Dr. Michael Laitman

egoizmus

“Amerika most vagy soha napja” (Medium)

Minden választási év kemény Amerikában. Azonban most úgy tűnik, az idei mindennél keményebb lesz. A Kínával vívott kereskedelmi háború mérséklődni látszik, a január 15.-én aláírt kereskedelmi szerződés nyomán, de továbbra is nyomás van a kapcsolatokon, mivel Amerika Kínát hibáztatja a Korona Vírus járvány kirobbanásával. Miközben a vírus komoly pusztítást okozott Amerika szerte, majdnem 2 millió ember fertőződött meg, és több mint 100 ezer ember halt meg napjainkig, az Amerikaiak országszerte elözönlötték az utcákat és erőszakos módon tüntettek egy afroamerikai halála miatt, aki egy fehér rendőr keze által hunyt el a letartóztatása során.  Amerikának valóban egy szuperhősre lenne most szüksége, de az világosan látszik, egyetlen vezető nem látja a helyzetet úgy, hogy most vagy soha Amerika, és hogy az ország ő, és az ő embereinek a kezében lenne. Ha az emberek képesek lennének felülemelkedni a gyűlöletükön, és összefognának a köztük érzékelt különbségek felett egymással, Amerika valóban naggyá válhatna. Látni kell azonban, ha nem ez történik, Amerikával komoly lejtőre kerülhet.

Most azonban meg kell érteni, hogy a lángok sokkal többről szólnak, mint a meghalt afroamerikai tragikus esetéről, valójában Amerika sorsáról és jövőjéről van szó. A folyamat dinamikus, és gyorsan átterjedhet egy teljes, szociális összeomlásba, és akkor ki tudja mi jöhet még?

A helyzet nem fényes. Az emberek kifáradtak az állandó aggodalomban. Nem tudják, mit hoz a holnap, és aggasztja őket az ismeretlen események sorozata. Még ha az emberek meg is tudnák nyugtatni magukat, az állandó vásárlással, mihelyt a mindennapi élet újra indul, a vírus miatti korlátozások után – azonban ez nem lesz lehetséges, mert a karantén miatt egy fillérjük sem maradt. Elvesztik a munkájukat az emberek, az üzletek egy része tönkre ment, és egy ilyen illékony helyzetben annyi minden elveszett, és ez a veszteség sokkal nagyobb, mint George Floyd indokolatlan halála.  

A most felcsapó utcai lángok ezért sokkal többről szólnak, mint a feketebőrű fiatal ember meggyilkolása, Amerika jövője a tét.

Akár honnan nézzük, Amerika a modern Babilon – etnikumon, hitrendszerek kezelhetetlen gyülekezete, különböző fajok sereglete, melyek vagy kényszerből, vagy egy álom nyomására érkeztek az országba. Ez az álom mára odalett, azonban az azt megihlető emberek maradtak, elöntötte őket a megalapozatlan gyűlölet egymás felé. Most azonban egy nemzetté kellene kovácsolódniuk, egy nem hétköznapi módon. Az egymástól, a lehető legjobban különböző és teljesen megosztott emberekből – akik valaha elözönlötték ezt az országot – kell egységes nemzetet létrehoznia az amerikaiaknak. Ehhez találniuk kell valamit, ami körül egyesülni képesek, ami jobban összetartja őket, mint amennyire a megosztottságuk, bizalmatlanságuk és az ellenségeskedésük elválasztja őket. Nincs más út. Ha nem találnak rá az egységükhöz vezető útra, a káosz mélyülni fog és a nemzet darabokra hullik.

Ehhez Amerikának fel kell adnia, hogy mindenkit egyformának hazudjon. Az emberek nem egyformák, és nem is kell annak lenniük. Ahogy nincs két szerv a testünkön belül, ami azonos lenne, nincs két azonos ember sem, természetesen nincsenek teljesen azonos emberi rasszok sem. Azonban, ahogy minden szerv a testen belül kiegészíti és szolgálja a többi szervet, ugyan ez a helyzet az amerikai társadalom esetében is. A különbségek nem eltörlendő minőségek az emberek között, hanem üdvözlésre méltó lehetőségek. Az erőnek, a társadalom rugalmasságának és az örömnek a végtelen forrásai. Amikor különböző, vagy akár egymással ellentétes szervek, a testeben, harmonikus módon működnek együtt a test érdekében, ez a valódi jele az egészségnek. Az amerikai társadalom csoportjainak, ehhez hasonlóan kell együttműködniük.

