Kérdés: Számos Kabbalisztikus forrás beszél az adakozásról. Milyen adakozásról beszélünk, ha mi mint teremtmények nem tudunk adni?
Válasz: Nagyon egyszerű. Meg kell változtatni az emberekhez való hozzáállásod, közelinek, kedvesnek, szükségesnek kell tartanod őket. Akkor leszel képes adni nekik, mint a gyermekednek.
Kérdés: Vagyis ha természetesen, így bánok egy gyerekkel, akkor itt erőfeszítéseket kell tennem? Végül is teljesen természetellenes, ha egy abszolút idegent ugyanúgy kezeled, mint a gyermekedet, és ebből örömet kapsz.
Válasz: Igen. Ehhez azonban meg kell látnom az univerzum általános képét, át kell éreznem, hogy mindannyian összekapcsolódunk, és hogy, hogyan juthatok el barátaim révén egy magasabb, spirituális állapotba. Akkor elmegyek hozzájuk, és kapcsolódom velük. Kedvesek lesznek számomra, mert hirtelen rájövök, hogy a lelkem részei. Tehát tényleg odaadom nekik? Valójában nem adok nekik, hanem a lelkembe fektetek. Ez a szeretet.
Kérdés: Tehát a felebarát iránti szeretet, az egység, amelyet több ezer Kabbalista forrás ír le, addig lehetetlen, amíg az ember meg nem látja, hogy egy közös rendszer, egyetlen lélek része?
Válasz: Igen. Egyébként egyszerűen képtelen vagyok adakozni. Ehhez nincs szívem. Ez ellentétes a természet törvényével.
Ehhez látnunk kell, hogy mindannyian egy hatalmas globális rendszer részei vagyunk, és mindannyian teljes mértékben függünk egymástól oly módon, hogy azok, akik rajtam kívül vannak, meghatároznak engem. Ezért ha gondoskodom róluk, biztosítani fogom a jövőmet. Ha olyan állapotba kerülök, hogy csak rájuk gondolok, és nem magamra, akkor tökéletes jövőt fogok biztosítani magamnak.
Kérdés: Léteznek a kommunikáció során felbukkanó akadályok, mint például a kedvezőtlen hírnév. Az ok, ami miatt az emberek nem szívesen kommunikálnak az ilyen emberrel az, az, hogy bizonyos életrajzában és életstílusában fellelhető tények alapján az illető hitelét veszti. Mit tanácsol ebben az esetben?
Válasz: Ha az integráloktatásban részt vevő kezdő csoportra gondolsz, ott azt tartom szerencsésnek, ha a tagok nem tudnak egymásról semmit, és ez nem is volt korábban beszédtéma. Azzal az adottsággal kell elkezdenünk a folyamatot, hogy te is egy ember vagy, és én is: mindenféle előzetes körülményeket figyelmen kívül hagyva kell a természet akaratát követve egységre lépnünk egymással.
Kérdés: Ha a médiából értesülnek arról, hogy valaki például börtönviselt?
Válasz: Ez azt jelenti, hogy ezt az emebert, úgy kell egy csoportba bevezetni, hogy a csoport fel legyen készítve arra, hogy őt, erről a tényről abszolút leválasztva kezelje.
Kérdés: Széles körben vallott nézet, hogy „Ha nem szereted önmagad, senki nem fog szeretni”. Egy kissé kevesebbet beszélnek arról a kijelentésről, miszerint „Ahhoz, hogy szeretni tudj másokat, muszáj, hogy szeresd önmagadat!”. És még ennél is ritkábban vitatják meg a következő mondat igazát: „Ahhoz, hogy szeresd magad, először másokat kell szeretned!”
Hogyan szeressük önmagunkat?
Válasz: Ennek csak egyetlen módja van: igyekezz olyat tenni az embereknek, amit akarnak, vagy ami igazán fontos a számukra. Mutasd meg nekik, hogyan találnak rá a boldogságra! Ez lesz a te és mindenki más boldogsága is. Az ember nem választhatja le magát másokról. Elkerülhetetlen, hogy a boldogság felmutatásában, vagy mások boldoggá tételében lássuk saját boldogságunkat.
