Azok, akik hatalomra kerülnek, egoistábbak másoknál, és le kell tiporniuk a többieket annak érdekében, hogy azt érezzék, hogy élnek. Az eltérő érdekű emberek csak akkor tudnak együttműködni, ha létezik egy közös, magasabb rendű cél. Jó példa erre valamilyen külső fenyegetés, pl. háború, de a bőséges Isteni jutalom is képes egységbe tömöríteni az embereket. A Természet terve azt mutatja, hogy egy globális, integrál módon felépített rendszer részei vagyunk. Szükség van rá, hogy az „itt és most”-ban, az emberiség egésze eljusson a kölcsönös harmónia, komplementaritás, szeretet és véget nem érő öröm fogalmai által fémjelzett fejlettségi szintre. Mindehhez a „Szeresd felebarátod, mint önmagad!” szabálya jelenti a kulcsot. Ennek segítségével válhatunk olyanná, mintha mindannyian egyetlen ember lennénk, egy szívvel.
Kérdés: Olvastam, hogy az emberek iránti jóakarat 45% -ban függ a genetikától. Kiderült, hogy vannak olyan emberek, akik számára természetesen könnyebb kapcsolatot és összeköttetést kialakítani. Vannak, akik kudarcra vannak ítélve. Miért így alakította ezt a természet?
Válasz: Ezt kifejezetten azért lett teremtve, hogy a szabad akarat illúzióját hozza létre bennünk, a választás szabadságát (mintha mindent eldönthetnék), az érzékelés és a cselekedetek szabadságát, hogy nekünk egy olyan világot mutassanak, amelyben a teljes szabadság létezése látszik.
Kérdés: Mi az az értékskála, amely alapján meghatározhatod az emberek közötti jó vagy rossz kapcsolatokat?
Válasz: Ezt nagyon nehéz meghatározni, mert az, az ember szándékától függ. Mert nem látjuk az ember szándékait, azok rejtve vannak előlünk.
Ezért nevezik a Kabbalát, rejtett bölcsességnek; szándékokkal foglalkozik és nem olyan erőkkel, mint a fizika, nem olyan tulajdonságokkal, mint a pszichológia, hanem az erők és minőségek feletti szándékokkal.
Ábrahám sikerrel terjesztette a Teremtőről szóló tudást, és ennek a sikernek a titka a kegyelem (Heszed) minőségében áll. Az ok: a szeretet nyitja meg az embert, az egész világ felé.
Ábrahám sikerrel magyarázta el a babilóniai embereknek, hogy mit szükséges tenni, amitől felemelkedhetünk a Teremtő szintjére. Akik hallották, követték őt, de Ábrahám mindenki megmentője akart lenni. Hasonlóképpen kell tennünk nekünk is ma: folytatnunk kell Ábrahám munkáját.
Ábrahámhoz hasonlóan, mindenki felé meg kell nyitnunk magunkat. Mindenkinek beszélnünk kell az élet és a Teremtés céljáról, az emberi korrekció szükségességéről. Ábrahám tette meg a kezdeti lépést azon az úton, aminek végén minden ember, az egész világ korrekciója található. Ugyanebben az irányban kell tovább haladnunk.
Beköszönt a kegyelem, hiszen mindenkinek elmondjuk, hogy létezik egy lehetőség, ami örök életet, a tökéletesség elérését, egészséget és tudást jelent; ami mindazt magában foglalja, amire az ember vágyakozhat, és olyan állapotot takar, ahol minden lehetséges áldás kitölt minket.
Mindenkinek rá kell találnia, mi célból létezünk, milyen formát kell utunk végén felöltenünk, és hogyan ültethetnénk mindezt át a gyakorlatba, hogy mindazok a csapások, amik most érnek, elkerüljenek minket a jövőben.
Kérdés: Manapság igen népszerűek a különböző randi oldalak. Hogyan találhatjuk meg lelki társunkat? Mit tegyünk, hogy ne veszítsük el az illetőt?
Válasz: Nem hiszem, hogy sok romantika maradt mindennapjainkban. Úgy vélem, hogy csak akkor lelhetjük meg lelki társunkat, ha valóban tudjuk, kik vagyunk, ki illik hozzánk, és ha nem kérjük házasságközvetítők és lélekölő internetes oldalak segítségét.
Tehát ahhoz, hogy megtaláljuk a hozzánk illő másikat, először tisztába kell lenni azzal, hogy kik vagyunk, és csak ezután fogjunk a kereséshez, amit így már sokkal céltudatosabb módon fogunk tudni végre hajtani.
Kérdés: Hogyan segíthetünk, hogy az emberek felfedezzék, kik is ők?