A globális erőszak veszélye miatt, a nemzetek most Amerikára figyelnek, mint mintára. Ha most Amerika széthullik, a gyűlölet miatt, az azonnal szétterjed a világban, ahogy a tüntetések már megjelentek Londonban, Berlinben és Torontóban. Ha az amerikaiak felismerik a felelőségüket, ami rájuk nehezedik, hatalmas segítséget jelenthet abban, hogy a világ túlléphessen évszázados félelmeken, gyanakváson, indulatokon.  

Az emberi történelmet vérrel írták, a legtöbb esetben ártatlanok vérével. Történelmi időkben élünk, amikor az egész emberiség egyetlen, globális létezővé válik. Ez egy drámai és történelmi váltás, de ezt a fejezetet a sorsunkban nem a megszokott módon kell megírnunk, ezt tudatosan, eltökélten, a saját kapniakarásunkból kilépve, békésen kell megtenni. Az Egyesült Államok a vezetője ennek a folyamatnak, a legerősebb nemzet. A nemzete a legösszetettebb, és a felbukkanó szociális problémái, olyan kihívásokat demonstrálnak, amivel hamarosan az egész emberiség szembesül. Ez az Egyesült Államokat egyedi, úttörő helyzetbe hozta, amivel az egész emberiség útját kikövezi, példát mutatva az elfogultság, az ellenségeskedés és a félelem fölé emelkedésnek. Ezt fogják az amerikai emberek választani vajon? Csak ők dönthetik ezt el.

[265675]

Forrás: https://laitman.com/2020/06/americas-do-or-die-day-medium/

03 jún 2020

Egy nő spirituális szerepe

Ki a korrigáltabb? A férfi, vagy a nő?

Kérdés:

Mondhatjuk, hogy a spirituális út elején, egy nő korrigáltabb, mint egy férfi?  

Válasz:

Részben igen. Másfelől a férfi viszonya ehhez, nagyobb lehetőséget teremt a saját korrekciójára, mint egy nő esetében. Tehát bizonyos állapotokban nem lehet kijelenteni, hogy egy férfinek több feltételnek kellene megfelelnie a korrekcióhoz, vagy akár több lehetősége lenne, mint egy nőnek.

A nőknek sokkal kiegyensúlyozottabb az egoizmusuk, ezért sokkal kevesebb egoista állapotba billenek, mint a férfiak. A férfiakban ez ellenkező módon van elrendezve. A férfiak és a nők között hatalmas különbség húzódik meg, az egoista állapotok teljes palettája mentén.

[264090]

Forrás: https://laitman.com/2020/06/the-spiritual-role-of-a-woman-part-10/

03 jún 2020

Hogyan gyógyuljunk ki az egoizmusból?

Kérdés: Emlékszem a nyolcvanas években eltöltött gyerekkoromra. Ittunk a folyóból és úsztunk benne. Az erdő virágai és bogyói olyan erős illatot árasztottak, hogy megrészegedtünk az aromától.

Látom, hogy mára minden mennyire megváltozott. Ugyanazok a folyók még szarvasmarhák itatására sem alkalmasak. Az a határozott érzésem, hogy mi, az egoizmusunknak köszönhetően, felzabáltuk az egész bolygót. Hogyan lábalhatunk ki egoizmusunkból? Miként korrigáljuk azt?

Válasz: Elméletben nincs nehéz dolgunk. Együtt kell az ügyet akarnunk. Támogatni kell egymást. Így sok ezer ember gyűlik össze, akik mind önzetlenül, egojuk felett, azt minél kevésbé használva kívánnak cselekedni.

Semmi különöset nem kell tenni. Elég, ha először is megkíméljük a természetet, nem fosztjuk ki a Földet. És másodsorban pedig megkíméljük embertársainkat, tehát maximális barátságossággal és megértéssel fordulunk hozzájuk.

Ha az ember és a természet kapcsán ilyen módon járunk el, magunkra hívjuk a természet pozitív erőit, amiket felső erőnek hívunk. Ez fog korrigálni minket. Hatására jobban bízunk másokban, nyitottá, barátságossá válunk.

Átlátjuk majd, hogy a természet jó és rossz erői miként működnek együtt. Az áramkörök pozitív és negatív töltéseihez hasonlóan, képesek leszünk egyensúlyba hozni ezeket az erőket. Hiszen tudjuk: a negatív minőség nélkül minden kudarcra van ítélve.

