Kérdés: Mit jelent ez: “Szeresd a felebarátodat, mint magad”? Mit jelent az, hogy önmagad szeretni?
Válasz: Ugyanabban a mértékben, ahogy egoista módon elképzelheted, hogyan szeresd magad, szeretned kell a másik embert is.
Természetesen ez különböző szinteken eltérő. Minél jobban felemelkedsz növekvő egoizmusod segítségével, annál jobban szeretni fogod magad. És ez példaként szolgál arra, hogyan kell még jobban szeretni a másikat.
Kérdés: Ha az ember spirituális szinten növekszik, akkor jobbá válik-e a mindennapi életben, és megváltozik-e fizikai szinten?
Válasz: Nem. Az az ember, aki spirituálisan növekszik,annak a spirituális nővekedése, és a változásai abszolút láthatatlanok a mi világunkban. Végül is ez nem olyan tulajdonságokban történik, amelyeket az emberek észlelhetnek, meghatározhatnak és mérhetnek.
Hogyan kombinálódik, – a Kabbalisták által érzékelt tökéletes valóság – össze a korrigálatlan, nem integrál, gonosz, földi valósággal?
Válasz
A Kabbalista önmaga kombinálja ezeket össze, mivel mi emberek különleges teremtmények vagyunk két világban létezünk egyszerre, a tökéletes Felső világban – olyan mértékben, amennyire képesek vagyunk összekapcsolódni az integrál rendszerrel – ugyanakkor a mi világunkban is, olyan mértékben, amennyire nem vagyunk képesek kilépni az egoista világunkból.
De ne higgyük, hogy a világunk olyan gonosz és rossz. Ez egy különleges rendszer, amely az igazat szólva, csak bennünk létezik. Csak bennünk érzékelhető.
Ezért nekünk csak magunkat kell korrigálnunk. Amit úgy érzékelek, hogy világ, szubjektív módon, abból semmi nem létezik. Ami valóságosnak tűnik számunkra, csak bennünk létezik. Én benned, te pedig bennem létezel ehhez a világhoz kapcsolódva. Ez egy kicsit bonyolult a teljes kép érzékelésében, de akkor is így van.
Még magunkhoz sem tértünk az egyik csapatból és már jön a másik. Egy hatalmas porfelhő a Szaharai-sivatagból elérte az Egyesült Államok déli partvidékének államait, befolyásolva azok levegő minőségét. Ez a jelenség nem ismeretlen, de a NASA szerint jelenlegi mérete és ereje szokatlan. A rekordot döntő porvihar ugyanabban az időben jelent meg, ahogy információt kaptunk a dél-amerikai sáska járványról, mely a termés 80%-át elpusztította. Mindez akkor történik, amikor a koronavírus járvány, gyorsabban terjed mint valaha. A természet jelei egyértelműek, csak meg kell tanulnunk olvasni a sorai között, annak érdekében, hogy a tehetetlenség állapotából, reménység állapotába kerüljünk.
A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket annélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból?
Valójában, az ősi egyiptomi tíz csapáshoz hasonló állapotokon megyünk keresztül. A jövőben még több hasonló szerencsétlenség történik majd. Az ENSZ becslései szerint, – anélkül, hogy figyelembe vennénk más környezeti faktorokat, amik veszélyeztethetik az élelmiszer ellátást -, csak maga a koronavírus járvány megduplázza majd az éhezők számát, az év végére világszerte 265 millió emberre saccolnak.
Amikor az emberek érthetetlen csapásokkal néznek szembe, és csak felületesen nézik azokat, elkezdenek megjelenni a világvége teóriák. A katasztrófák nagysága és gyakorisága valóban aggasztó, “Perfect storm” (angol kifejezés, jelentése: a lehető legrosszabb szituáció) az emberek számára. Azonban a járványok és más természeti csapások annak érdekében történnek, hogy az elvezessék az emberiséget oda, hogy megvizsgáljuk a Természettel szembeni tetteinket, és hogy átgondoljuk a céljainkat a mindennapi, egzisztenciális életünkön túl.