Válasz: Az embernek fejlesztenie és tanítania kell önmagát. Ez több évbe is beletelhet, de azt követően helyesen tudja felmérni és megérteni, hogy milyen partnerrel képes az együtt élésre. Ha ez megtörténik, az élet valóban elkezdhet az emberben ragyogni.
Válasz: Nem szabad szenvedéssel haladni a Teremtés Célja felé, de amikor letérünk a spirituális útról, belesüppedünk a szenvedésbe. Ez rak minket vissza a helyes vágányra, és máris tettünk egy újabb lépést.
Aztán még mélyebben belegázolunk az egoizmusunkba, letérünk az útról, szenvedést élünk át, ami visszahelyez a helyes pályára, és akkor ismét egy lépést teszünk a helyes irányba.
Kérdés: Vagyis akkor lehetetlen haladni szenvedés nélkül.
Válasz: A lényeg az, hogy az út során folyamatosan elkövetünk hibákat, mivel ezek nélkül nem jövünk rá a helyes működés mikéntjére. Így hát megvan a lehetőségünk, hogy szenvedés nélkül közeledjünk a cél felé, de előre jutásunkat segíti, ha tudatosítjuk hibáinkat. Ez annyit jelent, hogy dolgozunk a hibáinkon, de ugyan abba az irányba haladunk.
Hibázunk és felállunk belőle, teszünk egy lépést, majd ismét vétkezünk, felkelünk, lépünk, mind a bal, mind a jobb vonalon. Ahogy bizonyos bajokat, hibákat és szenvedéseket tapasztalunk a bal vonalon, ezzel egy időben dolgozunk velük a jobb vonalon is. Így haladunk felváltva a jobb és a bal oldalon, mindkét lábbal menetelve egyazon cél felé.
Meg kell értenünk, hogy nem haladhatunk hibák nélkül, hiszen így vagyunk megkonstruálva. Azonban ha egoista módon fejlődünk, már előre vetítjük hibáinkat, a gonosz feltárulását, és azt a célt állítjuk be, hogy átlendülünk a jobb vonalra.
Kérdés: Hogy látja, milyen vétségért érdemel az ember halálbüntetést?
Válasz: Ártatlan ember előre kitervelt megöléséért. Ezt mondja a Tóra, és egyetértek vele. Ez a fajta torz viselkedés természetesen hatalmas problémát jelent.
Kérdés: Ha a gyilkos megbánást tanúsít?
Válasz: Sokféle „de” van itt, amelyek mind a lelkek közötti kapcsolatra vonatkoznak, ezért erről nem is beszélhetek.
Kérdés: Létezhetnek a jövőben olyan szakavatott emberek, akik minőségeiktől függően választanak büntetést a bűnt elkövetőknek?
Válasz: A természetben nincs büntetés. Helyrehozatalról beszélhetünk. Az igazságszolgáltatás, a munkatáborok, és a börtönök mind az úgy nevezett korrekciós rendszer részei. Tehát nem büntető, hanem korrekciós rendszerről van szó. Ezért olyan reformokat kell hoznunk, amik ezeket az intézményeket alkalmassá teszik a szerepük betöltésére.
Felhívjuk figyelmét, hogy a Blog bejegyzéseihez írt posztok egy harmadik fél véleményét jelzik. A véleményeket, tényeket és az azokban található médiatartalmakat kizárólag a szerzők mutatják be, és sem a The Times of Israel, sem partnerei nem vállalnak felelősséget értük. Kérjük, lépjen kapcsolatba velünk visszaélés esetén. Visszaélés esetén jelentse ezt a bejegyzést.
Ez egy zsidó ünnepi időszak, amelyet nem szabad elfelejteni. Az idei Sukkot megünneplésének módját, a világjárvány miatt korlátozzák. Várni kell a hagyományos összejövetelekre és vendéglátásra. Miért zajlanak így az események? Azért, hogy elgondolkodtassanak minket, és rádöbbentsenek arra, hogy a pandémiával kapcsolatos helyzetünk nem büntető csapásként jelentkezik, hanem ébresztésként, illetve a gyűlölet és a köztünk lévő megosztottság állapotának vizsgálatára. Azzal, hogy ez a helyzet fizikailag elkülönít minket, a természet megpróbálja megfordítani az elkülönülés állapotát, és közelebb hozni “próbálja” egymáshoz a szívünket, egy igazi szeretet és egységes Sukkah (sátor) felépítéséhez, amely az egész emberiséget felöleli a jobb jövő érdekében.
