Dr. Michael Laitman

Egyiptom

A rejtett gomb

A rejtett gomb

Kérdés:

A belső erőfeszítések fájdalmat okoznak. Mondhatjuk, hogy ezt a fájdalmat kapjuk ahelyett, melyet a természettől közvetlenül kéne elszenvednünk, hurrikánok és más természeti katasztrófák formájában?

Válasz:

Egészében véve a válasz igen. Ahelyett hogy újjá kellene építenünk a hurrikán által lerombolt otthonokat, újabb szörnyű csapásokat átélve, továbbléphetünk a belső munka irányába és szellemi erőfeszítéseket tehetünk. Az erőfeszítéseknek minőségieknek kell lenniük, bár a természet a mennyiségi erőfeszítések irányába kényszerít minket.

A minőség és mennyiség közötti különbség hatalmas. Ismerjük a piramis ezt a fajta törvényét, amely négy szintre van osztva: a mozdulatlan természet (s), a vegetáció (v), az állatvilág (a) és az emberek (h). Az emberek szintjén szándékos erőfeszítéseket teszünk.

De más emberek alacsonyabb szinteken vannak. Gondolj azokra az erőfeszítésekre, amelyeket azért kell tenniük, hogy megtöltsék a piramis alapjának teljes szélességét! Milyen hatalmas területet fednek a a vágyak, hány tonna beton és vas, milyen sok elfecsérelt idő, mennyi betegség, amelyen keresztül kell esni, és mekkora hiányt kell érezni!

Mi efelett a szint felett állunk és meg tudjuk változtatni milliárdnyi ember nehézségeit és a szenvedését sok évre egyetlen gombnyomással.

A rejtett gomb

De ne gondoljátok, hogy a gomb megnyomása könnyebb, mint ezer év kemény munkája. Nem véletlen, hogy Izrael népe felkiáltott a sivatagban és hajlandó lett volna visszatérni az egyiptomi kemény munkához, hogy a Fáraónak dolgozzon, csak azért hogy elkerülje a gombnyomást.

Ez az eszenciája annak a döntésnek, melyet az embernek meg kell hozni, és így a világunk nem tűnik majd el a korrekció végéig.

Azáltal, hogy megnyomod a gombot, rá kell jönnöd és tudatosítanod kell magadban, hogy mi történik, nem nyomhatod meg csak úgy, hogy meglepődnél mi történt, a spiritualitásban csak azután nyomod meg a gombot, miután megismerted az összes tettet, melyet végre kell hajtanod. Más szavakkal a visszafizetés formája már maga a száműzetés.

El kell képzelnek a folyamatot; egyébként nincs választásod, mivel a választás azt jelenti, hogy megértetted a jövőt és azt választod.

Minőségileg ez a munka sokkal nehezebb, mint a mindennapok munkája. Szóval annak ellenére, hogy ők is meg tudták volna tenni, felkiáltottak: “Menjünk vissza! Cseréljük le ezt a munkát a korábbira!”

Kérdés:

Miért mondják a kabbalisták, hogy a Tóra útja könnyebb, mint a szenvedések útja?

Válasz:

Két különböző dolgot próbálsz lemérni ugyanazzal a módszerrel: a Fény kvantumát és több milliárd tonnányi szikrát. Össze lehet a kettőt hasonlítani? A Fény belső energiája milliárdszor nagyobb, mint a sziklák fizikai súlya. De ezek a dolgok össze nem hasonlíthatóak egoisztikus érzékelésetekkel, képzeletbeli érzékeitekkel. Először meg kell változtatnunk az értékmérőnket. Írva vagyon: “Egy igaz személy a világ alapja.” Az ő ereje és értéke sokkal nagyobb, mint az összes többi emberé összesen. Nélküle az emberek nem tudnak semmit sem tenni, ők egyáltalán nem a spiritualitásban léteznek. Tehát nem lehet ugyanazzal a mércével mérni a kétfajta erőfeszítést.

Kérdés:

Mindenkinek  majd meg kell nyomnia a gombot egyszer?

Válasz:

Nem, még Izrael összes gyermekének sem, ami azokat jelenti, akik közvetlenül epekednek a Teremtő iránt. Mindenki részt vesz a gomb megnyomásában, de nehéz lenne megmondani, hogy kinek lesz ebben vezető szerepe a jövőben.