A hosszú, generációs fejlődés után, a Természet most azt követeli tőlünk, hogy éretté váljunk és megkérdezzük magunktól: miért élünk, mi a létezésünk értelme? Vajon akarjuk-e tovább folytatni a mindennapi életünket anélkül hogy megértenénk, mit kell tennünk, és milyen célból? A Természet azt akarja, hogy megtaláljuk a válaszokat ezekre a kérdésekre, és fejlődjünk. Mindeddig tudattalanul fejlődtünk, mint a kisgyerekek, és egy önző megszerzés iránti vágy hajtott minket, értelmetlen élvezeteket kergetve mások kárára.
Ez a fajta önző, emberi megközelítési mód ellentmond az egész természetes rendszer tökéletes egyensúlyának. Ennélfogva most a Természet hátulról lök minket, ameddig tudatossá nem válunk és meg nem értjük a teremtést irányító programot. Ez egy bizonyos „belső szoftverje a Természetnek“, mely a bolygó minden részletében működik. Nekünk fel kell törnünk a rendszer kódrendszerét, be kell hatolnunk abba és aktívan részt kell vállalnunk az egész valóság irányításában.
Amint megértjük, hogy ez a program hogyan működik, és kiigazítjuk az egymáshoz való hozzáállásunkat, kijavítjuk viszonyainkat egymás között, az pozitív módon fogja az egész rendszert befolyásolni. Az eredendően egoista tendenciáink felett, meg kell tanulnunk, hogyan építsük ki egymás között a kapcsolat kötelékeit egymás figyelembevételével, a kölcsönös felelősséggel és a szeretettel. Már pusztán attól, hogy ha kölcsönösen egymás figyelembevétele alapján kezdünk el gondolkodni, már ettől a Természet elkezd majd megnyugodni. Egyensúlyt hozunk az egész emberiség számára, az egész Föld számára, és az egész Univerzum számára, mivel a gondolat a leghatalmasabb erő a valóságban.
A gondolatok mágneses térhez hasonlóan működnek. Mi nem látjuk az erők mögött működő valódi erőket, de ettől függetlenül azok működnek és befolyásolják egymást. Hasonlóan mi emberek is pozitívan befolyásolhatjuk egymást a gondolatainkon keresztül, ha arra gondolunk, hogyan növeljük a kapcsolatot egymás között.
Semmi nem történik a világban véletlenül, vagy céltalanul. A világ hatalmas kihívásokon megy keresztül. Annak ellenére, hogy ezt általában elviselhetetlennek érezzük, megláthatjuk a pozitív oldalát is, ha megértjük hogy ezek a csapások a kapcsolódás folyamatában segítenek minket. Az a céljuk, hogy meglássuk, mennyire függünk egymástól a túlélésünk és a fejlődésünk érdekében. De nem szabad megvárni, hogy a katasztrófák ébresszék fel az egység érzését közöttünk. Azáltal, hogy kijavítjuk az emberi kapcsolatainkat és a Természet rendszerével való interakciónkat, képesek leszünk elkerülni ezeket a csapásokat, és érezni fogjuk a teljességet és a Természet rendszeréből áradó jóságot.
Baal HaSulam, „Bevezetés a Zohár Könyvéhez” című cikkében azt írja, „Nem kell latolgatnunk az emberen kívüli teremtmények állapotát, mivel az ember a teremtés központja, ahogy az a 39.-es pontban írva van. Minden más teremtmény önmagában a teremtés szempontjából nem hordoz értéket, csak amilyen mértékben hozzájárulnak az ember teljességbe való kiterjedéséhez. Ezért ők együtt emelkednek, vagy buknak az emberrel anélkül, hogy ennek tudatában lennének.
Kérdés
Ha a zuhanás és válság az ásványi, növényi és állati szinteken nyilvánul meg, akkor ezek a természeti szintek együtt zuhannak az emberrel? Hol van az ember szerepe ebben? Vagy az ember egyszerűen csak ezeknek a szinteknek a környezetében él, és élvezi azok előnyeit?
Válasz
Az ember ebben a környezetben, mint ennek a bukásnak a szervezője van jelen. A természet önmagában integrál. Az ásványi, növényi és állati szintjei kölcsönkapcsolatban és tökéletes harmóniában vannak egymással.
Az ember azonban megsérti ezt a harmóniát az egoizmusával. Ő az, akinek korrigálnia kell önmagát és utána a természet minden szintjével ugyanabban az általános, integrál hálózatban kell kapcsolódnia, mint amiben azok egymással össze vannak kapcsolódva. Ki kell egészítenie ezeket a szinteket békében és harmóniában kell kerülnie velük, a természet erői ebbe az irányba nyomják.