A Sukkot (A sátrak ünnepe) fesztivált örömteli ünnepnek tekintjük. Idén sincs ok arra, hogy másként érezzük magunkat, hiszen remek alkalmat kaptunk arra, hogy elemezzük az egymással szembeni rossz bánásmódot és kijavítsuk azt. Ehhez mély lélekkutatást kell végezni. Ez hasonló ahhoz, amikor pontos diagnózisra van szükség, mielőtt megfelelő gyógyszert kaphatna az ember, a betegségből való teljes felépüléséhez.
Megszoktuk, hogy az életünket kényelmes partner-viszonyban éljük az egóval. Őszintén szólva nem játszhatjuk úgy az áldozatot, mintha levágásra váró ártatlan bárányok lennénk, akik akaratlanul állnak, mások egoista cselekedeteinek kontrollja alatt, mondhatni mintha szabad akarat nélkül lennénk. Önző magatartásunk szándékos, és teljesíti az énközpontú érdekeinket, függetlenül attól, hogy ezek a körülöttünk élők kárára történnek-e. Ezért jelzi a természet nekünk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy együtt üljünk egy közös Sukkah-ban, és üdvözöljük az Ushpizint (vendégeket), amíg nem korrigáljuk az egymáshoz való viszonyunkat. A vírus arra tanít minket, hogy egymásra utaló világunkban az egész civilizáció túlélése veszélyben van, ha a kölcsönös előnyök érdekében történő együttműködést nem tekintjük elsődleges célnak.
Kabbala bölcsessége szerint az emberiség az „Utolsó Nemzedék” nevű fejlődési szakaszba lépett. Ez a változás arra a fokozatos folyamatra vonatkozik, amelynek során egy új társadalmat kell felépíteni oly módon, hogy annak működése megfeleljen a Természeti Törvényeknek és igazodjon is hozzájuk, vagyis kapcsolatban álljon, és egyensúlyban legyen a Természettel. Ennek az új társadalomnak tudnia kell, hogyan kell helyesen kezelni, a kiegyensúlyozott állapot elérését. Ez az átmeneti időszak lehetőséget nyújt arra, hogy ez a generáció, elsőként kezdhesse el, mások valódi szeretetét. Amíg azonban ezt az állapotot nem érjük el, ennek az ellenkezője tárul fel szemünk előtt – a kizsákmányoló és nemtörődöm hozzáállás, és cselekedetek. Ezt a visszatetsző szeparációs állapot azért tárul fel, hogy nézzünk magunkba, lássuk meg az általunk okozott kárt, és hogy kérjünk segítséget, az egész valóságot irányító Felső Erő-től, a korrekcióhoz.
A Sukkot szimbolizálja az egoista tulajdonságok belső változásának csodálatos folyamatát, amelynek során a „pajta és pince hulladékát” vesszük – olyan tárgyakat, amelyek (sajnálatosan) képviselik a mások iránti szeretet minőségét, és amelyek számunkra most egyáltalán nem értékesek – és felemeljük azokat a fejünk fölé, úgy mintha azok a legértékesebb és legfontosabb attribútumaink lennének, mint egy menedéknek a teteje, amely árnyékot ad az égető naptól. A Sukkot felhívás arra, hogy kilépjünk a kényelmes egoista „otthonunkból”, vagyis önszeretetünkből, és arra, hogy egy új struktúrát, Sukkát (sátrat) építsünk fel, mint az Új Világ szimbólumát, amelyet akkor teremthetünk meg, ha megszerezzük az adományozás és a testvéri kötelék tulajdonságait.
Ezért ennek a fesztiválnak az igazi értelme, a kölcsönös megértés, és támogatása az új valóságnak – a béke Sukah-jának (sátrának)- felépítése, az egységünk által létrehozott pozitív Erőn keresztül. Nekünk, a zsidó népnek példát kell mutatni az összetartásról, és utat kell mutatnunk másoknak az út követésre, összegyűjtve az egész világot, egy nagy nádfedél alá, ahol egyként egyesülünk. Akkor megvalósul az, hogy elkészül a Sukkah, az ideiglenes lakásunk, mint közös tér, amelyet egymás számára kialakítunk a szívünkben, biztosítva az emberiség számára az egészséges életet és a boldog együttélést, egy globális fedél alatt.
Mi még nem értjük, hogy a természet egy teljes egység állapota felé irányít minket, ennélfogva azt kellene keresnünk, hogy hogyan lépjünk egységre különbözőségeink felett.
Mindez egy olyan egységet jelent, ahol a különbségek sokasága, az egyéni tulajdonságok, nézetek mind megmaradnak, és egyik oldal vagy nézet sem törli el, semlegesíti a másikat, hanem mindegyik megkapja a megfelelő helyet, szerepet melyen keresztül létezhet.