El kell sajátítanunk, hogy mindezt miként tegyük. Egész életemet annak szenteltem, hogy megtanítsam az embereknek, hogyan használják helyes módon a természet két alapvető erejét, a pozitívat és a negatívat.

A negatív erő az ember egoizmusa. Mindenhol tetten érhető, és felemészt mindannyiunkat. De ott van a pozitív erő is, ami még feltárásra vár. Csak akkor jelenik meg, ha ráeszméltünk létezésére. Amennyiben ez a felébredés nem történik meg, a pozitív erő nem bukkan fel, és az egyetlen negatív energia uralma alatt maradunk. Az eredmény az lesz, hogy minden szintet (kövületi, növényi, állati és emberi) kitölt a negativitás.

https://laitman.com/2020/05/how-to-cure-egoism/

03 jún 2020

Az egoizmus használatának titka

 Kérdés: Egyfelől csökkenteni kell az egót, és lenullázni azt. Másrészt azt mondják, hogy az egó nemhogy nincs elpusztítva, de még nő is. Mit jelent ez?

Válasz: A helyzet az, hogy nem pusztítjuk el az egót, hanem saját javunkra használjuk fel. Önző vágyaknak hívjuk a saját érdekünket kiszolgáló vágyakat. A Teremtő érdekéből születő vágyak altruista természetűek. Szándékunkat úgy kell megváltoztatni, hogy saját érdekünk helyett a Teremtő érdekére irányuljon.

Vagyis ne aggódj, semmi nem tűnik vagy pusztul el. Meg kell értenünk, hogy az egót azért hozza létre a felső erő, hogy a pluszt mínusszal ellensúlyozza. Ezért amikor mínusz és plusz együtt dolgoznak, részesülhetünk a közöttük lévő energiából, és megélhetjük, hogy produktív módon teszünk erőfeszítéseket.

https://laitman.com/2020/04/the-secret-of-using-egoism/

29 ápr 2020

Bábel tornya: az emberek közötti negatív kapcsolat szimbóluma

Megjegyzés: A Genezis könyve leírja, miként épült Bábel tornya. Magasra húzták. Aki téglát hozott fel, a torony keleti részét használta, aki le akart menni, a nyugati oldalon tette meg.

Ha valaki lezuhant és szörnyet halt, egyáltalán nem kapott figyelmet a többiektől. De amikor egy téglát ejtettek le, leültek és siránkozva ezt mondták: „Mikor kapunk helyette egy másikat?!”

Rav válasza: Itt a szöveg allegorikus módon a babilóniaiak egoizmusáról beszél, ami olyan méreteket öltött, hogy nem becsülték az emberi életet, kizárólag az ember végezte munkát értékelték.

Ha a személy nem hozott hasznot, csökkent az illető termelékenysége, jobb volt, ha egyszerűen meghal, eltűnik, mert nem volt rá szükség. Más szavakkal: csak gyakorlati jellegű kapcsolat állt fent közöttük.

https://laitman.com/2020/04/the-tower-of-babel-as-the-essence-of-relationships-between-people/

14 ápr 2020

Hogyan értelmezzük a világméretű koronavírus pánikot?

 „Lélegzetvisszafojtva” figyeljük a globális légzőszervi betegség, a koronavírus gyors terjedését. Viszont lehetőséget adhat, hogy oxigénhez juttassunk egy új világot.

Közismert, hogy az ember nem értékeli azt, amije van, ameddig nem vesztette el. Nagy hasznot tennénk a világnak, ha megszabadítanánk attól, amit most veszt el: dühödt és önző életstílusát.

Lehet, hogy már feltettük magunknak a kérdést: milyen lesz a koronavírus-járvány utáni életünk? Erre persze elképzelhető, hogy hónapokat kell várnunk. Az biztos, hogy a korábbi életformánkhoz már soha nem fogunk visszatérni. Sok üzlet bezár. A vendéglők, színházak, mozik – a szórakoztatás színhelyei – nehéz idők elé néznek: vissza kell nyerniük az emberek érdeklődését annyira, hogy életben maradhassanak.

