egoizmus

A Kabbala megadja az embereknek a lehetőséget, hogy sikeresek legyenek az életben, megmutatva nekünk, hogy minden sikertelenségünk oka az önzőségünkben rejlik, mely a történelmünk során egyre csak növekedett. A múltban növekvő önzőségünk nyújtotta a nagyobb eredmények, és forradalmak iránti hajtóerőt. Akkor életünk még egyre fejlettebbé vált. De az elmúlt 50 év folyamán egyre rosszabbul kezdtük el érezni magunkat. Úgy érezzük, hogy életünk szinte minden területén válság van, mely veszekedésekhez, és válásokhoz vezet családi életünkben, megrontja gyermekeinkkel való kapcsolatunkat, kábítószer függőséget és depressziót okozva.

Így az önzőség nem képes minket továbbá kielégíteni. A történelem folyamán először, nem kivánunk tovább fejlődni. És ez a válság univerzális. Mindez megtörténik a tudományok, az oktatás és a kultúra területén is. Mindez magunkon belül van, és és bennünk meggátolja a fejlődés lehetőségét.

Az önzőség nem képes minket továbbá magas célok és jólét irányában előre lendíteni. Ellenkezőleg, megmutatja nekünk, hogy soha nem lehetünk képesek kielégíteni, ezzel minket a kétségbeesésbe kergetve. Ezentúl az önzőség azt is megmutatja, hogy minden egyes ember mindenki mással össze van kapcsolva, hogy minden egyes ember sikere a mások sikerén múlik, és hogy a siker nem érkezhet a továbbiakban a mások saját hasznunkra történő kihasználása által.

Elérkeztünk fejlődésünk egy olyan szakába, ahol nem tudunk az előző generációkból vett példákat felhasználni. Önzőségünk nem hajt minket tovább, hanem ellenkezőleg: megállít minket. Azt mondja nekünk: “Ettől a pillanattól kezdve másképen kell használnod engem. Tudnod kell, hogyan használjál arra, hogy jól érezd magad”. A válasz az, hogy önzőségünket a mások szolgálatára kell használjuk magunk helyett, mivel mindannyiunk a többiekhez van kapcsolódva. Csak ez a módja, hogy boldogsághoz juthassunk.

Ez a megközelítés annyira ellentétes azzal, ahogy eddig használtuk önzőségünket, hogy nem is tudjuk, mit tegyünk. Az hogy ne használjuk önzőségünket, azt jelenti, hogy ne használjuk természetünket! De akkor minden megállásra kényszerül, és válságos állapotba kerül. És ez az ami ma történik: nem vagyunk képesek bármit is tenni. Például nem vagyunk képesek üzleteket kötni egymással, mivel minden üzlet melyet kötünk figyelemmel kell, hogy legyen arra, hogyan befolyásolja az mások helyzetét. A kis üzletek még mindig képesek működni, de a nagyobb vállalkozások nem működnek többé.

Ebben az univerzális önzőségben való éléssel az emberek hirtelen elkezdik érezni, hogy nincs értelme büszkeséget érezni azzal kapcsolatban amit a többiekkel összehasonlítva elérnek. És ez azt is jelenti, hogy nincsen értelme továbbá másokat kihasználni. A többiekkel való kapcsolatunk belső érzete, melyet a jelenlegi válság kapcsán kezdünk el felfedezni, olyan helyzethez vezet majd, ahol már nem érzünk többé élvezetet mások kihasználásban. Ez nagyon furcsa helyzet, de pontosan ez történik most velünk. Végül nem fogunk majd élvezetet találni a pénzben, hírnévben és hatalomban. Szóval mi marad akkor majd? Akkor megértjük majd, hogy boldogságot, és jólétet csakis a többiekkel való kapcsolatunkon keresztül érhetünk el.

Azt mondják nekünk, hogy oda kell figyeljünk a többiekre, de nem vagyunk erre képesek – még akkor sem ha az életünk van veszélyben! Még akkor is, ha oda akarunk figyelni a többiekre, hogyan is tegyük azt? Mindez természetünkkel ellenkezik!