Ha gyorsan megértjük ezt, és megteszünk mindent, ami szükséges, akkor nem lesznek vírus támadások és egyéb problémák. Ha tovább nyomulunk, terjeszkedünk és mélyebbre merülünk az egoizmusunkba, akkor a természet életre kelt mindenféle problémákat, melyek élesen fognak reagálni az irányunkban.
Ezek a problémák világosan rámutatnak, hogy le kell nulláznunk magunkat és egyesülnünk kell egymással, abba hagyni a természet bántalmazását, amely bennünket sújt egyensúlytalansággal, amit aztán a természet, nyomások és válságok sorozatával korrigál.
Reméljük, hogy az emberiség végezetül meghallja, hogy a Kabbala Bölcsessége mit mond minderről. Akkor valóban minden kiegyenesedik.
Kérdés: Honnan tudom, hogy helyes örömöt érzek, és nem azt, amely az egoizmusból származik?
Válasz: Erre fokozatosan derül fény. Előfordul, hogy az ember egy, két vagy három napig is rossz állapotban marad. Később, amikor már ez elmúlt, döbben rá az ember, hogy mindez idő alatt a Teremtő különleges uralma alatt állt, és ekkor látja meg, hogy ez milyen mértékben segített neki.
A lényeg, hogy lehajtott fejjel haladjunk keresztül ezeken az állapotokon. Ez a legáltalánosabb tanácsom bármilyen állapottal kapcsolatban. Egész idő alatt érezzük, hogy minden a Teremtőtől jön, és lehajtott fejjel haladjunk előre.
Kérdés: Hogyan győződjünk meg róla, hogy spirituális örömet élünk át? Hogy mehetünk biztosra?
Válasz: Ha az öröm pozitív tettekből fakad, vagyis az embereken keresztül kerülsz közelebb a Teremtőhöz, akkor spirituális örömről van szó.
Kérdés: Ha egy közösségben elérjük a kölcsönös garancia szintjét, és formaegyezésre lépünk a Teremtővel, az adott közösségben, akkor nem veszítjük el a szabadságunkat egyénként egy ilyen fajta társadalomban?
Válasz: Nem veszítünk el semmit, mivel a folyamat során látni fogjuk, hogy egyáltalán nem vagyunk szabadok. Anélkül ural minket az egoizmusunk, hogy bármit kérdezne tőlünk, és erővel rávesz bennünket, hogy bármely pillanatban akaratának megfelelően cselekedjünk.
De ha belátjuk, hogy egoizmusunk az úr, és fölé emelkedünk, átvehetjük a kontrollt, és ezzel a kontrollal visszakaphatjuk magunkat, és kezünkbe vehetjük sorsunkat.
Ami a legfontosabb, elkezdjük érezni, hogy nem egy egoista, állati testben élünk, hanem felette, és így azt érzékeljük, hogy örökké létezünk a tökéletes térben. Még ebben a világban el kell jutnunk ehhez a tapasztalathoz. Ahogy az idézet szól: „Lásd meg a valódi világot, még az életed ideje alatt!”
A Kabbala szerepe ebben áll – hogy megadja az embernek, annak lehetőségét, hogy állati természete fölé emelkedve elérje az emberi szintet. Az ember pedig olyasvalaki, aki időn kívül, az örökkévalóságban él. Az idő kizárólag az ásványi, növényi és állati organizmusok esetében van jelen, de Ádám szintjén már nem létezik. Ott már, ahhoz hasonlóan, ahogy Einstein is megállapította, minden egy másik dimenzióba tart.
Kérdés: Ha minden felesleges munkahely eltűnik, a lakosság 90% -a marad munkanélküli. Mit fognak tenni ezek az emberek, és hogyan fogja a gazdaság támogatni önmagát ezen munkahelyek nélkül?
Válasz: De az emberek, akik elfoglalták ezeket a helyeket, nem tettek semmi hasznosat. Miért dolgoztak? Azért hogy szórjuk a pénzt?
Mit félünk feladni? A haszontalan munkát: hogy egyik helyről elvesszük, hogy egy másik ki tudja venni, és valaki egy másik helyre dobhatja? Szóval egyesek egy lyukat ásnak, mások betemetik?