A betegeskedő világ meggyógyítása

Eddig az egészségügyi szakértők ajánlásainak követése jelentette a túlélésünket, de fokozatosan valami vonzóbb fog feltűnni a mindenétől megfosztott életünk zord egén. Megjön a kedv, hogy eljussunk a létezés egyszerűbb és mélyebb formáiig. És ez komoly ellentétben lesz az anyagi kielégülés kimerítő és vég nélküli hajszolásával, ami eddig jellemezte az emberiséget. Tudjuk, hova vezetett: erősödő ürességérzéshez és a valódi kielégülés hiányához. Új érzékszervek kezdenek kialakulni, amivel önvizsgálatot tartunk majd, és azt találjuk, hogy a vírus valójában szíveinkben és elménkben pusztít, és hatására alakítunk ki ártalmas kapcsolati módokat.

Ahogy Aszklépiosz botján a kígyó – az egészségügy és orvostudomány szimbóluma –, a koronavírus is felemeli fejét, és rákényszerít minket, hogy feltegyük az élet értelmére vonatkozó kérdést. A vírus valójában az emberiség vénájába bekötött infúzió. Segít neki kigyógyulni pusztító egoista természetéből, ami minden szenvedésnek, konfliktusnak és elkülönülésnek a gyökere. Nézhetjük ezt a krízist, mint csapást és értelmetlen fájdalmat. De tekinthetünk rá lehetőségként is, amelyet felülről kapunk, hogy visszataláljunk a helyes útra, és a harmonikus létezés felé navigáljuk magunkat. A gyógyulás annak függvénye lesz, hogy milyen módon reagálunk a természet általi kihívásra.

A krízis bizonyos értelemben új magasságokba emelheti az emberiséget, az élet újfajta megközelítését eredményezheti, és ennyiben hasznát vehetjük. A természet jelzi, hogy helyteleníti azt az életmódot, amit kialakítottunk a szennyezéssel, szemeteléssel és elővigyázatlan ipari fejlesztésekkel. Az így előálló körülmények pusztító módon hatnak a bolygó integrális rendszerének összes szintjére, az ásványira, növényire, állatira és emberire egyaránt. El kell hárítanunk az általunk okozott kárt. És a korrekciónak pontosan az emberi kapcsolatok szintjén kell bekövetkeznie. Ha a kölcsönös figyelem és felelősségvállalás eszközeit bevetve egy egészségesebb világot szervezünk, visszaállíthatjuk az elvesztett egyensúlyt.

Az egyén és a közösség egy és ugyanaz

Minden egyén és mindannyian együtt felelősek vagyunk azért, hogy azt, ami most történik az emberi társadalomban jobbá tegyük. Ennek oka, hogy a természet integrális rendszerében az egyén és a közösség egy és ugyanaz.

Az emberiség története egyet jelent a megosztottsággal és önpusztítással. A vírus megmutatja, hogy kapcsolatunk helytelensége a probléma mélyen fekvő oka. Ez a tudatosítás segít, hogy elképzeljük, hogy mindenki az emberiség egyetlen közös testéhez tartozik. Segít, hogy a világot egyetlen univerzális állapotba juttassuk, és napvilágra hozzuk, hogy igazából véve egy olyan rendszer tagjai vagyunk, amelyben mindenki függ a másiktól.

https://www.kabbalah.info/net/how-to-make-sense-of-the-global-coronavirus-shock/

18 Már 2020

Koronavírus és az élet értéke

2019-ben Dél-Amerikában rekordot döntött a Dengeue-lázban megbetegedettek száma. Mintegy három millióan fertőződtek meg, és közülük 1500-an haltak meg. A betegség minden évben növekvő számú áldozatot szed, de erről Latin Amerikán kívül alig tud valaki. Mi ennek az oka? Az, hogy a színhely Latin Amerika. A Nyugat szemében a latin amerikai élet kevesebbet ér, mint a nyugat európai vagy észak amerikai élet. Ha mi, a nyugati világ tagjai ugyanannyira becsülnénk a latin amerikai életet, mint a sajátunkat, a média súlyának megfelelően tájékoztatna a helyzetről.

Hasonlóképpen, a koronavírus keveseket érdekelt, amíg Kínán belül pusztított. Valóban megrémülnénk, ha a vírus mondjuk 10 000 vagy egy millió emberéletet követelne Kínában, de nem vándorolna más országokba? Mi kell ahhoz, hogy az utazás kényelmetlenné váljon számunkra? A válasz nem a számokban, hanem az érintettek hovatartozásában rejlik.