Az emberek egyátalán nem akarnak mindenkire odafigyelni. Az univerzális kapcsolatok törvénye, és a Kölcsönös Garancia szükségessége, mely most éppen megjelenik a világban, azt jelenti, hogy csak abban az esetben jutunk élelemhez, ha mindenki mindenki másnak garantálja a jólétét, létezését. Amikor mindez megtörténik a gazdaság és az üzleti vállakozások ismét elkezdenek működni, és mindenkinek biztosítják majd a szükségleteket.

Ma megélhetésünk a kölcsönös garanciától függ, ami azt jelenti, hogy mindenkire oda kell figyeljünk, és mindenki oda fog figyelni ránk. nem akarjuk családunkat és magunkat szenvedésnek kitenni – készek vagyunk a változásra. De hogyan is tegyük meg mindezt? Szeretnénk a többiekkel egységre lépni, de nem vagyunk erre képesek. Az oka ennek az, hogy önzőnek lettünk teremtve. Ennek felismerését hívjuk a “gonosz felismerésének”.

Amikor elérjük ezt az állapotot, ezt a zsákutcát, elkezdjük felfedezni, hogy szükség van egy erőre, mely képes minket összekapcsolni – megérezzük annak az erőnek szükségességét, mely képes önző természetünket korrigálni. Ezt az erőt hívjuk a Teremtőnek – az egész Természetnek, és ezt csak magunkon belül vagyunk képesek felfedezni. Ennek a teljes Univerzumnak a felfedezése megadja nekünk az erőt arra, hogy magasabbra emelkedhessünk, és képesek legyünk önzőségünket kordában tartani, mindenki érdekében.

Ma a világbam egy új törvény került előtérbe – a mindenki összeköttetéséről szóló törvény. Azonban mi egyenlőre ezt a törvényt azzal való szemben ellenállásunkon keresztül fedezzük fel, az által, hogy ellenkezünk egységünk ellen. Azért lettünk eredetileg elválasztva egymástól, hogy tanulhassunk az egységről, felhasználva az izoláltság példáját, és az egység elvetését. Ellenkező esetben nem értenénk meg semmit. A Fény csakis a sötétséggel összehasonlítva fedezhető fel.

Ezért van az, hogy manapság gyűlöljük azt a tényt, hogy integrációnk, és összekapcsoltságunk felfedeződik. Nem akarjuk mindezt, és minden egyes személy legszívesebben elkerítené magát a többiektől. Ezen túl ez a vágy időről időre növekszik. A veszély fennáll, hogy egyre önzőbbé válunk, akár a nácizmus szintjére jutva. Az egyetlen dolog, ami ettől megmenthet minket az a magyarázat, ami képes nekünk megmutatni, hogy a teljes összekapcsoltság az törvényszerű.

Mindenki szét akar széledni. Mindenki azt gondolja: “Olyan sok problémám van. Mit fogok enni? Talán jobb, ha elraktározok némi tartalékot rosszabb napokra.” És bár az embereknek fedezniuük kell szükségleteiket, ugyanakkor azt is fel kell fogják, hogy ki kell javítsák kapcsulatukat az egész világgal. Lehetőség van arra, hogy mindkét dolgot egyszerre megtegyük.

Hozzá kell szokjunk a teljes, kölcsönös kapcsolat törvényéhez – a “Kölcsönös Garancia” (arvut) törvényéhez. Ma azt fedezzük fel, hogy ez a törvény felettünk lebeg. Át kell jussunk az “Egyiptomi éhség 7 évén” hogy felfedezzük, önzőségünk gonosz, és utána képesek leszünk “Egyiptomot elhagyni” – önzőségünk fölé emelkedve harmóniában létezni.

A fekete lyuk

Kommentárom:

“Ne vegyél el többet, mint amire szükséged van”.

Tökéletes önzőségünk egy különleges jelenséget okoz a természetben: az önzőség fejlődése saját tönkremeneteléhez vezet.

A teremtés kezdetén a Felső Fény egy szikrája egy végtelenül sűrű anyag elképzelhetetlenül apró pontjának adott életet. Azonban ez a pont tartalmazta a Felső spirituális energiát, és elkezdett növekedni. Annak a szikrának az energiája mozgatja az egész világot.

