Dr. Michael Laitman

egoizmus

Hogyan lehet az egoizmust semlegesíteni?

Kérdés: Mindig azt mondja, hogy nem is kell, és nem tudjuk semlegesíteni, kiegyenlíteni egoizmusunkat. Elegendő azt egyensúlyba hozni a természet bizonyos pozitív erejével. Mi ez a pozitív erő? Honnan származik?

Válasz: Ez a spirituális erő.

Világunkban mi az ásványi, növényi és állati természet szintjein vagyunk. Az ember olyan itt, mint egy állat. Ha bármilyen antiszociális cselekedete van, akkor ezeket csak akkor lehet kiegyensúlyozni, ha a következő szintre, a spirituális együttműködés, a „szeresd felebarátod” szintjére vezetjük őt.

Akkor fogjuk látni, a természet és önmagunk helyes integrál képét. Az emberiség meg fogja érteni, hogy problémák, és akár még a halál nélkül is létezhet.

Kérdés: Hogyan lehet kiváltani az erőt, amely semlegesíti az egoizmust és kiegyensúlyozza azt?

Válasz: A természetben, az egoizmus mellett egy jóindulatú, altruista erő is létezik, amely képes adni, adakozni és nem önmagára, hanem csak másokra gondolni. Mi hiányában vagyunk ennek az erőnek, amely ellentétes az egosita erőnkkel, amely semmiképpen sem veszi figyelembe mások vágyait, épp ellenkezőleg. Minél inkább ellenkezik mások vágyaival, annál jobban élvezi azt és kitöltődik. Egyensúlyba kell hoznunk ezt a két erőt.

Kérdés: Úgy érti, hogy a jó erő kiegyensúlyozását néhány jó cselekedet okozza és az a tény, hogy erről beszélünk?

Válasz: Igen. Ezt ki kell fejleszteni, amikor a megfelelő környezetben, a megfelelő csoportban vagy. Ezt mind a gondolatok, mind a tettek okozzák, mert a cselekedeteket gondolatok követik.

[265919]
 Forrás: https://laitman.com/2020/06/how-egoism-be-neutralized/

24 jún 2020

Mit kíván a természet az embertől?

Kérdés: A társadalmi szintű adakozás és megszerzés közötti egyensúlyt, az egyesülés jelenti?

Válasz: Igen. Az egyesülés, egy folyamat. De a helyzet az, hogy ez nem mindenki számára nyilvánvaló. Számos gazdasági, politikai, társadalmi és mindenféle egyéb elmélet létezik, mégsem tudja senki, hogy mit kezdjenek ezekkel. Annyi vélemény van, ahány ember. Mert mindez az emberre vonatkozik, és az ember számunkra terra incognita (ismeretlen terep).

Kérdés: Honnan tudhatom, hogy mennyit szerezhetek meg, és mennyit adhatok?

Válasz: Nem tudhatod, mivel az egoizmusod kihajít a rendszerből. Míg az állatok ösztönösen tisztában vannak a hierarchiával, az egységalkotás szükségességével, és világos elképzeléssel rendelkeznek arról, hogyan néz ki a megfelelő falka, az emberi csoportnak nincs ilyen törvénye. Kiderül, hogy rosszabbak vagyunk az állatoknál. Nincs olyan elv, amely féken tartana minket.

Kérdés: Mit kíván a természet az emberi szinttől? Ha minden szinten minden automatikusan és ösztönösen működik, akkor az ember felé mi az elvárás?

Válasz: A természet azt várja el az embertől, hogy tudatosítsa azt, hogy ásványi, növényi és állati szintek fölött helyezkedik el. Hogy belássa, nem tartozik a természet állati részéhez, és nem képes az állatokhoz hasonlóan, automatikusan megteremteni közösségi struktúráját.

Így hát tanulmányoznia kell, ki is ő, és fejlődésének folyományaként hogyan érheti el a helyes, dinamikus és esztétikus egyensúly állapotát. Ezeket mind megköveteli a természet az embertől.

Meg kell értenünk a természet általános törvényét, és alkalmaznunk kell az emberi társadalmakra. Olyan összeköttetést kell az emberek között létesíteni, ami tükrözi, hogy nem vagyunk állatok, hanem egoista módon fejlődő emberek vagyunk, akik minden pillanatban azt akarják, hogy mindennek és mindenkinek alávessék magukat.