Kérdés: Azaz, a szó szoros értelmében önmagam figyelembe vétele nélkül kell szeretnem másokat?
Válasz: Igen. És így értheted csak meg, hogy ha nem ezt teszed, az nem más, mint önszeretet.
Jónás története elmagyarázza, hogy mások előnyeit a sajátunk elé kell helyeznünk.
Ez azzal kezdődik, hogy Isten küldetést ad Jónásnak, vagyis azt üzeni Ninive népének, hogy meg kell térniük gonosz útjaikról, és meg kell változtatniuk egymás iránti attitűdjüket a gyűlöletről, szeretetre.
Jónás azonban, aki elégedetlen a küldetéssel, megszökik, hajóra száll és elhajózik. Szökése vihart vált ki. A matrózok végül megértik, hogy Jónás áll a vihar mögött, és ennek következtében kilökik a fedélzetre. Az óceánban Jónást elnyeli egy bálna, három napot és három éjszakát tölt a hasában, majd kiszabadul a szárazföldre, ahol aztán Ninivebe költözik, hogy teljesítse küldetését.
Jónás története hatalmas jelentőséggel bír a zsidó nép számára, ma még inkább, mint valaha.
A zsidó népnek, Jónáshoz hasonlóan, megkerülhetetlen küldetése van. Ugyanaz a küldetés ma, mint az ókori Babilonban volt, amikor Ábrahám nemzetként egyesítette népét a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” elve alapján, ami a zsidó egység létrehozása annak érdekében, hogy példa legyen az emberiség belső pozitív kapcsolatainak, és ezzel a „Fény legyen a nemzetek számára”.
Az izraeli nemzet egyfajta átjáróként épült fel, amelyen keresztül a Szentség Szikrái az egész emberiségre, világszerte ragyognak. Ezek a szikrák naponta sokszorozódnak, ez olyan mint az, aki ad a kincstárosnak, mindaddig, amíg kellő mértékben meg nem telnek a kincstárak, vagyis addig nem fejlődnek, hogy megértsék azt a kellemességet és nyugalmat, amely mások szeretetének belső-magjában található meg. – Jehuda Ashlag (Baal HaSulam), „Az Arvut (kölcsönös garancia)”, 24. pontja.
A történelem folyamán a zsidó nép érezte, hogyan működik a köztük és más nemzetek között zajló interakció: A zsidó egység idején, például az első templom idején, a zsidók és az emberiség egyaránt boldogult; majd ezek után éppen ellenkezőleg. Azokban az időkben, amikor a zsidó nép nem tudott egységbe emelkedni a nézeteltéréseik és megosztottságuk fölött, az antiszemitizmus vetette fel a fejét és a világot különféle válságokkal együtt sújtotta.
Ahogy telik az idő, a zsidó emberek továbbra sem veszik tudomásul küldetésüket – egyesíteni („szeretni felebarátodat, mint önmagadat”) a különbségek fölött („a szeretet minden bűnt lefed”) érdekében, hogy „Fénnyé váljanak a nemzetek számára” – ők egyre inkább egy olyan súlyos helyzet felé tartanak, ahol az egység lehetetlenné válik.
A zsidó öngyűlölet megszűnik, amikor a világi, vallási, ultraortodox, Izrael-párti és Izrael-ellenes zsidók közötti megosztottság fájdalmasan nyilvánvalóvá válik. Tudtukon kívül, a zsidó nép küldetésének megvalósításának elmulasztása, az alaptalan gyűlölet, lefelé irányuló spiráljába sodorja őket, és előkészíti a hatalmas vihar feltételeit.
A holokauszt idején a Jónás-történet matrózai náciknak öltöztek; a pogromok alatt oroszként és kelet-európaiakként léptek fel; a spanyol inkvizíció során pedig katolikusok lettek.