Kérdés: Baal HaSulam a Nemzet című újságban írta: „Nyilvánvaló, hogy az összes teremtményben rejlő egoizmus mértéke a teremtés valódi létezésének szükséges feltétele. Enélkül önmagában nem lenne önálló és különálló lény. Ez azonban egyáltalán nem tagadhatja meg az emberben az altruizmus mértékét. Csak az szükséges, hogy világos határokat húzzunk a kettő között: Az egoizmus törvényét minden erejében meg kell őrizni, amennyiben az a minimális létezésre vonatkozik. Az esetleges többletről az ember, -engedélyt kap, hogy lemondjon az embertársa jóléte érdekében.”
Csak azt kell megtudnunk, hogy mi szolgálja a többieket. Ez nem csupán a termelés újraelosztása a minimális szükségletek felé, hanem annak meghatározása, hogy miféle előnye származik ebből másoknak. Hogyan fogjuk megtapasztalni ezt, és mi ez a tendencia?
Válasz: Azt hiszem, hogy államok új csoportját kell létrehoznunk, amelyek ezt ténylegesen meg tudják oldani. De olyan vezetőknek kell lenniük, akik megértik a világ integralitását, és a pillanat szükségességét, hogy integrál formába kell azt elvinni..
Kérdés: Hol találhatunk ilyen vezetőket és politikusokat? Nézd mi történik! Trump most Kínát hibáztatja, Kína ugyanúgy reagál, konfliktusok bukkannak fel. Ugyanazok a trendek, mint korábban. A világ nem változott.
Válasz: Nekünk, a Kabbalistáknak, a saját elképzeléseink irányába kell elmozdulnunk. Minden lehetséges módon el kell magyaráznunk tudásunkat, terjesztenünk és hirdetnünk kell, amely összhangban van a természet törvényeivel.
A természet nem engedi, hogy mást tegyünk. Amint mindenki visszatér a régi módszerekhez, a mutálódott vírus még súlyosabban fog csapást mérni ránk. Most a következményei ártalmatlanok. A statisztikák szerint a vírus világméretű uralma alatt jóval kevesebb ember halt meg, mintha nem létezett volna.
De a vírus az emberiség egész rendszerével dolgozik, és ha nem tesszük azt, amire rámutat, azaz ha nem válunk egymással szorosan összekapcsolódottá, akkor semmi jó nem sül ki belőle. Csak várd ki és nézd meg. Még mindig csak úton vagyunk efelé. Azt látom, hogy sajnos minden ország vissza akar térni ahhoz a helyzethez, ahogyan a dolgok a múltban voltak.
Michael Laitman, Quora:“Mik azok a dolgok, melyek nem számítanak az életben?“
Mi egy önző anyagból épülünk fel, ahol elsősorban saját hasznunkat nézzük mások kárára.
Minél tovább fejlődünk az egónk annál nagyobbra nő, és különösen a mi időszakunkban, az egónk olyan mértékben kifejlődött, hogy egyre nehezebbnek találjuk, hogy magunkat kitöltsük, vágyainkat beteljesítjük
Az életük szükségszerűségein túl (étel, szex, család, lakóhely) az egónk arra kényszerít minket, hogy gazdagságot, hatalmat és a hírnevet tartsuk fontosnak, és ez olyan mértékű, hogy sok ember az egész életét annak szenteli, hogy ezeket egyre magasabb szinten elérje.
Azonban ha megértjük, hogy túl minden fizikai célunkon, úgy is láthatjuk magunkat, hogy van egy sokkal magasztosabb cél – ami vár mindannyiunkra, amely arra irányul, hogy elnyerjük, az örök lelket, a véget nem érő kitöltést, egy teljes valóságérzékelést – harmóniát és egyensúlyt a Természet adakozó minőségeivel, akkor azonnal megértenénk, hogy a fizikai örömök mennyire nem lényegesek, mert csak átmenetiek és nagyon véges idejű, kitöltést adnak.
Írva van, a spirituális célról, hogy azok által akik már azt elérték, hogy ha az ember képes lenne akár egy morzsányi spirituális örömöt átélni, akkor hajlandó lenne feladni mindent, a fizikai világban, a spirituális növekedés érdekében
Azonban ez a spirituális öröm rejtve van előlünk.