Ugyanakkor persze továbbra is kötelességünk, hogy a megfelelő egyensúlyi állapotba juttassuk magunkat. Meg kell teremtenünk az ember és a természet többi szintje közötti interakciós rendszert, méghozzá oly módon, hogy ez harmonikusan, önmagába integrált formában működhessen.

Ezzel a feltétellel azonban nincs tisztában az ember. Még a saját maga kis társadalmi közegét sem képes létre hozni. Arról még nem is szóltam, hogy az ember, hogyan pusztít el mindent, miként bánik az ásványi, növényi és állati természeti elemekkel. Az ember egyetlen problémája az egoizmusa.

Muszáj kitalálnunk, hogy lovagoljuk meg ezt az egoizmust, hogyan irányítsuk, miként korlátozzuk intelligens módon. Végtére is meg kell értenünk, hogyan kellene viselkednünk önmagunkkal és társainkkal.

[266157]
KabTV’s “A Korona virus utáni időszak” 20/04/16
Forrás: https://laitman.com/2020/06/what-nature-wants-from-man/

22 jún 2020

A jövő társadalma – az egységes emberiség

Kérdés: Hogyan kell kinéznie a jövő társadalmának?

Válasz: A jövő társadalma olyan közösség, ahol az emberek egyazon időben kezdik megérezni az élet összes formáját. Az ember nem érzi, hogy az univerzum leglényegtelenebb és legkisebb részében létezik, amit úgy nevezünk, hogy a  „mi világunk”. 

Ráadásul, sok-sok lépcső van még, addig amíg megértjük, felismerjük, és megértjük ezeket, miközben még mindig abban a világban élünk. A mi világunk a világegyetem egoista része, minden más adakozó természetű. Mindkettőt vegyíthetjük önmagunkon belül. 

De ahhoz, hogy megérezzük a többi szintet, ki kell lépnünk az egoizmusunkból. Ezt követően látjuk meg, milyen is valójában a világmindenség.

Kérdés: Létezik az úgy nevezett 5 dimenzióban történő gondolkodás. A 3D, amikor önző módon csak magunkra gondolunk, és az 5D, amikor a világot egyetlen elmeként, egyetlen emberiségként érzékeljük. Miként törekedjünk rá, hogy az emberiségre egyetlen organizmusként gondoljunk? 

Válasz: Ehhez az egoizmusod fölé kell emelkedned, és elérned az adakozás és szeretet minőségeit. El kell vesztened önmagad, nem érezheted többé középpontnak magad, hanem ellenkezőleg, inkább a többiekből lesz a középpont, a cél, ami felé haladsz az, hogy adakozóvá válsz. Te magad csak ezért létezel. Ekkor majd megérzed az 5D-t, és sok minden mást is.

[264869]
KabTV’s “Találkozások a Kabbalával: Victoria Bonya,” 20/03/29
forrás: https://laitman.com/2020/06/future-society-one-humanity/

22 jún 2020

Az emberiség összeegyeztethetetlensége, a természet integrális rendszerével

Kérdés: Ön azt mondja, hogy a vírus és minden, ami velünk történik,  az a természetből jön. Mit ért ez alatt?

Válasz: A természet rendszere mindaz ami körbevesz minket a kövületi, növényi, állati természet és az emberi társadalom.

A kövületi, növényi és állati szintek ösztönösen cselekszenek, azoknak a törvényeknek megfelelően melyeket a természet rendszere felébreszt bennük. Ennélfogva, nincs közöttük, és a természet rendszere között ellentmondás.

Az ember, két tulajdonságot foglal magába: egy egoista minőséget, mely arra készteti, hogy csak magára gondoljon, és egy másikat, amely az egész, őt körülvevő világgal való kapcsolatából származik.

Itt megmutatkozik az ellentmondás: az ember ellentétes az egész világgal. Mi ezt az ellentétet, nevezzük “egoizmusnak” , mely nincs jelen a kövületi, növényi és állati szinteken. Annak érdekében, hogy az ember, elérje céljait, és azt a vágyát, hogy egyre erősebb, nagyobb, gazdagabb és hatalmasabb legyen. Azaz, az ember készen áll arra, hogy elpusztítsa az egész őt körbevevő természetet, és meg is van erre a lehetősége.

Itt rejlik a probléma, hogy mit tehetünk az emberrel, annak érdekében, hogy a rendszer organikus résztvevőjévé váljon, a természet integrál részévé, és, hogy és ne legyen kívűlálló, azt gondolva,  hogy azt tehet amit csak akar?