Korszakunkban éppen most jöttünk ki az évből, amikor az Egyesült Államokban a legtöbb antiszemita bűncselekményt és fenyegetéseket regisztrálták, és egy évtizedes antiszemita normalizációval szembesülhetünk az egész világon. Miután az antiszemita bűncselekmények száma New Yorkban, 2019 végén lezárult, az érintett zsidó közösség tagjai, törvényhozók és politikusok elkezdték kifejezni, hogy New Yorkban „lassan kibomló pogrom” zajlik, és a következő holokausztra kerülhet sor Amerikában – olyan elképzelések alapján, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek az amerikai zsidókkal kapcsolatban.
Az elmúlt években az antiszemita bűncselekmények és fenyegetések hirtelen növekedése, párhuzamosan sok más probléma meredek növekedésével járt: depresszió, öngyilkosság, kábítószerrel való visszaélés, társadalmi megosztottság, terrorizmus és természeti katasztrófák, hogy csak néhányat említsünk. Minél többször tapasztalja meg az emberiség a válságokat és problémákat, annál inkább ujjal mutatnak a zsidókra, mint problémáik forrására.
A Jónás-történet leírja az antiszemitizmus gyökereit.
Jónás elmenekült a küldetés elől, amelyet kapott, leírja a zsidó nép elmenekülését szerepük elöl, ahelyett, hogy egyesülnének megosztottságuk felett és példáznák ezt az egységet az emberiség számára.
A tengerészek felismerték Jónást, mint a vihar okát, és Jónásnak a fedélzetre dobása leírja a zsidók egyre erőteljesebb hibáztatására, az emberek mindenféle problémájáért.
Eljön az idő, amikor a zsidókat ki kell dobni a fedélzetre, és be kell lépniük a bálnába, azaz komolyan át kell vizsgálni, mit jelent zsidónak lenni: Miért gyűlölik ilyen sokan a zsidókat? Továbbá, hogyan javíthatja a zsidó nép mind a saját, mind a világ helyzetét?
A kérdés csak abban rejlik, hogy a zsidó népnek mennyi szenvedést kell átélnie, amíg el nem érik ezt az önvizsgálatot: Elegendő-e az antiszemitizmus jelenlegi mennyisége ahhoz, hogy ezt az önellenőrzést ösztönözze? Vagy a zsidó nép továbbra is menekülni fog küldetése elől, és ennek a szenvedésnek a világháborúk és a holokausztok arányait is emelnie kell?
Amikor a zsidó nép beleegyezik abba, hogy elfogadja szerepét – „szereti barátját, mint önmagát”, és hogy „Fény lesz a nemzetek számára” – akkor a világ, és a világban új tendenciát tapasztalnak-e a béke, a harmónia és a boldogság, -vagyis a “bálna” iránt- aki kiviszi őket a biztonságos partra, Ninivebe.
Életünk új, célját fedezzük fel, amikor közelebb kerülünk egymáshoz gondolatainkban, és a kölcsönös gondoskodás és empátia érzésében. Igazodunk a természetben meglévő tökéletes globális összekapcsolódáshoz és kölcsönösséghez.
A dél-afrikai színészek gyakorolják „Jerusalema” tánclépéseit, amikor egy különleges játékfilm forgatására készülnek, amely a vírus alatt született zenei sláger alapján készült,, miután egy online táncos kihívás világszerte milliókat bűvölt el a dél-afrikai Fokvárosban, a Fokvárosi Filmstúdióban. 2020. szeptember 24. REUTERS / Mike Hutchings
A világjárvány elszántan és kitartóan, globális terjedésének folytatása érdekében lehangoltságot keltett és alvásra késztetett bennünket. Az általános fáradtság az emberiség egészére kiterjedt, ezért a vágy, hogy bármilyen megelégedési forrást találjon az ember, természetes. A közelmúltban egy zulu nyelvű dal érkezett a közös remény üzenetével – Jerusalemema -, amely kollektív tánccá alakult át, amely felkavarta a világot. Futótűzként való terjedése megmutatja, hogy az emberek mennyire lelkesednek a kapcsolatért. Most az a kérdés, hogyan lehet a kapcsolat érzését felemelni az egység magasabb szintjére, amely meghaladja fizikai cselekedeteinket és a köztünk lévő távolságokat, hogy tartós örömet szerezzen.