Manapság oda fejlődtünk, hogy a globális önzőség legmagasabb szintjére érkezett, melyet “beszélő”-nek, illetve “emberi”-nek nevezünk. Ezt most egyensúlyba kell hoznunk a Felső Természettel, a Fény szikrájával és a Felső Világgal.

KA

 Kérdés:

Lenne szíves a következő megjegyzést megmagyarázni? “A Messiás csak akkor jön el, amikor már nem lesz szükség rá, csak a megérkezése utáni napon érkezik majd meg, nem az utolsó, hanem a legutolsó napon jön majd” ez az idézet Farnz Kafka írásaiból való.

Válaszom:

Kafka filozófus volt. Szavai ismételten bizonyítják, hogy az emberi szív és elme képtelen megérteni a természetet, az életet és az embert. Ahhoz, hogy mindez sikerüljön, először is fel kell fedezzük a Teremtőt.

Kérdés:

Mit jelent a halottak feltámasztása és a Messiás jövetele a kabbalában?

Azt mondta, hogy a halottak feltámasztása azt jelenti, hogy az emberek megszűnnek egoistának lenni. A Yechezkel könyvében is írnak a halottak feltámasztásával kapcsolatban, és ott másként magyarázzák azt. Azt akarta Ön magyarázni, hogy a halottak feltámasztása során a materiális világ egyesül majd a spirituális világgal, és az emberek és lelkeik egy világban léteznek majd? És ha ez nem így van, és minden spirituális, akkor a Messiás is inkább spirituális, mint fizikális?

Válaszom:

A Messiás az nem egy személy, hanem egy erő, mely minket korrigál. Végül is mit képes egy személy tenni!? Ez az erő korrigálja majd minden a vágyainkat kísérő önző szándékainkat, ezzel altruisztikussá változtatva őket. Ezzel egyenlővé válunk majd a Teremtővel, és elérjük a teremtés célját, a Vele való közösséget.

Még jobban felbontva ugyanezt: Az emberek felfedezik majd magukban azt az erőt, mely önzőségüket korrigálja. Ez az erő, mely kihúzza őket a világ önző érzékeléséből az, amelyet Messiásnak nevezünk (ami héberül azt jelenti, hogy kihúzni, kiszedni). Az önzőségük helyett megszerzik a mások érzékelését, velük a vágyakon és érzelmeken keresztül történő kapcsolatot, és hogy velük eggyé válnak. Ezzel a folyamattal megszerzik lelküket.

A lélek a Teremtő egy része, a szeretet és adakozás tulajdonsága. Amikor minden ember ezt teszi majd, mivel mindannyian teljesen össze vannak kapcsolódva, el fogják veszteni különbségeiket – és a fizikai testük érzetét. És akkor majd a közös érzékelésükkel felfedezik a Végtelen Világot, és a Teremtővel való azonosulást.

KA

Kérdés:

Még mindig nem értem, hogy a zsidók miért rejtették el a kabbalát mind a mai napig?

Válaszom:

Megértem kérdését, ha a kabbala valóban csak az emberek korrigálására szolgál, és semmilyen módon nem manipulálja a világot, akkor miért volt elrejtve 5769 évig, azóta, hogy Ádám azt felfedezte? Van-e valami tiltás az önzőség korrigálásra vonatkozóan?

Az igazság az, hogy az emberiség történelme folyamán, csak egy időszak volt, amikor a kabbala nyitva állt az emberek számára. Ez az ősi Babilon idejében történt, amikor a világ egy “kis falu” volt, ahol mindenki mindenki másra hatással volt. Amikor a társadalom ebben az állapotban létezik, egyetlen rendszert alkotva, az szükségessé teszi, hogy az emberek a”szeresd felebarátodat, mint saját magadat” alaptörvényt kövessék. Pontosan ez az, amit az akkori babilóniai pap, Ábrahám javasolt honfitársainak.