Évről-évre és generációról-generációra az ember egyre hatalmasabbá válik. Pusztítja a természetet, mindent az uralma alá hajt, és olyan dolgokat tesz amire nincs is szüksége. Miért? Azért, hogy kielégítse kicsinyes,  személyes érdekeit.

Ez által az ember elégeti az erdőket, le csapolja a vízgyűjtőhelyeket,  és mindent megtesz annak érdekében, hogy minden pillanatban pénzt,keressen, hogy saját szűklátókörű önzését szolgálja, bár mindennek semmi értelme és logikája. Egyszerűen elpusztítja a természetet.

Kérdés: De mi magunk, nem vagyunk a természet része?

Válasz: Egyrészt mi részei vagyunk a természetnek, és nem is tudunk kilépni belőle, nem létezhetünk azon kívül. Másrész, egy olyan önző tulajdonsággal rendelkezünk, mely minket a természet fölé helyez.

Kérdés: A természetnek megvannak a saját törvényei: a nehézségi erő, a termodinamika törvényei és így tovább. Az elmúlt 200 év alatt az emberiség több mint 200 fizikai törvényt fedezett fel. Akkor melyek azok a törvények, melyeknek mi emberek, nem felelünk meg?

Válasz: mi a természet integrális törvényeivel nem egyezünk, mivel a természet egész rendszere összekapcsolódott és egy zárt rendszer formájában létezik, melynek magát kell támogatnia, fenntartania. Mi az integrál természet keretein túl lépünk, azt gondoljuk, hogy megtehetünk bármit amire csak az edott pillanatban szükségünk van.

Mondjuk azt, hogy gazdagabb akarok lenni mint mások. Ennek nincs igazolása, nincs jogosultsága de én ezt akarom, ennélfogva levágok erdőket, olajat pumpálok folyókba, szennyezem a levegőt. Nem érdekel engem, hogy mi történik ezek után, a legfontosabb az, hogy saját önző célomat elérjem.

Az állativilágban nincsenek ilyen célok. Az ő egyetlen céljuk az, hogy táplálják magukat és utódokat nemzenek. Ezen az állati célokon túl, az embernek vannak egyéb céljai: az, hogy mások fölé emelkedjen. Mindez annak az önzésnek köszönhető, mely arra kényszerít minket, hogy mindent fel használjunk, kihasználjuk a világban magunk körül, annak érdekében, hogy ezt a célt elérjük.

[265199]
KabTV “A korona vírus utáni korszak,” 20/04/02
Forras: https://laitman.com/2020/06/mismatch-of-man-with-the-integrality-of-nature/

18 jún 2020

A mások haszna ellenében

Kérdés: Valami az emberekben megakadályozza, hogy beismerjék, mennyire függnek egymástól. Ezt nevezzük egoizmusnak. Ön, mint Kabbalista, mit tekint egoizmusnak?

Válasz: Az egoizmus önmagam szeretete, ami ellentétes azzal a szeretettel, ami minden másra irányul: a természet kövületi, növényi, állati és emberi elemeire.

Kérdés: Ennek a felfogásnak az egyik definíciója így hangzik: „Az egoizmus az a viselkedés, amit teljes mértékben meghatároz a személy saját hasznára, előnyszerzésére irányuló vágya.” Egyet ért ezzel a meghatározással?

Válasz: Itt még érdemes hozzá tenni szabályként, hogy ez a fajta törekvés ellentétes mindenki más érdekével és hasznával. Tehát nem csak kitöltöm saját magam, hanem ezt másokat felhasználva teszem. 

Megjegyzés: Illetve annyival súlyosabb még, hogy a kitöltés pusztulást idéz elő. 

Válasz: Persze, hiszen amikor az embert kitölti valami, azonnal megszállja az üresség érzése, amit a kitöltöttséget célzó, még nagyobb vágy követ. 

Megjegyzés: Sőt, egoizmusunk irányítása nem a mi, hanem az értékeinket meghatározó közösség kezében van.

Válasz: Az egoista törekvéseket vagy egyszerűen a külvilágtól kapjuk, például, amikor vagyonunkat felebarátunkéval hasonlítjuk össze. A másik esetben felülről jön, nem tudni pontosan, honnan. Minden pillanatban felbukkannak bennünk egoista impulzusok, az ego tovább hízik, és mi azzal az általános vággyal lettünk megteremtve, hogy azt mindig kielégítsük.