Egyrészt az ember nem haladhat vezető nélkül. Minden generációban kell lennie valakinek, aki húzza és vezeti a többieket. Másrészt lehet valami hasonló a Sanhedrin-hez, egy csoport, akik készek és képesek megtalálni az általános erőt, amely vezeti az embereket a köztük lévő kapcsolat által. Nem hiszem, hogy bárki tiszta előrejelzést tudna mondani, de ez nem számít. A lényeg, hogy haladunk. Ami szükséges, az megtörténik. A tudás hiánya ebben az esetben nem gond.

Így vagy úgy mindenki részt fog venni a folyamatban, míg véget nem ér a korrekció, a végső gombnyomásig mind részei leszünk a piramisnak. Csak a végső korrekció Fénye fogja a sort körré alakítani. A spirituális létra fokai nem változnak, és csak mikor mindenki a Malchut-ból belép a korrekcióba és eléri a Keter-t egyenlővé válik vele, tűnik el az összes forma , kivéve a kört.

Kérdés:

Ez a gomb a mások szeretete?

Válasz:

Igen, de mások szeretete által a Teremtőhöz kiáltunk szeretetért – erre emlékeznünk kell.

2012 november 4, A Napi Kabbalah lecke 4. részéből, “Mátán Toráh” (A Tóra átadása)

FG

13 nov 2012

A köztünk lévő kapcsolat története

Kérdés

Hogy hangolhatjuk rá magunkat az egyetlen erőre, egyetlen Fényre, és hogy kerülhetjük el, hogy letérjünk az útról?

Válasz

Ez csak a kölcsönös összetapadás által lesz lehetséges a barátok között, akik mindenhez a közöttük lévő kapcsolat alapján viszonyulnak. A teljes Tóra nem más, mint ennek a kapcsolatnak a története, semmi más.

Fokozatosan megismerjük a megszerzési vágyat, amely első pillanatban jónak tűnik, ezt nevezzük úgy, hogy “a jóllakottság hét éve” Egyiptomban. Majd felfedezzük, hogy a vágyunk rossz. Ezt bizonyítja Pithom és Ramszesz városa. Az egó pozíciója nem változik, és ha valaki ezzel a pozícióval azonosul, akkor egy kényelmes életet él.  Ha valaki azonban Izraellel azonosul, akkor ez rossz,  mivel az a pont, ami nem hagyja az embert  lazsálni, megmutatkozik, és arra ösztönzi az embert, hogy leváljon az előző hozzáállásáról. Így az ember nem változtatja meg a valóságot, hanem csak felosztja, és meghosszabbítja azt, vagy az egójának, vagy a Fénynek megfelelően.

Először el kell határozni, hogy a vágyakat és a gondolatokat leválasztja az ember a negatív minőségeiről. Ezt a megközelítést nevezzük úgy, hogy leválasztjuk azokat a háziúr véleményéről. Akkor a gonosz valami olyanná válik az ember számára, ami elválasztja a Teremtőtől, azaz a Tóra véleményétől. Ez a kétféle vélemény ellentétes egymással, és a Tóra elmondja nekünk, hogyan mozdulhat el valaki az egyik világból egy másikba. Ha az ember felismeri, hogy minden a megszerzési vágyain belül létezik, ezt az állapotot nevezzük úgy, hogy “ez a világ,” amely a jelenlegi szintet reprezentálja. Az ember ettől a ponttól lép el a “következő világ” felé, ami a következő állapot, amely a Teremtőben feltárul.

Az Egyiptomi kivonulás története, egy általános mese, amelyet időről időre ismétlünk, minden alkalommal más és más minőségeket átélve az érzékelésünkben, amelyek mélyebb rétegeket tárnak fel, és élesebb részleteket bontanak ki, és pontosabb képet adnak a képességekről. A történetben elhagyjuk Egyiptomot, azonban még nagyon messze vagyunk a megérkezési ponttól. Egyiptom visszavezet minket a sivatagban való bolyongáshoz. Más szavakkal, visszavezet minket egy magasabb szintre, annál, ahol az ember ebben a nagy mozifilmben, az életében él, és ezért ezt a filmet állandóan egy nagyobb felbontással láthatja. Ez egy hozzáadás a különböző háborúkhoz és problémákhoz. Minden visszatér és újra felfedeződik a mi tisztázó képességünk elé.