Szeretünk önmagunkra lelkiismeretes, etikus lényekként gondolni. De a COVID-19 vagy más nevén a koronavírus felszínre hozza valódi, velejéig önző természetünket. Ezért történt, hogy a világ akkor kezdett pánikreakciót mutatni, amikor a vírus a Föld minden szegletében felütötte a fejét. Ez életünk szomorú valósága.

Két lecke, amire a koronavírus tanít

Mindeddig a koronavírus két igen fontos leckére tanított meg minket.

A természet szemében mindannyian egyenlőek vagyunk. A parányi mikrobát teljesen hidegen hagyja, hogy a gazdatest gazdag vagy szegény, uralkodó vagy szolga – ugyanúgy lecsap áldozatára.

Mindannyian kölcsönösen függünk egymástól. Egyik ember a másiknak adja át a vírust, és az egyik személy felelőtlen magatartása – még akkor is, ha nem szándékosan történik – a többiek életébe, és számos más ember tengernyi fájdalmába és szenvedésébe kerülhet

A vírus nem tanítja meg, hogy a kölcsönös függés negatív jellegét milyen módon fordítsuk át pozitívba. Ezt egyedül kell elsajátítanunk, azon erőfeszítésen keresztül, amelyet az együttélés új paradigmájának kialakításába fektetünk. Képesek leszünk megváltoztatni környezetünket, ha a saját, sokszor a többiek kárára megteremtett jóléte helyett minden ember életének jobbítására összpontosítunk.

A világjárvány lehetőség számunkra, hogy új módon viszonyuljunk önmagunkhoz, hogy a sikert ne mások legyőzésében lássuk, hanem abban, hogy erőforrásainkat a társadalom egészének rendelkezésére bocsátjuk. Igaz, hogy ez a gondolkodásmód ellenkezik természetünkkel, de manapság maga a Természet is kikezdi azt, így hát muszáj a bevált sémákat újakkal helyettesíteni. Ha nem változtatunk a mentalitásunkon, majd a realitás vesz minket rá, hogy ezt megtegyük, de az jóval fájdalmasabb lesz.

A koronavírus előjátéka egy olyan próbaidőszaknak, amely elkíséri az emberiséget mindaddig, amíg kölcsönösen felelőssé nem válunk társadalmi és ökológiai szinten egyaránt. Nem nehéz észrevenni, hogy a vírus teszt kölcsönös figyelmességünk számára. Nézzük meg, hogy Kína hogyan reagált a járvány kitörésének kezdetén: úgy tett, mintha a vírus nem volna nagy ügy. Nézzük meg, hogyan sikerült lelassítani a terjedését: mindenkit karanténba helyeztek, amíg a terjedés nem csökkent. És működött. Nézzük meg, hogy kezdetben hogyan utasította el Olaszország a veszélyt, és látjuk a katasztrofális eredményeket.

Most egy következő szintre kell emelnünk a nélkülözhetetlen kölcsönös felelősséget, és akkor elkezdhetjük élvezni annak eredményeit. Sokkal többet tudunk tenni, mint hogy megóvjuk a társadalmat a vírustól. Meggyógyíthatjuk azt a terjedő elidegenedést, magányt és depressziót, amelyek már régen a vírus előtt sújtották társadalmainkat. Csak az kell, hogy elfogadjuk, felelősek vagyunk egymásért.

A különbségek tiszteletben tartása

Ha elfogadjuk a kölcsönös felelősséget, megtanuljuk tisztelni egymás különbségeit. Egyedi jellemvonásaink többé nem választanak el, hanem összekapcsolnak minket, és mindegyikünknek egyedülálló módszereket kínálnak ahhoz, hogy úgy járuljunk hozzá a társadalmi jóhoz, ahogy rajtunk kívül senki más nem tud.