Mindez azért van, mert ha ez könnyen elérhető lenne, akkor mi egyszerűen odatapadnánk a spiritualitáshoz, azért mivel sokkal nagyobb örömöt adna számunkra, mint bármi amit ebben a világban elérhetünk, és ezáltal, hogy így cselekednénk nem lenne semmilyen szabad választásunk a spirituális élet követésében.
Mi akkor lépünk a spirituális útra, amikor egyfajta ürességet és betöltetlenséget érzünk a fizikai vágyainkban. Bármekkora mértékben is képesek vagyunk magunkat megtölteni étellel, szexel, családdal, pénzzel, tisztelettel, hatalommal és tudással, még is állandóan úgy érezzük, hogy valami még mindig hiányzik, valami mást keresünk, és előbb utóbb elkezdjük keresni az élet értelmét és esszenciáját.
Ezek az egzisztenciális kérdések, együtt a fizikai vágyak keserű tapasztalatával, elvezetik az embert a spirituális kutatáshoz, ahol különböző spirituális csoportokhoz és, utakhoz fordul, válaszokat keresve és előbb utóbb megérti, hogy miért is élünk, és mi az életünk értelme.
Hogyha mi elérjük annak a felfedezéséhez, hogy annak érdekében élünk, hogy magunkat felemeljük a valóság egy magasabb érzékelésébe, érzésébe, ahol képesek vagyunk az örökkévaló lelket elérni, akkor ennek a spirituális célnak a nagysága elkezd ragyogni, mint az élet abszolút legfontosabb célja, és akkor előbb-utóbb elveszítjük a fizikai világban elérhető gazdagság, hatalom és hírnév fontosságát.
Akkor egy sokkal természetesebb és kiegyensúlyozottabb hozzáállást érünk el a fizikai világgal kapcsolatban is. Nem próbálunk mindenfajta, túlzott, kifacsart felfújt fizikai örömeket és beteljesüléseket keresni, hanem, ehelyett föléjük emelkedünk azzal a szándékkal, hogy elérjük a spirituális célunkat.
Kérdés:Természetünk lényege az egoizmus. Az emberiség fejlődésének során vágyunk, azaz egoizmusunk, folyamatosan nőtt.
Elég felidézni Puskin aranyhalról szóló tündérmeséjét – ami „A halász és a felesége” című Grimm mese rokona – ami a vágyak növekedését illusztrálja, és hogy a vágyak kitöltés után azonnal kiürülnek. Mi az oka, hogy a természet állandóan ebbe az állapotba juttat minket?
Válasz: Azt a célt szolgálja, hogy ki akarjuk fogni az aranyhalat, és ezer százalékig hasznot húzzunk belőle, mivel ez az a mód, ahogy az egoizmus fejlődik bennünk.
A természet rejtett ereje, az egoizmust, az ásványi, növényi, állati, de főleg az emberi szinteket a maximális kitöltés irányába hajtja. Amit elvileg persze lehetetlen elérni.
Kérdés: Tehát a kitöltés, és a vágyak, ezután bekövetkező kiürülése okozza vágyaink növekedését? Van a vágyaknak valamilyen felső korlátja?
Válasz: A vágyak határtalanok. Miért rendelkeznének korláttal? Ha valamilyen örömből tíz grammnyit akarok, és megkapom, a korlátlanság és végtelenség állapotába jutok.
Kérdés: A sok erőfeszítést igénylő vágyak kitöltése mindössze rövid ideig tart, utána eltűnnek. Főként, ha az alapvető igényekre (például: étel, szex vagy család) gondolunk. Mi a jelenség oka?
Válasz: Azt célozza, hogy tovább menjünk, és még többet érjünk el. Vágyaink megállás nélkül fejlődnek. Itt nem csak ugyanazon vágyak ismétléséről van szó. Egy kicsit mindig átalakulnak. Mindig nagyobb és nagyobb vágyat érzünk, aztán nagyobb ürességet. Ezt egy még masszívabb öröm iránti vágy, majd egy még intenzívebb ürességérzet követi.
Kérdés: Annál tovább tart ki az öröm, minél minőségibb a természete. Mondjuk egy étkezés öröme viszonylag rövid ideig tart. A hírnév okozta öröm, amit egy verseny megnyerése vagy egy koncertfellépés okoz, már akár több hétig is eltarthat. Milyen kifutása lehet ennek a növekvő tendenciának?
Válasz: Az, hogy sokat akarunk, majd végül belátjuk, hogy a vágy önmagában nem hoz kitöltöttséget, mivel a vágyat betöltő örömérzet azonnal távozik, és ürességet hagy maga után.