Minden mindig egy háromszögben forog: “Én, a csoport, a Teremtő. Letisztázzuk az egység pontját, az összetapadást a csoport és köztem. Én vagyok az edény, a Teremtő a kitöltés. Majd megvizsgáljuk, mi zavar minket, és mi segít minket. Folyamatosan letisztázzuk ezt, azaz a szükséges minőségeket, minden pillanatban, annak érdekében, hogy korrigáljuk azokat és hozzájuk kapcsolódjunk. Ezáltal felemelkedünk a spirituális létrán. Tehát ha valaki a leghatékonyabb utat keresi, akkor egyetlen helyre kell összpontosítania.

A Napi Kabbala Lecke első részéből, 2012/10/26. “Rabash írásaiból”

KN

11 nov 2012

“Jobb vonal” a csoportba

Kérdés:

Mit jelent a “bal vonal” a csoportban?

Válasz:

Ha felfedeződik a valódi “bal vonal” a csoportba, ez nem rossz, mert ő csak akkor fedeződhet fel, amikor már van “jobb vonal”, csak akkor, ha már felkészítettük magunkat, hogy megkapjuk az elnehezülést a szívünkben, a vitákat, a problémákat, a konfliktusokat és a nézeteltéréseket.

Minden megtörténhet a csoportban, de a “bal vonal” mindig a “jobb vonal” után jön és azt jelzi, hogy mi valóban képesek vagyunk megragadni és elképzelni helyes formába. Meg kell értenünk, hogy a Teremtő fordul hozzánk, és megkeményíti a Fáraó szívét. Ő annak érdekében teszi ezt, hogy növekedjünk közöttünk és segítsen nekünk megismerni Őt.

A Teremtő a “középső vonal”, tiszta adakozás, szeretet.Tehát tudjuk, hogy a problémák, amelyek feltárulnak közöttünk azért vannak küldve, hogy előre nyomjon bennünket a cél felé.

Kiderült, hogy a “bal vonal” megnyitja az egyenes utat a felemelkedéshez!

Ez a legfontosabb összetevője az emelkedésnek, hogy amilyen mértékben érezzük a szív elnehezülését, olyan mértékben növekedünk.

Mint a Fáraó, aki tízszer nagyobbra növekszik minden Egyiptomi csapás előtt, addig amíg elindulunk a következő szintre. Ez már a “üdvözülés”, és a kivonulás száműzetésből. Ez így működik.

2o12 október 24, Reggeli lecke, Rábásh irásaiból

(BS)

29 okt 2012

Mindenkinek át kell mennie, az egyiptomi száműzetésen

Mindenkinek átkell mennie az Egyiptomi száműzetésen

Kérdés:

Mi az az állapot, amikor mi belépünk az Egyiptomi száműzetésébe? Mit jelent az, amikor belépünk Egyiptomba csoporttal?

Válasz:

Az Egyiptomi száműzetés belső megélésének állapota nem tart hosszú ideig. Nem években számolandó, mint ahogy írva van: 201-400 év, mert ez az állapot nem tart ennyi ideig.  Ha egy folyamatosan gyorsuló, jó sebességgel haladunk, akkor pillanatok alatt feltárulhat és egyben le is záródhat nagyon gyorsan.

Amikor a Tóra áttekintéséről beszélünk, akkor azt is meg kell, hogy értsük, hogy ez nem azt jelenti, hogy egy embernek vagy egy  csoportnak egymagának kell feltárnia minden egyes részletet ami a Tórába be van írva – az első betűtől az utolsóig – nem. Ez lehetetlen! Mivel olyan ez, mint a tenger: különböző állapotok sokasága, amelyek csak a korrekció végén tárulnak fel teljes egészében, a kezdettől a végig.

Tehát azon a néhány szakaszon, amin mi keresztülmegyünk, az elég nekünk. Mert a száműzetés állapotán az összes lélek keresztülmegy, de csak egy bizonyos rétegén, éppen azon rétegén, ami pont elég a lelkének.

Tehát nem kell pánikba esni, miközben olvassuk egyiptomi az száműzetést. Mert ne gondoljátok, hogy az abban leírt összes csapáson keresztül kell mennünk. Hogy is gondolhatjátok, hogy minden egyes részleten keresztül kell mennünk, s a leírtak szerint az egész történetet el kell játszanunk?  Nem! Csak az egón vetíti ezt elénk így!

