Figyelj a lépéseidre
Kérdés: Miért kell, az idő felgyorsításán dolgozzunk és az Achishena útján [a Fény útján való felgyorsítás útján] haladnunk, ha ezen az úton is szenvedések várnak?
A válaszom: Az Achishena útján nem érzem a szenvedéseket, hanem úgy látom őket, mint eszközt az előrehaladásra. Úgy látom a problémákat, mint eszközöket és segítségeket az úton. Ilyen módon feltárulnak a belső töréseim, amiket a külső világban hibáknak látok.
Valaki rám támad, és ezt az ellenségeskedést egy nagy lehetőségnek látom az előrehaladásra. Ha helyesen készítem fel magam, akkor nem lesz semmiféle félelmem, csak örömöm lesz. Ahogy Baal HaSulam írja: “Boldog vagyok, hogy feltárul a gonoszság”, mert ez azt jeleni, hogy korrigálni tudom.
Az embernek mindig fel kell készítenie magát mindenre. De ha nem készültél fel a csoport, a kapcsolat, és a “Reformáló Fény” által, amely minden oldalról körül ölel téged, akkor védtelen maradsz, mert nem kapsz Fényt, és nem véd meg a csoport ereje sem. Ennél fogva, te meg akarsz és nem is tudsz megszabadulni a problémáktól, mert nem lesz sem “Fényed”, sem “edényed”, hogy ellentartani tudj nekik.
Neki kell fognod újra a munkának, hogy mozgósítsd az erőket és megfelelj minden feltételeknek, hogy valahogy ezekkel leküzd ezeket az akadályokat. Ez megtanít téged, hogy jövőben előre felkészülj.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy az Achishena útján [a Fény útján való felgyorsítás útján] csapásokat kapok, de ezek sokkal inkább “minőségi”, mint húsba vágó csapások?
A válaszom: Te nem csapásokat, hanem lehetőséget kapsz az előrehaladásra! Amikor egy versenyző elutazik az olimpiai játékokra, akkor ő nem szórakozni megy, és az idejét eltölteni a kocsmában egy korsó sör mellett. Ő azért utazik, hogy ott keményen dolgozzon, külső és belső erőfeszítéseket tegyen. De, ezért majd olimpiai helyezéseket, kitüntetéseket kap.
A különbség az Achishena útján [a Fény útján való felgyorsítás útján] és “Beito” [ a maga idejében] utak között az, hogy Achishena útján felkészítjük magunkat a kezünkben levő eszközök által azért, hogy gyorsabban érjünk el a célhoz. Még akkor is, hogyha most például, egyáltalán semmi sem hajt és megpihenhetek, élvezhetem a csendet és nyugalmat, egy kicsit lazíthatok, de ehelyett még mindig feszültségben vagyok. Felteszem a kérdést magamnak: “Most megelégedettséget okozok a Teremtőnek, vagy nem?”. Ha nem adok megelégedettséget a Teremtőnek, akkor, az szenvedést okoz nekem..
Én olyan vagyok, mint egy meghajlott hátú öreg ember, aki olyasmit keres, amit még nem veszített el. Állandóan keresésben vagyok: Hol van a csoportom, hol van a terjesztés, hol a tanulás, hol van a Teremtővel való összeolvadás? Ezt nevezik Achishena útjának és a felgyorsított időnek, amikor én folyamatosan felkészítem magam. Majd, folyamatosan felfedezek mindenféle apró akadályokat: egy követ, amely fekszik az úton, egy félre dobott botot vagy egy rakás szemetet. De kezdettől fogva vigyázok és a lábam elé nézek, hogy nehogy elessek. Így látni fogom az akadályokat és átugorom, átlépem őket. Számomra az már nem lesz probléma. De ha fenn hordanám az orromat, akkor megbotlottam volna, és elestem volna.
2013.10.28, Baal HaSulam, “Shamati” cikkéből
ford: B S
lekt: K.N
forrás: שימו לב שלא תפלו, 2013.10.29