[265247]
Forrás: https://laitman.com/2020/06/contrary-to-the-benefit-of-everyone-else/

16 jún 2020

Vándorlás a sivatagon át

Emlékeznünk kell, hogy az egoizmust felülről kaptuk, az egoizmus feltárása pedig, magától a Teremtőtől származik. Ezért szükséges módszeresen dolgozni rajta minden pillanatban, egy növekvő mértékben, és nem arra várni, hogy az önzés egyszerűen eltűnik. Éppen ellenkezőleg, ahogy haladunk előre, egyre nagyobb mértékű ego, ostobaság, kegyetlenség és arrogancia fog feltárulni, amivel foglalkozni kell.

Hozzá kell szoknunk ehhez, és nem szabad csalódottan feladni, kikapcsolni a számítógépet, egyszerűen csak folytatni kell, ha szükséges négykézláb kell a cél felé mászni. 

A barátaim pedig segíteni fognak nekem, én pedig nekik, mert ők és én egyek vagyunk. Minden úgy van elrendezve, hogy mindig előre haladunk, ha megpróbáljuk kiegészíteni egymást. Amikor segíteni akarok a társaimnak, és ők pedig nekem, akkor -még ha egyikünknek sincs elég ereje ehhez- találunk egy közös erőt, az egységünkben.

Ez a közös erő mindannyiunkon belül van, mert egyikünkben sem lehet egyedileg, semmilyen erő! Hiába vagyunk tízen, egyikünkben sincs igazi erő. Azonban mivel össze akarunk kapcsolódni, hirtelen feltárjuk a köztünk levő erőt. Ez az erő maga a Teremtő, amely a kapcsolatunk ereje. Ezt az erőt képesek leszünk a sajátunkként használni.

Valójában mindannyian kimerítettük az erőnket, elértük a teljes nulla szintet, ami a lehető legjobb feltétel az előre haladásra, viszont senki nem teheti meg, hogy egyszerűen kikapcsolja a képernyőt, és otthagyja a csoportot. Mivel ebben az állapotban kezdődik a köztünk megnyilvánuló erő feltárulása, ami a Teremtő. Önmagunkon belül természetesen nincs erőnk, de a kapcsolatunk jelentős erőt adhat a számunkra.

Ezért pontosan a csalódottság, a félreértések és a reménytelenség miatt kell támogatnunk egymást, és a fáradságunk ellenére erőfeszítést kell tennünk, mert közeledik a Teremtő feltárulása. Ezt a munkát nevezzük a sivatagban való bolyongásnak, amiből származik majd az adakozás ereje. A sivatagon áthaladva felemelkedhetünk a Malchut szintjéről a Bina szintjére. 

[265582]
A Napi Kabbala Lecke első részéből 20/05/03   
Az angol blog URL: https://laitman.com/2020/06/trek-through-the-desert/


14 jún 2020

Vajon a természet lehetetlent követel tőlünk?

Kérdés: Mit ért ön, kapcsolat alatt? Baal HaSulam, a nagy Kabbalista, azt írja, hogy csak két törvény létezik a társadalomban, a megszerzés és az adakozás törvényei. A mi a természetünk által, azt szeretjük amikor megkapunk valamit a társadalomtól, de csak akkora  mértékben szeretünk adakozni, amekkora mértékben képesek vagyunk abból valamit nyerni.

Ennélfogva a probléma az, hogy nem tudjuk helyesen egyensúlyban tartani, hogy az embernek a társadalomban mennyit kell megszereznie, és mennyit kell adnia. Hogyha egy helyes egyensúly lenne, a megszerzés és az adakozás között, akkor képesek lennénk létrehozni a helyes kapcsolatot?

Dr. Laitman: az ásványi, növényi, és állati szinteken a természet, ezt ösztönösen szabályozza. Az emberi szinten azonban ezt nekünk kell a kezünkbe venni, de képtelenek vagyunk erre, mivel még nem ismerjük a teljes képet, a természet rendszerével kapcsolatban. Minket az önzés irányít, és mindenki az egész természetet, önmaga irányába akarja eltorzítani.

Kommentár: Ez a Kabbala Tudományának teljessége. Mekkora mértékben kapunk meg? Mekkora értékben adakozunk? Kinek adakozunk? Ki határozza meg mindezt?

Dr. Laitman: Mi képtelenek vagyunk előírni ezeket a direktívákat, mint állami szabályokat, nekünk a kölcsönkapcsolati rendszert kell érzékelni, ami magába foglalja a Természet minden erejét, és ezekkel eggyezésben cselekszik.

Kérdés: Azaz a megoldás nem az, hogy előírjuk az embernek, hogy mennyit szerezhet meg és mennyit kell adakoznia?