A száműzetés csak attól a pillanattól veszi kezdetét, amikor igazán össze akarunk kapcsolódni, és valóban elkezdjük megélni a zavarokat és az akadályokat. Itt nem a “hét évi bőségről”, és a “hét évi éhínségről” van szó. Hanem arról a pontról, amikor megérezzük, hogy elkezdődött a száműzetés és már csak egy egészen aprócska erőfeszítés hiányzik ahhoz, hogy olyan valódi vágy és sóvárgás jelenjen meg bennünk, hogy megkapjuk a Tórát, még is fölénk toronymagasan emelkedő akadálynak tűnik.

Mert jelen kell lennie ennek az akadálynak, a gonosz hajlamnak, mert ez az, ami segít bennünket. Ahogy korrigáljuk lépésről-lépésre a gonosz hajlamunkat, magunkat a Teremtőhöz emeljük. Sóvárognunk kell az után, hogy a jobb oldalon dolgozzunk, a bal oldallal szemben, mert ez vezet el minket a Teremtő felfedezéséhez, azaz a Matan Tóra-hoz (a Tóra megkapásához), a középső vonalon.

2012 október 21, Reggeli lecke, Rabash írásaiból

BS

KA

23 okt 2012

Gyere a Fáráóhoz

Gyere a Fáráóhoz

Kérdés:

Miért nem emlékezem a Teremtőre?

Válasz:

Nem emlékszel a Teremtő, mert nincs rá szükséged. Amikor szükséged van valamire, akkor eszedbe jut. Az egó nagyon egyszerűen műkődik.

Kérdés:

Mennyire kell összetörjön engem, hogy valóban emlékezzek a Teremtőre? Mivel nem számít, mit teszek, semmi sem segít.

Válasz:

Ez nem igaz. Mindig lehetséges több erőfeszítést befektetni a kapcsolatba, aggódjál a csoportért, a barátokért. Csak a belső erőfeszítésről beszélek, nem attól függ, hogy mennyire elfoglalt az ember vagy, vagy mennyi a fizikai energiád maradt. A dolog itt az érzékenység: neked állandóan meg kell próbálnod, hogy ne távolodj el a barátoktól, hanem fókuszálj gondolatba rájuk és fedezd fel bennük a jövődet.

Kérdés:

A kongresszuson volt egy környezet, amely támogatta a belső munkát. Felülről mintha kaptunk volna egy kis ízelítőt, és most már majdnem nem maradt semmi számunkra a tudatosság cseppjén kivül.

Válasz:

Ez nem elég, hogy felébresszen?

Kérdés:

Nem, mivel a vágy uralkódik rajtam.

Válasz:

Tényleg? Nos, abban a pillanatban amikor emlékszel arra az állapotra és egy kis sajnálatot érzel helyette, te nem tudod kényszeríteni magad valamilyen cselekedetre? Ti nem tudjátok elkötelezni magatokat egymás iránt a szövetség és a kölcsönös garancia által? Mi fog történni, ha nem teszitek ezt? Meg kell próbálni, majd látni fogjátok, hogy nincs erőtök, és felfedezitek, hogy szükségetek van a Teremtő partnerségére. Kérjetek Tőle! Csak amikor a végére ért Mózes, akkor mondta a Teremtő neki: “Gyere a Fáráóhoz”. Mózes a Fáraó házában nőtt fel, ott nevelkedett, ő volt a szeretett herceg, nagyon sikeres volt az egóján belül.

Most ellentétes dolgot akar, mintha nem ismerné a nagyapját és úgy megy hozzá mint teljesen idegen: “Nincsen nekünk semmi közös. Te vagy a Fáraó, és én úgy viszonyulok hozzád, mint a Fáraóhoz, nem pedig mint a nagyapámhoz”.

Kérdés:

De a vágy elutasítja ezt a megközelítést. Még ha a tudatossági szinten megvan egy harmadik tényező, a vágyam nem enged.

Válasz:

Még néhány erőfeszítés, és akkor rájössz, hogy tényleg szükséged van a Teremtőre. Ezen a ponton, ha nem érzed a szükségességét, nem hiszed, hogy Ő képes segíteni neked, hogy Ő létezik, és uralkodik minden felett, hogy Ő rendez mindent az életedben, hogy Ő az aki megedzi a Fáraó szívét, te nem kapcsolódsz a többiekkel.

