Egyiptom

A félelemmel vegyes áhítat napjai az Új Év előtt

Szerző: nandor | Kategória: egó, egoizmus, Egyiptom, Lishma (az Ő nevében), Lo Lishma (nem az Ő nevében)

A félelemmel vegyes áhítat napjai az Új Év előtt

Miután a személy felébredt a spiritualitás felé, további felemelkedése a hiányosság érzetén, sóvárgásán múlik. Ez az egyetlen dolog ami elvárható tőle – hogy megszerezze a hiányosság érzetet, mely imának, MAN-nak van nevezve.

Ez csak akkor lehetséges amikor a személy hálás azért hogy magkapott egy ilyen sóvárgást. Ezek után már saját maga növeli a cél, és a következő szint fontosságát. Mindemellett lehetséges hogy minezen hiányérzet felett kifejleszt egy újabb hiányérzetet magában, hogy ne saját érdekében emelkedjen fel, hanem azért hogy ezáltal a Teremtőnek adjon elégedettséget. Mindez hasonló a híres példához a vendégről aki házigazdájának akar elégedettséget adni.

Ezáltal a személy felkészíti magát arra hogy megkapja a segítséget Felülről, mely vágyát a helyes vággyá teszi. Még akkor is ha a személy nem érti még meg hogy valójában minden számításunk mennyire egoisztikus, nem jelent különbséget és egyenlőre mindez bőven elég. Később majd meglátja hogy valójában számításai nem tiszták. Ezért van az hogy a felkészülés időszaka a Lo Lishma (nem az ő nevében) állapotának van nevezve.

Mindez egyenlőre természetesen egoisztikus számítás, és lehetetlen egyszerre az egó fölé ugrani. Mindaz csak fokozatosan nyílik meg amekkora mértékben mi képesek vagyunk erőfeszítést tenni, hogy az egó ellenében dolgozzunk – olyan dolgok ellenében melyeket mi kellemesnek érzünk, megszokott cselekedeteink, szokásaink ellenében, hogy képesek legyünk büszkeségünkre taposni.

Mindez nem egyszerű, de amennyiben a személy folyamatosan erre odafigyel, akkor képes előre haladni. A problémánk az, hogy inkább mindenki megpróbál elmenekülni, egy sarokba rejtőzködni, hogy a tanulás mögé rejtőzzön, azon vágy mögé, hogy megismerje mi van a könyvekben leírva, melyeknek semmi köze nincsen a spirituális fejlődéshez vagy önkorrekcióhoz. A személy egyszerűen megtölti elméjét száraz tényekkel, adatokkal és elhanyagolja a szív munkáját.

A szív munkája valójában a szív elleni munka, annak érdekében, hogy a “kőszív” át legyen változtatva egy “hús szív”-vé. De mi állandóan elfelejtjük hol kell a legfontosabb erőfeszítésünket megtennünk. Mindenki talál magának valamilyen kényelmes pontot és azt hiszi megtalálta saját útját. Ezáltal még a Lo Lishma szintjéről is lezuhan, mivel Lo Lishma-nak azt nevezzük amikor annak ellenére hogy még mindig egómon belül lakozom, minden erőfeszítést megteszek annak érdekében hogy abból kiemelkedhessek.

Hol van a mindennapos munka, hogy másokkal összekapcsolódjak, hogy megadjam magamat, hogy magamra tapossak, hogy lenullázzam “én”-emet, hogy elfogadjam a csoport véleményének fontosságát, hogy a küldetés rabszolgájává váljak? Képes vagyok valójában megvizsgálni magamat, az állapotot melyben vagyok? Ez az állapot a Lo Lishma állapota.

Mózes teljes munkája Egyiptomban a Lo Lishma munkája volt. El akar menekülni a rabszolgaságból, de fél mivel megérti hogy a Fáraó, saját egója uralma alatt van, és nem tudja hogyan beszéljen ezzel az uralkodóval. Eléri azt az állapotot amikor a Teremtő maga veszi Mózes magához “kézen fogva”, és elvezeti őt a Fáraóhoz, és segíti őt mindenben amit megtesz.

