A bölcsek már bevezették a gyakorlati folyamatot a Tórá-ba és Mitzvot-ba, mégha nem is a Lo Lishma-ban, (nem az Ő nevében). Mivel a Lo Lishma hozza el a Lishmá-t” …
Mi nem tudunk “csak” úgy hasonlóak lenni a Felső erő természetéhez. Elvégre, Ő teljesen adakozás és nekünk el kell érjük ugyanazt a szintet, hogy adakozzunk Neki. Hasonlóan, ahogyan a vendég és a házigazda példájában. Ha fel akarok nőni a legjobb, legtökéletesebb állapothoz, a legteljesebbhez, akkor azonosulnom kell a teremtés forrásával. A házigazda, az adományozás és szeretet, és ha fel akarok emelkedni az örökkévaló és a tökéletesség szintjére, akkor nekem megfelelőnek kell, hogy legyek Hozzá. Ez azt jelenti, hogy örömet adok Neki, mert Ő is örömet akar adni nekem.
Ez a célja, Kabbala Bölcseletének. A módszer, amely lehetővé teszi a Reformáló Fény által, hogy felébredjen az erő, amely korrigál minket, és ezáltal elérjük az azonosságot a Felső erővel, a Teremtővel.
“Az első és egyetlen Mitzva” (parancsolat), az amely garantálja a törekvés megvalósítását, hogy elérje a Lishma -t, felelősséget vállaljon, abból áll, hogy nem dolgozik a saját maga számára, hanem gondoskodik a létezésről. A fennmaradó időben, dolgozzon a nagyközönség számára: mentse meg az elnyomottakat, és minden teremtményt a világon, akinek szüksége van az segítségre és a javulásra”.
Mivel ez az ” első és egyetlen” , nem érdemes keresni valamilyen megoldást máshol keresni, mert nincs más lehetőség. Egyértelmű, és biztos , hogy először is biztosítania kell a saját létezést és abban a pillanatban, amikor kielégíti a személy az alapvető szükségleteit, aggódjon minden erejével és minden lehetséges eszközzel másokért. Ez a megfelelő formaazonosság a Teremtő felé.
Azáltal, hogy kielégíti az alapvető szükségleteit, a személy kitölti magát a kövületi, vegetatív és állati szinten. Ezen a három szinten hasonlítunk a természethez. És az emberi szint, amely az állati szint fölött van, mondhatjuk azt, hogy folytatódhat még száz ezer évig is, amely nem tartozik a testhez, a belsőhöz tartozik. Nem lehet felfedezni az anyagi nézet által, mert ő kiterjed az elmében és az érzésben is, a belső fejlődésben. És az embernek az egész belső világát át kell fordítania a mások adakozására.
Az előző természeti szintek eltérnek az anyag feldolgozásához, kapcsolati módszerrel. De az “emberi” szint felhős , zavaros és érthetetlen számunkra. Mi az ” emberi lény”? Néha, amikor ránézünk egy személyre, azt mondjuk : “Ez nem egy ember”, mert úgy viselkedik, mint egy “állat”. Általában, nincsen egyértelmű meghatározás, nincsenek világos külső jelek, amelyek lehetővé teszik megismerni az igazi emberi lényt. Miben is különbözik egy állattól ? A szempontok homályosak.
Tehát, ha ma kutatjuk egy belső kifejezését az “emberi” szintnek, akkor ezt hívjuk a jövőbeli állapotnak, a cél szerint, amelyhez sóvárog. Erre a formára kell átkapcsolni, elérni a formaazonosságot a Teremtővel, és ez az úgynevezett “Ember ” szintje (Ádám ). Most, ez a hivatalos kijelölés a jövő számára.
Tehát, az első “Mitcva” a cél irányában, az, hogy dolgozzak magamért nem többet, mint az alapvető szükséglet, és a többi, hogy gondoskodjak másokról. Ezzel az értékmérővel állsz te szemben, és ha ebben a formában kezeled magad, akkor eléred a Teremtővel való azonosságot.
Ennél több, a körülötted lévőkért gondoskodás, a másokért való gondoskodás, azzal a feltétellel, hogy már a kezdetektől fogva vigyázol a szándékra, mert “a cselekedet vége a kezdeti gondolatban rejlik”.
2013.09.22, Baal HáSzulám írásaiból, “Egyetlen parancsolat”
ford: B S
szerk: Sz I