A fajok vagy a nemek közötti egyenlőség kérdése nem létezik többé, mivel mindenki felbecsülhetetlen értékű lesz. Hogyan lehet értékelni egy olyan embert, akinek olyan különleges tulajdonságai vannak, amely senki másnak nincs, és aki kész és hajlandó felhasználni ezeket a tulajdonságokat az egész társadalom érdekében? Számít akkor, hogy az a személy Latin-Amerikából, Kínából vagy Németországból származik? Számít, hogy az ember jól képzett vagy sem, gazdag vagy szegény, fekete, fehér vagy sárga? Egyik sem számít. Csak az számít, hogy ennek a személynek felbecsülhetetlen adottsága van, amelyet mindannyiunk rendelkezésére bocsáthat. Ez a kölcsönös felelősségvállalásban élő emberek valósága.

https://laitman.com/2020/03/coronavirus-and-the-value-of-life-thrive-global/

13 Már 2020

Az egoizmus fejlődése és a kapcsolódás módszere, első rész

Egoizmus, a társadalom pusztító szelleme

Kérdés: A középkor nagy kabbalistája, Ramchal (Rav Moshe Chaim Lozzatto) ezt írta: „Nincs más teremtmény, ami olyan ártalmas volna, mint az ember. Bűnt követ el és lázad, és az ember szívének fiatal korától kezdve gonosz a hajlama, ami egyik másik teremtménynél sincs így.”(Daat Tavunot, 154, 165)

Az idézet az egoizmus növekedő mértékéről szól. Mi ez a minőség, ami már abban az időben is felszínre került?

Válasz: Az emberekben rendszerint jelentkezik az élvezetekre, a kitöltésre, a saját szükség kielégítésére irányuló vágy. Hasonló ez az állatok vágyához, csak még kiterjedtebb.

Azonban az állatok esetében a kölcsönös elutasítás a biztonság megteremtését célozza. És ösztönvezérelt sürgetésről szól az is, amikor el akarják látni magukat a túléléshez szükséges dolgokkal. Az embernél semmi nem szab határt óriási egoisztikus vágyának, ami minden felélésére, megkaparintására és alávetésére tör.

Még ha a személy nem is szorul rá, az irigység nem engedi a markából az embert fejlődése során: onnan, hogy feléljen mindent, magához vegyen bármit, egész addig, hogy magába építse azt. Ez a jelenség a földi egoizmus. Léteznek magasabb rendű megnyilvánulásai is, de a földi egoizmus mindenkiben ott van.

Látjuk tehát, hogy az emberi egoizmus nem olyan ösztönszerű, mint az állatoké, akiket úgy irányít a vágy, hogy fenn tudják tartani magukat normális, természetes állapotukban. Az ember egoizmusa ráveszi, hogy tegyen meg mindent. Mindent el akar nyomni, mindent maga alá akar gyűrni.

Az állatok vágyát nem nevezzük egoizmusnak, mert csak akkor ölik és eszik meg a saját fajtájukhoz tartozókat, ha éhesek. Az emberben azonban minden állati szükségletét túllépő mértékben van jelen ez a vágy. Az állatoktól eltérő módon, az emberiség minden soron következő generációjában nő az egoizmus. Így éri el azt az állapotot, ahol többé lehetetlenség bármit tenni, amiben ott van az ego. Elkezdi pusztítani az emberek közötti kapcsolatot, és még a családok tagjai közé is beférkőzik. Az egoizmus gonosszá válik, többé már nem a minket haladásra késztető motor, hanem a pusztítás szelleme, ugyanúgy, ahogy kezdetben volt, az ókori Babilonban.

https://laitman.com/2020/02/development-of-egoism-and-the-method-of-connection-part-1/

11 Már 2020

A korrekció módszere, második rész

Kabbala – a kulcs a természet törvényeihez

Kérdés: Miért teremtett minket a természet vele ellentétes módon, egoistának? Mi a célja evvel?

Válasz: Az, hogy éppen az egoizmusunk miatt rébredjünk, milyen borzalmas teremtmények vagyunk.

Felmerül a kérdés: ha látjuk, hogy az egoizmusunk az egyetlen akadály, amitől nem tudjuk elérni az örök és tökéletes életet, hogyan vagyunk képesek korrigálni azt? Hogyan használjuk fel az ego segítségét, hogy megváltoztassunk mindent, önmagunkat, a társadalmat, a környezetünket?

Ezen a ponton jelenik meg annak szüksége, hogy valóban megváltoztassuk önmagunkat. Sok különféle módszer, elmélet, elképzelés foglalkozik a témával, amelyek vallásos vagy nem vallásos jellegűek, van közte misztikus, keleti, stb.

Ezeknek a módszereknek egyike a kabbala. Nagyban különbözik másoktól abban, hogy 6000 éve keletkezett, jóval a többi módszer megszületése előtt. A kabbala szerint, élt valamikor egy Ádám nevű ember. Ő volt az első, aki megértette az egész mátrixot, a természet teljes rendszerét, és feltárta annak tervét, a kezdetével, folyamatával és végével együtt.