A Teremtő maga küzd meg a Fáraóval. Ő azt mondja: “Gyere velem a Fáraóhoz!” De ugyanakkor a személy retteg. Tudja hogy egója uralkodik felette, és, hogy ő maga milyen gyenge amikor egója elé kell állnia. Állandó dilemmában van: Egyrészt készen áll, másrészt viszont meg nem érzi magát késznek. Ha legalább képes lenne a Teremtő megkérni arra hogy előtte haladjon, hogy ő a Teremtő mögé rejtőzhessen, és így a Fáraó elé kerülhessen, de valójában nem akar menni, és nem csak arra nincs meg a bátorsága hogy egójához forduljon, hanem még saját tulajdonságaihoz, “Izarel nemzete”-hez sem mer fordulni.

De azáltal, hogy egy olyan rendszerben találja magát mely összeköti őt a Fáraóval, a Teremtővel és a nemzettel, neki tisztáznia kell ezeket a kapcsolatokat. Nem rejtőzhet valamilyen elmélet, vagy valami munka mögé melyek csak eszközök. Nagyon fontos azt tisztázni mit is jelent az, hogy Lo Lishma.

Amikor a személy belép a Lishma (az ő nevében) állapotába, a dolgok tisztábbá, és határozottabbá válnak. Nem mondhatjuk azt hogy a dolgok könnyebbé válnak, de a személy már képes tapasztalatát hasznosítani.

Ugyanakkor azonban a felkészülés időszakában a személy elrejtőzik egy sarokban és ott marad ülve élete végéig. Az egy nagyon nagy probléma, ha a csoport nem nógatja őt tovább és segíti őt. Éreznie kell, hogy ő alacsonyabb állapotban van mint a csoport annak érdekében hogy meghallja azok mit is mondanak.

A tehetetlenség érzete egyrészről, és az előrehaladás szükségszerűsége más részről van a Yomim Norai’im-nak (A rettenetes napoknak) nevezve. A személy az izgalom, félelem állapotában van, mivel tudja, érzi hogy nem fél attól hogy nem képes beteljesíteni a Teremtő vágyát, nem fél attól hogy nem képes lehetővé tenni a Teremtőnek azt hogy felfedje magát a teremtett lények felé, nem fél attól, hogy nem képes feláldozni önmagát annak érdekében hogy a Teremtő és a teremtett lények összekapcsolódhassanak, egyszerűen közömbös marad.

Mindez az, ami a félelmet kiváltja belőle. Ő már valóban teljesíteni akarja ezt az állapotot a gyakorlatban, hogy az valóban az új év kezdetévé válhasson számára.

2012 szeptember 14., Reggeli lecke felkészülése

(HZS)

Tovább >0

20 Sze 2012

Hamarosan vége az egyiptomi rabszolgaságnak

Szerző: nandor | Kategória: Egyiptom

Közeledünk a száműzetésből való kivonuláshoz, de csak akkor jöhet létre ez, ha elkezdjük megérteni, és elfogadni, hogy mi száműzetésben vagyunk. A ” száműzetés” jelképe annak a hozzáállásnak, hogy én úgy tekintek mindenre, mint a megszerzési vágyam tárgyára és olyas valamire ami nem fontos. Minden, ami az egóban van a “fáraóhoz” tartozik, így csak a Teremtővel való összetapadásomra való sóvárgás az amit nem káromolhatok.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenben korlátoznom kell magam, és mindent meg kell szorítanom és el kell vonulnom és egy barlangban kell élnem az erdőben. Csak annyit jelent, hogy a helyén kell kezelnem a dolgokat és nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a fizikai szükségleteknek, dolgoknak, csak el kell fogadnom őket a maguk helyén és a maguk idejében. Az egész fizikai létünk, csak a korrekciót segíti. Abban segít nekünk, hogy elérjük az adakozás tulajdonságát, a kapcsolatot a többiekkel, és hozzásegít a Teremtő szeretetéhez, az adakozáshoz.

Ha az ember ezekkel tisztában van és belép a csoportba, akkor önmagát egy helyes irányításba vonja, azaz, egyre többet és mélyebben gyűlöli mindazt, amit egóból akar megszerezni. Mindeközben a “Fáraó” egyre több bőséggel akarja megvesztegetni az embert. Egyre szebb városokat épít az ember egója köré: Pithom és Ramses városait, ahol a 10csapás vár.