Annak érdekében, hogy egységet hozzunk létre – különböző akár ellentétes nézetek között – szükség van egy harmadik forrásra, arra a képességre, hogy mindenki feladja saját nézetét és elfogadja, sőt megerősítse a másik nézetét, mely csak abból származhat, hogy ha az egységet fontosabbnak tartjuk mint az egyéni vélemények részleteit.
Bár mindez a mai valóságot tekintve lehetetlennek tűnik, amikor megértjük azt, hogy a Természet tendenciája az, hogy az összes részét egyesíti – beleértve az embereket – hogy mi így is, úgy is ebben az irányban fejlődünk, akkor amennyiben egy olyan oktatást vezetünk be amely ebben segít minket, akkor hozzájuthatunk ahhoz az erőhöz, mely lehetővé teszi hogy megtegyük a szükséges engedményeket egymás felé annak, érdekében, hogy lássuk a következőket:
az összes különböző és ellentétes nézet szükséges része az egyetlen összefoglalt rendszernek,
az összes ellentét, szakadás felett épített egység hasznos mindenkinek,
semmi értelme, hogy ellenálljunk a Természetnek.
Azaz meglátjuk majd, hogy ha mindenki meg akar maradni saját, másokkal ellentétes véleményén belül az csak szenvedéshez vezet, és hogy a Természet rendszere azt akarja, hogy pontosan ezen tendenciák fölé emelkedjünk az egység érdekében.
A Természet előbb-utóbb elvezet minket oda, hogy egységre lépjünk összes különbözőségeink felett. Azok az emberek akik már felfedték ezt a tendenciát a valóság érzékelésen és érzéseiken keresztül – azaz a Kabbalisták – azt írják erről az állapotról, hogy “a szeretet lefedi majd az összes bűnöket “.
Ez azt jelenti, hogy az egymással szembenálló oldalaknak fel kell fedezniük mindazon negatív tulajdonságokat, mely mindegyikünkben benne van, és egy hidat kell építsenek közöttük egy különleges gyakorlati tanulási módszeren keresztül, pontosan a szakadás és az ellentétek felett.
Hogyha megmaradunk ösztönös tendenciáinkon belül, akkor csak még mélyebb gyűlölet fele haladunk egymás ellen. Az emberi természet eredendően önző, csak saját érdekeit veszi figyelembe másokéval szemben, és a teljes világnézetünk erre a keskeny érzékelésre és valóság érzékelésre épül. Ilyen módon mindez válsághoz vezet, ahol úgy érezzük, hogy a többieket kell megváltoztatni, vagy akár kitörölni a világból, annak érdekében, hogy mi nyugalmat kapjunk.
Ma eljutottunk ahhoz a képességhez, hogy felismerjük ezt a problémát. Mindannyian önző egyének vagyunk akiknek megvan a saját különleges helye, nézete a rendszerben, ennélfogva mindannyian messzemenően különbözünk egymástól.
Azonban magasabb szintre kell emelnünk tudatosságunkat a Természet egyetlen összefüggő rendszerével kapcsolatban melyben mindannyian létezünk és melyben mindannyian osztozunk, meg kell értsük azt, hogy ez a rendszer hogyan vezet minket összes különbözőségünk felett az egységhez, és ennélfogva létre kell hoznunk azokat a kapcsolatokat amelyek a különbözőségek és egyet nem értés felett épülnek.
Mindez úgy néz ki, mint hogyha egy új emeletet akarnánk építeni épületünkhöz, ahol az első emeleten vannak összes különböző nézeteink, és anélkül, hogy azokhoz hozzányúlnánk vagy azokat megváltoztatnánk, a második emeleten mi azt értékeljük és azt tartjuk fontosnak mely összeköt minket minden más felett.
A mai világban mindenkinek megvan a helye. Eljött az idő, amikor új kapcsolatokat kell építsünk egymás között, anélkül hogy mindenki el akarná pusztítani a másikat. Azáltal, hogy elpusztítunk másokat, saját magunkat pusztítjuk el. Ez a Természet törvénye. A plusznak és a mínusznak egymás mellett kell léteznie, és egy új mechanizmust kell helyezni a kettő közé, mely megengedi, hogy mindkettő harmonikusan működjön, mint egyetlen összefüggő rendszer része.
Ennélfogva el kell érnünk egy olyan állapotot, ahol érezzük majd, hogy önző emberi természetünk fölött létezünk, afelett az önző természet felett, mely meghatározza létezésünket és ily módon fedezünk fel egy új sokkal hatalmasabb, felsőbb valóságot.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