Jeruzsálem a világ szíve, központja, minden vágy és törekvés epicentruma, olyan állapot, amelyben minden az egymás iránti kölcsönös szereteten alapszik. Amikor a szívünk kapcsolata révén eljutunk egy ilyen állapotba, nemcsak jó hangulattal gazdagodunk, és egy energia új érzékelését aktiváljuk, hanem egy határtalan és örök örömöt is el fogjuk érni.
Michael Laitman
Néhány tanítványom a „Jerusalema” globális szenzációról kérdezett tőlem, elmagyarázva, hogy a dél-afrikai téma zárthimnussá vált, amikor a bolygó minden részén elterjedtek a csoportos táncok, hogy felemeljék a szellemiséget a Covid-19 megszorítási alatt. Válaszom az, hogy a tánc, főleg egy csoportban, pozitív tevékenység, mivel az összetartozás érzetét kelti. Ugyanakkor az emberiség kétségbeesett állapota továbbra is a felszínre törését várja, amint a fertőzés üteme elapad, és mindenki visszatér a saját helyére, az aggodalom felerősödik a bizonytalan jövő miatt.
Más szóval, egy szórakoztató csoportos tevékenység egyfajta terápiaként működik, és megszabadít a valóság elől, de nem engedi meg, hogy becsukjuk a szemünket, mint egy ijedt gyerekek, anélkül, hogy értelmes kérdésekkel élénkítenénk az elménket arról, hogy mit próbál ez az apró vírus tanítani nekünk. A világjárvány a világ állapotának mélyebb vizsgálatát követeli meg, amit eddig helytelenül építettünk fel, és amit meg kell fordítani az emberiség kijavításáért – a vírus felkavarta az állóvizet, a kapcsolat szükségességét közöttünk, egy jobb élet célja felé irányítja.
Érdekes módon a dal tematikája, miszerint a Jerusalemem az otthon, mint az élet különleges helyszíne, a Kabbala bölcsességének mély perspektívájával magyarázható. Ari Az élet fája című könyvében azt írja, hogy ha egy ember a szeretettel és a másokkal való adományozás megfelelő hozzáállása révén jut el a Felső Erő kinyilatkoztatásához, s akkor felfedez egy különleges tulajdonságot, amelyet „Jeruzsálemnek” neveznek, amely nem fizikai hely, hanem a tökéletes egység állapota.
Ezért a mai Jeruzsálem, amely a három nagy világvallás szent városa, nem az az igazi Jeruzsálem, amelyről a próféták és a bölcsek írtak. Jeruzsálem (Jerusalajim) a „tökéletes várost” ( Ira Shlemah ) képviseli, amelyben mindannyian tökéletességet érünk el a köztünk lévő kapcsolatokban, kiegészítve egymást. Életünk új, célját fedezzük fel, amikor közelebb kerülünk egymáshoz gondolatainkban és a kölcsönös gondoskodás és empátia érzésében. Igazodunk a természetben meglévő tökéletes globális összekapcsolódáshoz és kölcsönösséghez.
Jeruzsálem a világ szíve, központja, minden vágy és törekvés epicentruma, olyan állapot, amelyben minden az egymás iránti kölcsönös szereteten alapszik. Amikor a szívünk kapcsolata révén eljutunk egy ilyen állapotba, nemcsak jó hangulattal gazdagodunk, és az energia új érzéseit aktiváljuk, hanem a határtalan és örök örömöt is el fogjuk érni.
Megjegyzés: Több társadalmi viselkedési modell létezik, amelyeket már több ezer éve lejegyeztek. Néhány társadalom például az „ami az enyém, enyém, ami a tiéd, tiéd” törvénye alapján működik. Ez sajátosan igaz az amerikai álom koncepciójára is.