Kérdés:

Hogyan tudjuk ezt a szakadékot áthidalni a kapcsolatban, mert az elmébe megértjük, de a vágy egy teljesen más dologra törekszik?

Válasz:

Nincs bölcs ember csak tapasztalt ember, csak újra és újra meg kell tenni, hogy megtapasztaljuk. Ez csalódottá tesz, ha nem teszed meg, és csak ülsz és nem csinálsz semmit, elsősorban lélekből és szívből, ha nem kéred a barátaid segítségét akkor nem fogod megtudni. Keressétek a kivezető Mózes pontot magatokban, a kapcsolatot a Teremtővel.

Semmi mást sem lehet tenni, de ez ellenkezik a vágyaddal. Ugyanakkor meg kell, hogy mozgass egy másik erőt és eszközt, amelyek úgy tűnnek mintha támogatnák a vágyat, de fordított módon.

Kérdés:

Hogyan csináljuk ezt? Elméletileg, nagyon világos, de a valóságban?

Válasz:

Hiányzik a világos látás. Folytatnunk kell a munkát, hogy megtörjük a vágyat. Miért is törnénk be a nyitott ajtót? Amikor a falhoz szorulsz, akkor hirtelen okosabb leszel, és megérted, hogyan kell kérni a Teremtő segítségét. Ehelyett feladod, mintha befektetnél száz dollárt és hajlandó vagy elfogadni a veszteséget, még egy kis kárt.

De te befektetsz mindent amid van, minden vagyonodat, akkor nem szeretnéd elvesziteni, és mindent azért tennél, hogy sikeres legyél.

Ez nem a mennyiség, hanem minőség. Hirtelen, miután bekopogtál a barátaid szívébe és megtettél minden lehetséges erőfeszítést a kapcsolatra, te felfedezed hogy nincs erőd folytatni tovább. És mégis folytatod, egyre többet és többet, és ha valóban nincs már erőd, akkor felfedezed a Teremtőt: “Most kérem Tőle, hogy kapcsoljon össze minket. Már érzem az általános rendszert és a gonosz hajlamot, a közös gyűlöletet. És most akarom felfedezni a Teremtőt. Én már látom Őt, Ő intéz el mindent, Ő szándékosan keményítette meg a Fáraó szívét. És most kényszerítem Őt a cselekedetre”. De ha még érted is ezt, még mindig nem tudod kötelezni Őt azonnal. Szükséges, hogy az összes vágyad és szándékod többet vagy kevesebbet, a helyes sorrendben legyenek. Vajon a Teremtő nem akar jobbat számomra? De kell egy teljes edény, hogy kitöltse a helyes hiányt.

Kérdés:

Ez azt jelenti, hogy csak ugyanazt a pontot kell ütni újra és újra?

Válasz:

Ez nem ilyen egyszerű, a lényeg az, hogy a pont állandóan változik. Minden alkalommal, ez egy kicsit más, mélyebb, többet összekapcsolt, mivel te állandoan emelkedsz.

Kérdés:

Mit csináljak a kárral amit a barátaimnak okozok az utamon?

Válasz:

Te csak eredményeket hozol, mivel te probálkozol hozzá adni valamit az általános egységhez. Tehát, te ezt kárnak hívod?

Kérdés:

A kár, hogy nem sikerül aggódni a gondolataimban, hogy támogassam a nap folyamán.

Válasz:

Ez azért történik így, mert a Teremtő szándékosan ad mindenféle akadályt. Pontosan Ő az aki megkeményíti a szívedet, a fáraó szívét. De ennek ellenére te erőfeszítést teszel, mint Mózes, aki nem ért egyet a Fáraóval. Ez a te erőfeszítésed, a csoport megkeményedett szíve a Teremtő felé. Akkor miért sírsz? Minden rendben van!

Kérdés:

Tudom, hogy kell adjak a barátaimnak valami mást, de nem tudok.

Válasz:

A Fáraó is, azaz a gonosz hajlam, a barátok közötti gyűlölet, és maga a csoport a jövőbeli szeretet – mindez a Teremtő. Ő ábrázolja magát a különböző formákban, azért, hogy vonzzon téged az egységen keresztül Magához.

