Dr. Michael Laitman

Figyelj a lépéseidre

 

 

 

Kérdés: Miért kell, az idő felgyorsításán dolgozzunk és az “Áchishéna” útján (a Felgyorsítás, a Fény útján), haladnunk, ha ezen az úton is szenvedések várnak?

A válaszom: Az “Áchishéna” útján nem érezem a szenvedéseket, hanem úgy látom őket, mint eszközt az előrehaladásra. Úgy látom a problémákat, mint eszközöket és segítségeket az úton. Ilyen módon feltárulnak a belső töréseim, amiket a külső világban hibáknak látok.

Valaki rám támad, és ezt az ellenségeskedést egy nagy lehetőségnek látom az előrehaladásra. Ha helyesen készítem fel magam, akkor nem lesz semmiféle félelmem, csak örömöm lesz. Ahogy Baal HaSulam írja: “Boldog vagyok, hogy feltárul a gonoszság”, mert ez azt jeleni, hogy korrigálni tudom.

Az embernek mindig fel kell készítenie magát minden. De ha nem készültél fel a csoport, a kapcsolat, és a “Reformáló Fény” által, amely minden oldalról körül ölel téged, akkor védtelen maradsz, mert Fényt sem kapsz, és nem véd meg a csoport ereje sem. Ennél fogva, te meg akarsz szabadulni a problémáktól, mert nem lesz sem “Fényed”, sem “edényed”, hogy ellenállni tudj nekik.

Neki kell fognod újra a munkának, hogy mozgósítsd az erőket és megfelelj minden feltételeknek, hogy valahogy ezekkel leküzd ezeket az akadályokat. Ez  megtanít téged, hogy jövőben előre felkészülj.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy az “Áchishéna útján” (a Felgyorsítás szakaszában) csapásokat kapok, de ezek inkább minőségi, mint húsba vágó csapások?

A válaszom: Te nem csapásokat, hanem lehetőséget kapsz az előrehaladásra! Amikor egy versenyző elutazik az olimpiai játékokra, akkor ő nem szórakozni megy, és az idejét eltölteni a kocsmában egy korsó sör mellett. Ő azért utazik, hogy ott keményen dolgozzon, külső és belső erőfeszítéseket tegyen. De, ezért majd olimpiai helyezéseket, kitüntetéseket kap.

A különbség az “Áchishéna”(Felgyorsított) és “Beitó” (Az ő idejében) utak között az, hogy “Áchishéna”  útján felkészítsük magunkat a kezünkben levő eszközök által, azért hogy gyorsabban érjünk el a célhoz. Még akkor is, hogyha most például, egyáltalán semmi sem hajt és megpihenhetek, élvezhetem a csendet és nyugalmat, egy kicsit lazíthatok, de e helyett még mindig feszültségben vagyok. Felteszem a kérdést magamnak: “Most elégedettséget okozok  a Teremtőnek, vagy nem?”. Ha nem adok elégedettséget a Teremtőnek, akkor, az szenvedést okoz nekem..

Én olyan vagyok, mint egy meggörbült öreg ember, aki olyasmit keres, amit még nem veszített el. Állandóan keresésben vagyok: Hol van a csoportom, hol van a terjesztés, hol a tanulás, hol van a Teremtővel való összeolvadás? Ezt nevezik “Achishena” útjának és a felgyorsított időnek, amikor én folyamatosan felkészítem magam. Majd, folyamatosan felfedezek mindenféle apró akadályokat: egy követ, amely fekszik az úton, egy félre dobott botot, egy rakás szemetet. De kezdettől fogva vigyázok és a lábon elé nézek, hogy nehogy elessek. Így látni fogom az akadályokat és átugorom, átlépem őket. Számomra ez már nem egy probléma. De ha fenn hordanám az orromat, akkor megbotlottam volna, és elestem volna.

2013.10.28, Baal HáSzulám, “Shámáti” cikkéből

ford: B S

lekt: K.N

forrás: שימו לב שלא תפלו, 2013.10.29

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

66 queries in 0,151 seconds.