Dr. Michael Laitman kommentje: Ez a lehető legrosszabb jellemző, az úgy nevezett szodomita szabály. Ennél tényleg nincs lejjebb.
Ez az út gonosz, és ellene megy a Teremtőnek (természetnek), aki mindig el is pusztítja az efajta irányulást. Ha az amerikaiak az „ami az enyém, enyém, ami a tiéd, tiéd” szintjén maradnak, akkor egész egyszerűen zsákutcába navigálják bele magukat.
Ennél még az „ami az enyém, enyém, ami a tiéd, az enyém” állapot, a bűnözői hozzáállás is sokkal jobb, mivel nem szünteti meg az emberek közötti kommunikációt: én elveszek tőled, te elveszel tőlem. Még így is megmarad valami féle kapcsolat.
Aztán ott van az „ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az is a tiéd” felállás, ami a teljes adakozás törvényét írja le. Ez az abszolút igaz ember állapota, aki mindent a többiekért tesz. Készen áll rá, hogy egy jóságos és helyénvaló társadalmi berendezkedés tagja legyen, és helyes példát mutat a többieknek.
Erre a szintre kell, hogy az emberi társadalmak eljussanak a jövőben.
Dr. Michael Laitman beszélget Oren Levivel és Nitzah Mazoz-zal
Európa igen sokféle kultúra, vallás, egymással szemben álló csoportok, és gazdasági érdekek találkozási pontja. Az egymással szembenálló, kiegyensúlyozatlan egó, nem hajlandó lenyugodni. Ellenkezőleg, folyamatosan fejlődik, és mindenféle változásokra késztet minket. Az egyetlen lehetséges korrekció a „szeretet minden bűnt lefed” elvén keresztül végbemenő, szívek közötti kapcsolaton alapul. Mindenre ez jelenti a megoldást.
[148197]
KabTV „Új élet 455 - Európa: Nemzetek olvasztótégelye” című cikkéből, 14.11.16.
Megjegyzés: Ön folyamatosan azt mondja, hogy az emberiség összes problémája abból fakad, hogy nincs köztünk egység. Az emberek nem tudják összekapcsolni azt, hogy a köztük lévő egység miért képes valamilyen módon is, megállítani egy földrengést, vagy a koronavírust.
Dr. Michael Laitman kommentje: Ezt nem könnyű elmagyarázni. Szükséges a megfelelő környezet. Amikor a körülötted lévő emberek egy bizonyos módon gondolkodnak, elkerülhetetlen, hogy hasonlóképpen gondolkodj te is. Így vagyunk megteremtve.
Alapvetően egyetlen nagy rendszert alkotunk, melynek neve: Ádám. Ebből következik, hogy amit a környezetem igaznak fogad el, azt én is igaznak tekintem.
Kérdés: Mi lehet olyan tényező a környezeten kívül, ami növeli a motivációt?
Válasz: A mély önmagunkba tekintés. Semmi egyéb.
Kérdés: Mi az pontosan, amit az embernek tennie kell az adott környezetben? Hogyan írná le ezt a technikát?
Válasz: A módszer igen egyszerű. Ha a vágyaimat újakra akarom cserélni, fontos, hogy ezek szükséges és lényeges vágyak legyenek az általam tisztelt emberek számára. Ekkor egyszerű lesz, hogy irányt váltsak.
Megjegyzés: Tehát nem a környezet önmagában az, ami számít, hanem az, hogy mennyire tartom értékesnek. Ha ezek az emberek fontosak nekem, befolyással lesznek rám.
Dr. Michael Laitman kommentje: Lehetnek tökéletesen hétköznapi, semmilyen kiemelkedő tulajdonsággal nem rendelkező emberek. Ha mondjuk a kisfiam vagy unokám valami olyat akar csinálni, ami érdekli őt, ez elkerülhetetlenül engem is érdekelni kezd, és örömmel fogadom, illetve nagyra-becsülöm azt, amivel foglalkozik.