Dr. Laitman: Nem. Teljesen világosan érthető, hogy mi az ami a Természettel egyezésben van, és nem azzal van egyezésben, ami valakinek csak úgy eszébe jut. 

Kommentár: Az elég nyilvánvaló számunkra, hogy ez, hogy történik egy családban. Hogyha van kapcsolatom a gyermekeimmel, feleségemmel és rokonaimmal, akkor arra fogok törekedni, hogy annyit adakozzak feléjük amennyit csak lehetséges, ésönmagam számára csak a szükségleteimet szerezzem meg, mivel nekem a feléjük való adakozásból van igazán örömöm.

Dr. Laitman: Ez ösztönösen működik az emberben. De teszünk valamit, amikor nem érezzük ugyanazt a szomszéd irányában, vagy a felebarát irányában,  és feléjük semmi jót nem akarunk tenni? Ellenkezőleg, én úgy érzem, hogy felettük állok, hogy nagyobb vagyok, fontosabb vagyok náluk, ez kitölt engem, és örömet okoz.

Kérdés: Hogyan élvezhetnénk mások sikerét jobban, mint a sajátunkat, mint amikor a gyermekeink sikerének örülünk, mivel a gyermekeink fontosabbak számunkra? Honnan kaphatjuk meg ezt a felebaráti szeretet?

Kommentár: El tudod képzelni, hogy a természet mit követel tőlünk?!

Dr.Laitman: Igen a természet lehetetlent követel tőlünk

Kérdés: Akkor most mit csináljunk?

Dr. Laitman: Vegyünk erőt magából a természetből, amely természet bizonyos dolgokat elvár tőlünk, és akkor a természet ereje altruistává változtat minket. Ez  atermészet rakot be bennünket az egoizmus szintjére, de a tőle kepott erővel képessé válunk a helyes viselkedés vonalát megtalálni, az egoizus és az altruizmus között, azaz a megszerzés és az adakozás között és el tudjuk dönteni hogy magunkkal vagy másokkal törődjünk. S akkor majd meglátjuk, hogy hogyan változtathatjuk meg a világot.

[265472]
KabTV’s “A koronavírus időszak után,” 20/04/2
Forrás: https://laitman.com/2020/06/does-nature-require-the-impossible-from-us/

14 jún 2020

Új Élet – Beszélgetés Dr. Michael Laitmannal – A fizikai távolság a szívből jövő közelséget szolgálja



Mára az emberi ego olyan nagyra nőtt, hogy belsőnk és a külsődleges gesztusok igen csak különböznek egymástól. Lelkesen megrázom valaki kezét, és közben gyűlöletet érzek iránta a szívemben. A koronavírus lehetetlenné tette a fizikai érintkezést, és félreérthetetlenül rámutatott, hogy kultúránk hazugságokra épül. A járvány okán átgondolhatjuk, mit is kell kapcsolatainkban módosítani. Először is, ne tegyünk kárt egymásban, aztán pedig kerüljünk közelebb egymáshoz, mintha egyetlen lélekhez tartoznánk. A kabbala bölcsessége megtanítja, hogyan használjuk a csoportmunkát a szív megnyitására. Rajtam áll, hogy beirányozzam a szívem, és olyan erősen gondoljak valakire, hogy az a másik ezt anélkül is érezze, hogy azonos helyen tartózkodnánk.  

Forrás: https://laitman.com/2020/06/new-life-1228-physical-distance-for-heartfelt-closeness/

08 jún 2020

A Tízes, a Teremtő hegedűje

A Teremtő az abszolút jóság, amely nem változik, és feltárja magát nekünk, mint az abszolút jót képező Erő. Fejlődésünk során megfigyeléseink, és vágyaink megváltoznak, ezért mondjuk, hogy a Teremtő változik.

De a valóságban, a változások csak bennünk jelennek meg. Ezért ahhoz, hogy feltárjuk a Teremtőt, el kell jutnunk ahhoz, hogy formaeggyezésbe kerüljünk Vele annak érdekében, hogy megfeleljünk az Ő tulajdonságainak.

De hogyan válhatunk hasonlóvá a Teremtőhöz, ha mind egoisták vagyunk? Egoisták maradunk, de az egoizmusunk fölött egyesülnünk kell a kölcsönös adományozás, egység és szeretet kötelékeivel, természetes visszautasításunk ellenére. Olyanok vagyunk, mint egy hangolatlan hangszer, amelyet be kell hangolni annak érdekében, hogy helyes dallamot lehessen  megszólaltatni rajta.