Kérdés: Mégis, egy jó beszélgetés a barátokkal komolyabb kitöltést eredményez, mint egy jó étkezés, vagy vásárlás. Másfelől, rengeteg magányos embert látni manapság. Miért nem ülnek le az emberek egymással, hogy csoportban beszélgessenek?
Válasz:Ugyanaz a kitöltöttség, nem okozhat mindig örömet. Nem. Az öröm természetét kizárólag a vágy, és a kitöltöttségkor fellépő érzet közötti különbség határozza meg.
Ebből az következik, hogy a vágyat, muszáj folyamatosan megújítani, és ennek megfelelően lesz a kitöltése is újszerű. Csak akkor érzünk örömöt, hogy ha a vágy, a kitöltöttség, illetve -állandóan egymást kiegészítő természetük is- dinamikus fejlődésen megy keresztül.
Mind a vágy, mind pedig a kitöltése puszta mechanikus információ. Igazából a változásukban, amikor az ember a határán van annak amit akar, és amilyen kitöltést kap, ez adja meg az öröm érzetét.
Kérdés: Tehát olyan a felépítésünk, hogy mindössze néhány pillanat erejéig örülünk bárminek?
Kérdés: Manapság egy olyan valóságban találjuk magunkat, amiben az általunk erősen érzett egyetemes kölcsönkapcsolat, illetve egoista elutasításunk természetes módon olvadnak egymásba.
Az egyetlen kiút ebből a konfliktusból, megváltoztatni az emberek közötti viszonyokat, illetve a közösségi értékek rendszerét, vagy várni kell addig, amíg a természet csapásokon keresztül korrigál bennünket (mint a koronavírus napjainkban). Haraggal fordulunk a természethez, és azt kérdezzük: „Mi történt? Miért szükséges ezt a büntetést elszenvednünk?” Ön szerint a természet rendelkezik elmével? Elkövettünk valamit, ami miatt büntetést kaptunk, vagy csak evolúciós folyamatokról van szó?
Válasz: Az ember egységet képez a természettel. Teljes mértékben zárt rendszerben élünk, így képtelenség különválnunk a természettől, vagy a természetnek az embertől. Ezért ha valami történik, az a teljes természetben történik, a globálisan integrált rendszer egészében.
Mindebből az következik, hogy nem tehetünk fel külön az emberre, és külön a természetre vonatkozó kérdéseket, hiszen a természet részei vagyunk. Ezzel együtt lehetőségünk van, hogy valamennyire uraljuk önmagunkat, képesek vagyunk értékekkel felruházni a természetet, és eltérni tőle. Tanulmányozhatjuk a természettől való függőségünket vagy függetlenségünket. Ezek a lehetőségek csak minket illetnek meg.
De nagyon tiszta különbségeket kell tenni. Először is, hogy mit tanulmányozhatunk és érthetünk meg, másodszor pedig, hogy azokban és önmagunkban miket változtathatunk meg. Alapvetően teljes nehézségünk a természettel abban ragadható meg, hogy megsértjük harmóniáját, és a hozzá fűződő természetes kapcsolatunkat. Amikor az ember még állati szinten volt, ahonnan később tovább fejlődött, még nem léteztek problémák. Ő is érzékelésének, öntudatának és megértésének alapján hajtott végre cselekedeteket, akár a természet bármely elemi része.
De ezt követően, amikor az elméje kifejlődött, amikor kb. 6000 éve önző minőségekkel gazdagodott, elkezdte elszakítani magát a természettől. Elvonult tőle, ellentmondott neki. A természettől különböző, önző és meghazudtoló típusú kapcsolatok fejlődtek ki az emberek között. Ezen a ponton merültek fel a nehézségek, a természet és az ember, a természet és az emberi közösség itt csaptak össze legelőször.
Kérdés: Hol láthatók a természetben azok a minimális jelek, melyek érzésre vagy racionális gondolkodásra utalnak.
Válasz: Nem láthatunk semmit a természetben, mivel mindent önmagunkon futtatunk át. A természetben nincs semmi, minden csupán rajtunk halad keresztül.
Kérdés: Van a természetnek célja?
Válasz: A természet célja, hogy mindannyiunkat az integrál egyensúly állapotába juttasson.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