Kérdés: Ha az ember nem találja meg azokat a fontos embereket, akikből erőt merít, akkor szükségszerű, hogy mesterséges módon helyezzen maga fölé embereket?
Válasz: Igen. Meg kell találnia azt a közösséget, amely azt teszi, amivel neki is foglalkoznia kell. A Kabbala ezt mondja: “ha jó szabó akarsz lenni, keresd azoknak a szabóknak a társaságát, akik nagyra becsülik munkájukat. Meg fogod látni, hogy hozzáállásuk átragad rád is.”
Dr. Michael Laitman beszélgetése Oren Levi-vel és Yael Leshed-Harel-lel
Nem bízunk a megválasztott vezetőinkben, hiszen nagy ívű tervekkel állnak elő, hogy aztán csúfosan kudarcot valljanak. Értelmetlen vádolni vagy megvetni őket, hiszen a közvélemény problémája, hogy nincs tisztában vele, mi a természet terve az emberiséggel. Ha harmóniába akarunk kerülni a természet szabályaival, társadalmi szintű munkát kell végeznünk, és meg kell tanítani az embereknek az egyenlőség és kölcsönösség lényegét. Ez különösen Izraelben kritikus kérdés, mivel a természet terve szerint ennek a nemzetnek kell példát mutatnia az egész világ számára.
A Kabbala Bölcsessége azt tanítja, hogy Izrael teljessége képes az „itt és most”-ban létrehozni az új Édenkertet (Paradicsomot). A feltétel, hogy ragaszkodjunk a „Szeresd felebarátod, mint önmagad!” elvéhez.
[149928]
KabTV Új Élet 467- Bizalom a megválasztott vezetőkben” 14/12/09
Kérdés: Azt mondják, hogy egy átlagos ember percenként kb. 500 szót képes felfogni, és a szóbeli kommunikáció átlagsebessége 150 szó percenként. Agyunk mindenféle gondolattal tölti ki a fennmaradó üres kapacitást.
Például, egy előadás során, amikor látszólag hallgatunk valamit, a fejünkben megállás nélkül nyüzsögnek a gondolatok, amik visszavisznek a gyerekkorunkba vagy éppen előre szaladnak a jövőbe. Mit tegyünk ilyen helyzetekben? Az ember igyekszik meghallani valamit, szeretnénk emlékezni az információkra, de a zavaró gondolatok miatt képtelenek vagyunk erre.
Válasz: Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy egoizmusunk fölé emelkedünk. Nincs más út. A Kabbala módszerének alkalmazásával egónk fölé kerülhetünk, és akkor majd érezzük a többieket.
Miért nem látjuk a Felső Világot? Miért nem látjuk a spirituális erőket? Az azért van mert, be vagyunk zárva önmagunkba, és a spirituális világ mindaz, ami tőlünk kiindulva mások felé irányul. De ezt nem érezzük, sőt, észre sem vesszük.
Kérdés: Ha nagyra becsülöm a hallgatott embert, az segít?
Válasz: Igen. Ha korporális szeretettel viseltetünk az illető iránt, nagyon odafigyelünk rá, isszuk minden szavát. Ez azonban nem elég. Léteznek további kommunikációs formák, amelyek magasabb, spirituális jellegűek. Ilyenkor kilépünk önmagunkból, és elkezdjük érezni a másikat függetlenül attól, hogyan viszonyulunk az adott emberhez. Ha önmagunk fölé emelkedünk, az egoizmusunk fölé, teljes mértékben objektív módon észleljük a másikat.
Ez egy különleges technika, ami a „Szeresd felebarátodat, mint önmagad!” szabályából származik. Olyan mértékben hallod meg felebarátod, amennyire képes vagy úgy viszonyulni hozzá, mint saját magadhoz.
Ezen felül, meghallod és megpillantod azt, amire a szeretett ember sosem számítana – kinyílik a szemed az ő belső világára.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
