csapások

Medium publikálta a cikkemet “COVID nem egy vírus, hanem az egy cunami”

2004 december 26-án reggel 9:30-kor Koh Lanta tengerpartján Thaiföldön, egy szokatlanul hatalmas és gyorsan mozgó hullám szaladt keresztül az egyébként nyugodt reggeli tengeren, megfürdetve azokat a meglepett nyaralókat akik a tengerparton sétáltak. A hullám a tengerpartnak verődött, és néhány széket vissza húzott magával a vízbe. Lisa Anckarman, aki akkor 15 éves volt  filmre vette a hullámot, és mindazt ami később történt. Először azt mondja, “az emberek a tengerparton maradtak és zavarodott suttogás terjedt a helyiek, és a turisták között. “A válasz általános sokk volt”, folytatja ő, mégis az emberek érdeklődőek lettek. De ahogy az emberek figyelték a székeket amint eltűntek a tengerben, akkor történt, hogy dübörgő hang töltötte meg a levegőt, a meglepett tekintetek a horizont felé fordultak, ahol egy vízzel sárral kevert falat láttak közeledni. “Először”, ahogy a kislány írja, “képtelen voltam megérteni mit is látok”. És akkor a levegő abszolút pánikkal telt meg. Anckarman egy fiatal és sportos leány megragadta kistestvérét és felszaladt vele a legközelebbi dombra.

Ők mindketten túlélték azt a napot, amikor körülbelül negyed millió ember vesztette életét abban a hatalmas cunamiban. Az a földrengés, mely a cunamit okozta a történelem 3. legerősebb földrengése volt, és az eddig leghosszabban megfigyelt rengés a történelem során, 8-10 percig tartott. Mégis a földrengés epicentrumát körülvevő tengerparti terület nagy részén, semmilyen vészriasztás nem előzte meg a hullámok megérkezését.

Nézetem szerint a legnagyobb probléma a világgal ma az, hogy mi mindannyian olyanok vagyunk ,mint azok az emberek akik annak idején a tengerparton sétáltak. Azt hisszük, hogy ami jön felénk, az csak egy nagy hullám, és maximum egy-két széket magával ránt majd a tengerbe, majd visszavonul, és ezzel minden el lesz rendezve. Nem értjük meg, hogy amit most látunk azt csak egyre nagyobb hullámoknak az első sorozata, és mindegyik következő hullám sokkal nagyobb és pusztítóbb lesz mint az előző, és amikor mindennek vége, addigra a világunk, amit eddig ismertünk teljesen megváltozik. A Covid-19 fertőzés nem a fő esemény, hanem csak az első szokatlanul nagy, és gyorsan mozgó hullám. Ezért van az, hogy nagyon sok ember egyenlőre meg van zavarodva, és mégis érdeklődéssel tekintenek előre, még mindig nem tudják, hogy mindezt komolyan kell vegyék, vagy sem. De nekünk mindannyiunknak nagyon komolyan kell vennünk a Covid-19 vírusfertőzést.

Az új világ már alakul a felszín alatt évtizedek óta, mégis mi mindeddig ellen álltunk érkezésének. Mindent megpróbáltunk, hogy fenntartsuk a jelenlegi fogyasztást, és a kegyetlen versengést mindenekfelett, de ezzel csak elhalasztottuk az elkerülhetetlent. Most végül a felszín alatti nyomás olyan pontig növekedett, ahol a törésvonalak egy teljesen új helyzetbe kerültek, és a nyomás felszabadult, ennek eredményeképpen a világ élete cunami-szerűen megváltozik. Nem szabad becsapni magunkat, nem szabad hitegetni magunkat. A Korona Vírust követő hullámok sokkal nagyobbak, és pusztítóbbak lesznek. Mi csak akkor tudunk menekülni azok hatásától, hogyha most elkezdünk cselekedni.

A kiépülő következő lépés egy transzformáció, amely már hosszú ideje készül, nem más mint a mi viszonyunk a világhoz, a társadalomhoz, és más emberekhez. Ez egy teljesen forradalmi változás valóság érzékelésünkben, mivel eddig a világot önző egyéni szempontból néztük, és mostantól azt a többség szemén keresztül kell, hogy lássuk. Egyenlőre még mindig ellenállunk ennek az átmenetnek. Egónk még mindig azt mondja nekünk, hogy ez csak egy hullám, és hamarosan visszatérhetünk, hogy ünnepeljük az életet, a bolygót pusztítva, mindenkit kizsákmányolva, kihasználva akit csak képesek vagyunk, szándékosan vagy véletlenül. De egónk félre vezet minket. Azoknak a többsége, akik a tengerparton maradtak 2004. december. 26-án nem élte túl a későbbi hullámokat. Azok sem fognak túlélni, akik most továbbra is a homokba rejtik a fejüket a jelenlegi változások során.

Minél hamarabb értelmünket, szívünket és testünket egy új társadalom építése felé fordítjuk, mely kölcsönös felelősségre, a társadalom minden részének beolvasztására épül, hogy egy valódi közösség érzetet építsünk ezen keresztül, annál hamarabb megszabadulunk a vírustól, és az azt követő rettenetes dolgoktól.

2004-gyel szemben most számtalan vészjelzést láthatunk. Nagyon sok szakértő figyelmeztetett már minket azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi emberi rendszer fenntarthatatlan. Én már legalább 15 éve írok, beszélek minderről, de eddig kéréseimet, csak lenéző elfogadás, vagy teljes elutasítás fogadta.

Most mi a vészjelzések utolsó fázisában vagyunk, mert már az esemény közepén találjuk magunkat. Meg kell tennünk,amit mondanak nekünk: hogy tartsuk meg a szociális távolságot, viseljük a maszkjainkat, és nézzük meg pontosan, hogy hol is vagyunk. A múltbeli foglalkozások, állások hamarosan eltűnnek. A legtöbb fizikai munkát gépek fogják elvégezni, és az emberi foglalkozások, állások leginkább az emberi kapcsolatok építésére vonatkoznak majd. Rengeteg álláslehetőség lesz majd az új társadalom építése érdekében, arra alapozva, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról, hogyan építsük a szolidaritást a társadalmi kohéziót, mindazokat az értékeket, amelyeket eddig kinevettünk, kigúnyoltunk hosszú ideje. Most mindezek a korábban kigúnyolt értékek, tulajdonságok nélkülözhetetlenné váltak a túlélésünkhöz. Azok nélkül semmire nem leszünk képesek, még arra se, hogy  szükséges élelmiszert biztosítsunk magunknak és családjainak. Ma a kölcsönös felelősség már nem csak valami morális, vagy etikus filozófia, ugyanolyan szükség van rá, mint az ételre, és az italra, mert enélkül semmink nincs.

Meg kell értsük, hogy most vagy megtanulunk együtt úszni, vagy mindannyian magányosan megfulladunk.

Cikk:https://laitman.com/2020/07/covid-isnt-a-virus-its-a-tsunami-medium/