Az adakozás utáni sóvárgás és annak szándékának megszerzési vágyán belül, érzi meg gondolataiban és szívében is, hogy száműzetésben van és ezáltal, nincs ereje az adakozásra. Akkor fohásszal fordul a Teremtő felé, és segítséget kér, hogy kimenekülhessen a száműzetésből, vagyis lehetőséget kér arra, hogy adakozhasson.

Tudatában van hogy egyedül, nem tud kimenekülni Egyiptomból, mert az ő egyedüli akarata még kevés ehhez és most végig kell mennie 400 éves száműzetésben. A száműzetés időszaka az ami majd növeli benne a vágyat, s megedzi a lelkét arra, hogy valóban akarjon adakozni.

Minden munka az Egyiptomi száműzetésben a csoportban történik, ahol minden egyes ember erőssebbé válik, mert megkapja másoktól a cél nagyságát, ami a tiszta adakozás. Az ember nem képes elérni enélkül a kölcsönös adakozást, mert olyan állapotokban vagyunk, hogy a spiritualitást egy ízetlen, és nehéz dolognak tekintjük.

Egyszóval az ember elkezdi helyesen megérteni a “száműzetést”, azaz azt, hogy ő az adakozás képességén kívül van, ez az a pont ahol valóban megérzi az Egyiptomi száműzetést, és eléri, az ember azt az állapotot, hogy nem tudja tovább elviselni ezt. Ezután kezdődik a “tíz Egyiptomi csapás”.

A “csapás” jelenti, hogy mindenféle fizikai jó dolgokat megkap, de a spiritualitásból nem kap semmit, és ezt érzi az ember úgy, mint csapás.

Ennek, a szívében érzett elnehezülésnek a tetejében, még a fizikai is állandóan növekszik. Nem marad választása, csak megérteni, hogy, az egoista vágya jobban növekszik, és ez összezavarja őt, és eltéríti mindenféle fizikai célok irányába, mindenféle számításokra a csoportban, azért, hogy legyőzhesse az egóját, és a barátokkal felmerülő problémákon felül emelkedhesen. Mert csak a csoporttól, a barátoktól tudja megkapni az út jutalmát, a Teremtés célját, s a Teremtő a nagyságát, és az egó kicsinysége állapotának betöltését.

Az összes értéket csak a csoporttól kaphatjuk meg, azaz a környezettől. Amikor, mindezen nehézség és zavar ellenére, még is hozzátapad az ember a csoporthoz, az érzelmei és értelme fölött, mert csak bennük látja meg a támogatást és a megmenekülést, akkor már megérti, hogy máskülönben elveszett ember.

Csak amikor ezen a módon, azaz helyesen méri fel a helyzetet, akkor találhatja magát szemben a “fáraóval”. Ez több összetevőből áll, tulajdonságokból és tapasztalatokból, amelyeket összegyűjtött a 400 éves Egyiptomi száműzetés során. Mindezek négy fázisán megy keresztül minden ember: feltárul előtte a megszerzési vágya, majd felülemelkedve a megszerzési vágyán sóvárog az adakozásra, amely a hit az értelem felett állapotává emelkedik.

Amikor az ember keresztülmegy ezen a négy fázison, ezt hívjuk, a felkészülési időnek. Majd ezek után tárul fel benne az erős ellenállás az egóval szemben, ez az úgynevezett “tíz Egyiptom csapást “, az egyiptomi sötétség. Ezek olyan végső vizsgálatok és feltárulások, amik abszolút hozzásegítik az embert ahhoz, hogy kilépjen az egója rabszolgaságából.

Ennek segítségével végül úgy megerősödik lelkében az ember, hogy vakon rohan a sötétben, az éjszakában, mert minden porcikájával érzi a megszerzés vágyában az az egy pontot, amely arra készteti (az úgynevezett “Mózes” pontja) hogy ezáltal haladjon előre. Így az egója fölé emelkedik, és kiérdemli a kimenekülést, kivonulást.

Tovább >0

12 ápr 2012