Azonban csak nagyon kevés ember hallgatott rá, azok, akikben a “szívben levő pont” felébredt. Ezek az emberek követték őt, és céluknak megfelelően lettek elnevezve: Izrael ami a következő szavakból tevődik össze: egyenesen (isra-héberül), és Teremtő (El-héberül). A többiek úgy döntöttek, hogy nem csatlakoznak, nem akarták önzőségüket korrigálni és a szeretet és adakozás tulajdonságait megszerezni, hanem inkább az egymástól való elkülönülést választották. Így eltörölték az egyetlen összefüggő rendszer állapotát, avagy a “kis falut” a társadalomból, és világszerte szétszéledtek.

Eközben Ábrahám csoportja fejlődött, növekedett egész addig, amíg 2ooo éve hatalmas egoizmus jelent meg benne. Ekkor történt, hogy a csoport, Izrael (a zsidók) lezuhantak a “szeresd felebarátodat, mint saját magad” szintjéről, a megalapozatlan gyűlölet szintjére egymás iránt. Ennek következtében elvesztették az egyetlen, összefüggő rendszer érzékelését, ezzel kölcsönös szeretetük, és a Teremtő is eltűnt, a Teremtő “elrejtette Magát”.

Ma ismét elérte a világ az egyetlen összefüggő rendszer állapotát, a “kis falut”, csakúgy, mint az ősi Babilon idejében. Ebben az állapotban, amikor minden ember teljesen összefügg, ahhoz, hogy létezzünk (túlélésünk érdekében) meg kell értsük azt: “minden ember mindenki másért felelős”. És ezt csak a kölcsönös szeretet állapotában vagyunk képesek megérteni. Hogyan vagyunk képesek ezt az állapotot elérni, és túlélni? Ez az amit a kabbala tudománya elmagyaráz nekünk. És ez az oka annak, hogy a kabbala megnyílt a mi generációnknak, mivel most van szükségünk rá.

Ez azért van, mert felfedeztük azt a globális, szisztematikus önzőséget, melyet korrigálnunk kell az egyéni önzőség mellett. Ameddig ez a globális önzőség nem jelent meg, a kabbala tudománya – mely annak korrigálására szolgál – ugyancsak rejtve volt. De ma mindenki számára megnyílt, mivel mindenkinek meg kell változtatnia hozzáállását a többiekhez! Ez a Természet törvénye. Mivel a globális önzőség felfedte magát, nincs tiltás annak korrigálására, a kabbala tanulására. Szóval csak induljunk neki, és tanuljuk meg, hogyan kell élnünk ebben az új világban!

(A fenti fényképen a Bábel tornyát mutató kép előtt állok. Éreznünk kell, hogy mindez hozzánk tartozik!)

KA

Kérdés:

Mik azok az “önző vágyak” és mit jelent “azok felett” létezni?

Válasz:

Önző vágyak azok a vágyak, amelyek nem a mások iránti adakozásra, vagy mások szeretetére, illetve a Teremtő iránti adakozásra és szeretetre irányulnak. Ezeket önzőnek nevezzük, mivel saját magunk akarunk kielégülést kapni bennük.

Az hogy “felettük létezünk” azt jelenti, hogy úgy próbáljuk őket használni, hogy függetlenné váljunk tőlük, és emellett mások kielégítésére használjuk őket.

Kérdés:

Azt magyarázta, hogy a “szűrő” az az önző vágyak visszaverésére szolgál, egy olyan igyekezet, hogy az önző vágyak felé kerüljünk. Amikor akarok valamit, és nagyon vágyok arra, de mégsem érem azt el, és azt mondom magamnak, hogy nem akarom azt a valamit akarni, és ez végül is nem is rajtam múlik. Mindez az önző vágyak visszaverésének felel meg?

Válasz:

Nem, mivel ezzel csak azt érjük el, hogy önzően nem akarunk szenvedni. Ezért verjük vissza vágyunkat: hogy ne érezzünk ürességet, és a bennük levő fájdalmat.

Kérdés:

Amikor valaki teljes adakozással működik a materiális világban, az üresség érzete ellenére, a külső behatások által okozott szenvedés továbbra is sok szívfájdalmat okoz. Mit tehetünk ez ellen?

Válasz:

Olvassunk el sok anyagot a globális korrekcióval kapcsolatban. A szövegek képesek kell, hogy legyenek elég erőt kiváltani a Felső Fényből, hogy elkezdjük érezni a közös vágyat, és a benne levő Fényt.

KA