Ádám tette le a kabbala tudományának alapjait. Szim, Ham, Jafet és mások, akiket allegorikus módon jelenít meg a Tóra, az ő tanítványaivá szegődtek. Egészen az ókori Babilonban élt Ábrahám megjelenéséig fejlesztették ezt a tudományt.

A kabbala arról beszél, hogyan egyesüljünk az egyén és annak egoizmusa felett. Ha így teszünk, elkezdjük érezni a természet általános erejét, átfogó képét. Nyilvánvalóvá válik, hogy a természet örök, végtelen, tökéletes, és ami a legfontosabb: integrális felépítésű és egyetlen nagy egységet alkot.

Ha ilyen módon közelítünk hozzá, akkor hozzáférhetünk igazi formájához, valós törvényeihez. Ezt ma még nem érezzük. Nem tudjuk, és nem is igazán látjuk.

https://laitman.com/2019/12/the-method-of-correction-part-2/

12 jan 2020

A korrekció módszere, első rész

Az emberi természet

Kérdés: Kabbalista szempontból mi a spirituális korrekció fogalmának jelentése? Hogyan különbözik ez a több ezer éves mítoszok megközelítési módjától?

Válasz: Ha csak az ember, az emberiség és a természet fejlődésének szemszögéből vizsgáljuk a kérdést, azt látjuk, hogy minden az egyszerűből fejlődik a komplex felé.

Egyrészt folyamatosan az előzőnél összetettebb természetkép bukkan fel. Másfelől, noha ez a kép mindig más, közben integráló jelleggel bír, és egy abszolút mértékben egységesített, kölcsönkapcsolatokból felépített rendszert mutat fel. Ez van az első helyen.

Másodsorban, ha nem a kozmosz, hanem csak a mi bolygónk dimenziójában gondolkozunk, a természeti rendszer olyan módon működik, hogy az ásványi, növényi és állati szintek a kölcsönös komplementaritás és egyensúly állapotában vannak. Ha az ember nem avatkozna közbe, akkor a természet a dinamikus egyensúly és a dialektikus fejlődés jegyében létezne.

Az elmúlt 150-200 évben, amióta az ember aktívan beleavatkozik a természet folyásába, ez nagyban megváltozott, sok zavar és csapás ütötte fel a fejét. Szemtanúi vagyunk, hogy a közbeavatkozás milyen negatív módon hat a rendszerre, és annak különféle szintjeire. Az állatfajok sorra kipusztulnak, komoly zavarok figyelhetők meg a növényeknél, és még az ásványi szint is megsínyli a történteket, és ennek függvényében változik.

Általában véve elmondhatjuk, hogy az ember, egoizmusától és kapzsiságától vezetve, beavatkozik a természetbe, hogy pillanatnyi haszna érdekében, minden módon kizsigerelje azt. Egyre több ásványkincset hoz felszínre, hogy elégesse. Egyre több fát vág ki, hogy személyes céljára hasznosítsa. És mindeközben nem érti meg, hogy milyen komoly mértékben károsítja a természet részei közötti ökológiai egyensúlyt. Nem látja, hogy tevékenysége milyen súlyos lenyomatot hagy a Földön. Így pusztítja el az emberi egoizmus egész világunkat.

De ami a legfontosabb: az ember lény boldogtalanságtól szenved ezen a világon. Igaz, hogy hatalmas erő összpontosul kezében, amivel óriási dolgokat ér el. Nagy lehetőségeket kapott, olyan elmét, amellyel tényleg teljesen megváltoztathatja a bolygó arculatát, ahogy azt valamikor Arkhimédesz megálmodta.

Ugyanakkor nem képes helyesen felhasználni agyvelőjének hatalmas potenciálját. Bármit tesz, mindenki csak boldogtalan és nyomorúságos lesz tőle. Látjuk, mennyire depressziós az emberiség, milyen mértékben keres vigaszt a drogfogyasztásban. Az emberek nem tudják, hogy mit kezdjenek önmagukkal. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Minden, amit akarunk, hogy maximáljuk a pillanatnyi fogyasztásunkat. Mindig, egyre fokozottabb mértékben. Ilyen a természetünk.

https://laitman.com/2019/12/the-method-of-correction-part-1/

11 jan 2020

90 queries in 0,466 seconds.