Dávid király hegedűjéről írták, hogy a falon lógott, és egy ponton, azaz egy különleges állapotban, önmagától kezdett el játszani. A csoportnak olyan kapcsolatot kell elérnie a barátok között, amely a Teremtőhöz hasonló formát ér el. Bár mindenki egoista marad, azonban átlép az egoizmusán, és eggyesül többiekkel oly módon, hogy kapcsolatuk formája, megegyezzen a Teremtő formájának tökéletességével. 

Ekkor a Teremtő feltárja magát köztünk. A Teremtő nem a csoporton kívül tárul fel, hanem kizárólag a csoport belső kapcsolataiban. Amennyiben a tíz barát a megfelelő kapcsolat és a kölcsönös adományozás érdekében irányozza be magát, akkor a Teremtő feltárul és elkezd a “hegedűjükön” játszanit. Ez a Teremtő kinyilatkoztatása a teremtett lények felé.

Gyakorlatilag ezért kell a tízesben, a munkát, hatékonyan összekapcsolódva végezni, törekedve, hogy elérjünk egy olyan formát, és a kapcsolati szellemet, amely hasonló a Teremtőhöz. Természetesen fokozatosan haladunk előre, 125 “lépcsőfokon” egyre pontosabban irányulva.

Így elérjük a Teremtő teljes kinyilatkoztatását a közös Kli- ben(edényben), a HaVaYaH-ban , ahol „Ő egy és a neve, egy”. Azaz a HaVaYaH, a tízesünk, a helyesen összekapcsolódott tíz szfíra, amelyeken belül az összes al-szfíra is teljes egységben van, egyezésben a Teremtő természetével az abszolút adakozással. 

[264917]

Forrás: https://laitman.com/2020/06/the-ten-is-the-violin-of-the-creator/

06 jún 2020

Az igazság szeretete vezet minket a spiritualitásba

Mi a spiritualitás lényege? A spiritualitás az egoista emberi természetünkkel ellentétes, adakozó minőség.

Minden gondolatunk, vágyunk és cselekedetünk mögött az emberi ego, azaz az élvezetre irányuló vágy húzódik meg.

Ebből az következik, hogy észlelésünket az ego alakítja, attól függően, hogy az adott tárgyat élvezeti forrásnak, vagy az élvezetet veszélyeztető tényezőnek ítéli.

Ezért, ha bepillantást akarunk nyerni a spiritualitásba – tehát tudomást akarunk szerezni a minket körülvevő, egoista percepciónk által érzékelhetetlen valóságról –, új alapokra kell helyeznünk saját magunkat. És ebben a folyamatban a környezetnek kiemelkedő szerep jut.

Vagyis, mivel az altruizmus láthatatlan számunkra, és ellentétes az egoizmussal, a környezetünk segítségére szorulunk. A környezet motiválása, inspirációja vagy éppen kitartó piszkálása hatására jön meg a vágyunk, hogy elérjük az egoizmussal ellentétes minőséget.

Amikor átlépünk a korporalitásból a spiritualitásba, egoizmusból az altruizmusba, egy új világ nyílik meg számunkra, ami mindig is körbe vett minket, de képtelenek voltunk érzékelni.

A kabbala ezt az új világot „spirituális” vagy „felső” világnak hívja.

Jelenlegi nézeteink a világról olyan észleletek, amiket az ego alapoz meg, hogy különféle módokon megvédjen és kényelmet biztosítson a számunkra.

Ilyen esetben az „igazság” nem más, mint az, ami egybeesik az ego-alapú nézeteinkkel.

Keressük, mivel támaszthatjuk alá nézeteinket, és mindent elvetünk, ami ellentmond nekik. Így végül nem születik meg bennünk a vágy, hogy megváltoztassuk önmagunkat.

Akkor hogyan érhetjük el a változásra irányuló vágyat, hogy felfedezhessük a spiritualitást?

Ha önmagunktól, azaz pozitív eszközök segítségével nem megy, akkor belép életünkbe a szenvedés. Több és több teret nyer, hogy megmutassa: a tisztán egoista irány, amelyet választottunk, problémákat eredményez, ezért változásra van szükség.

Azonban a szenvedés önmagában nem eredményez változást, legfeljebb változást akaró vágyat. Ennek hatására keresünk jelenlegi életünktől eltérő közeget és befolyást. Így fejlődhetünk spirituális értelemben.

06 jún 2020

93 queries in 0,182 seconds.