2012 Szeptember 25., Reggeli lecke a “Tóra átadása”

(BS)

06 okt 2012

A félelemmel vegyes áhítat napjai az Új Év előtt

A félelemmel vegyes áhítat napjai az Új Év előtt

Miután a személy felébredt a spiritualitás felé, további felemelkedése a hiányosság érzetén, sóvárgásán múlik. Ez az egyetlen dolog ami elvárható tőle – hogy megszerezze a hiányosság érzetet, mely imának, MAN-nak van nevezve.

Ez csak akkor lehetséges amikor a személy hálás azért hogy magkapott egy ilyen sóvárgást. Ezek után már saját maga növeli a cél, és a következő szint fontosságát. Mindemellett lehetséges hogy minezen hiányérzet felett kifejleszt egy újabb hiányérzetet magában, hogy ne saját érdekében emelkedjen fel, hanem azért hogy ezáltal a Teremtőnek adjon elégedettséget. Mindez hasonló a híres példához a vendégről aki házigazdájának akar elégedettséget adni.

Ezáltal a személy felkészíti magát arra hogy megkapja a segítséget Felülről, mely vágyát a helyes vággyá teszi. Még akkor is ha a személy nem érti még meg hogy valójában minden számításunk mennyire egoisztikus, nem jelent különbséget és egyenlőre mindez bőven elég. Később majd meglátja hogy valójában számításai nem tiszták. Ezért van az hogy a felkészülés időszaka a Lo Lishma (nem az ő nevében) állapotának van nevezve.

Mindez egyenlőre természetesen egoisztikus számítás, és lehetetlen egyszerre az egó fölé ugrani. Mindaz csak fokozatosan nyílik meg amekkora mértékben mi képesek vagyunk erőfeszítést tenni, hogy az egó ellenében dolgozzunk – olyan dolgok ellenében melyeket mi kellemesnek érzünk, megszokott cselekedeteink, szokásaink ellenében, hogy képesek legyünk büszkeségünkre taposni.

Mindez nem egyszerű, de amennyiben a személy folyamatosan erre odafigyel, akkor képes előre haladni. A problémánk az, hogy inkább mindenki megpróbál elmenekülni, egy sarokba rejtőzködni, hogy a tanulás mögé rejtőzzön, azon vágy mögé, hogy megismerje mi van a könyvekben leírva, melyeknek semmi köze nincsen a spirituális fejlődéshez vagy önkorrekcióhoz. A személy egyszerűen megtölti elméjét száraz tényekkel, adatokkal és elhanyagolja a szív munkáját.

A szív munkája valójában a szív elleni munka, annak érdekében, hogy a “kőszív” át legyen változtatva egy “hús szív”-vé. De mi állandóan elfelejtjük hol kell a legfontosabb erőfeszítésünket megtennünk. Mindenki talál magának valamilyen kényelmes pontot és azt hiszi megtalálta saját útját. Ezáltal még a Lo Lishma szintjéről is lezuhan, mivel Lo Lishma-nak azt nevezzük amikor annak ellenére hogy még mindig egómon belül lakozom, minden erőfeszítést megteszek annak érdekében hogy abból kiemelkedhessek.

Hol van a mindennapos munka, hogy másokkal összekapcsolódjak, hogy megadjam magamat, hogy magamra tapossak, hogy lenullázzam “én”-emet, hogy elfogadjam a csoport véleményének fontosságát, hogy a küldetés rabszolgájává váljak? Képes vagyok valójában megvizsgálni magamat, az állapotot melyben vagyok? Ez az állapot a Lo Lishma állapota.

Mózes teljes munkája Egyiptomban a Lo Lishma munkája volt. El akar menekülni a rabszolgaságból, de fél mivel megérti hogy a Fáraó, saját egója uralma alatt van, és nem tudja hogyan beszéljen ezzel az uralkodóval. Eléri azt az állapotot amikor a Teremtő maga veszi Mózes magához “kézen fogva”, és elvezeti őt a Fáraóhoz, és segíti őt mindenben amit megtesz.

A Teremtő maga küzd meg a Fáraóval. Ő azt mondja: “Gyere velem a Fáraóhoz!” De ugyanakkor a személy retteg. Tudja hogy egója uralkodik felette, és, hogy ő maga milyen gyenge amikor egója elé kell állnia. Állandó dilemmában van: Egyrészt készen áll, másrészt viszont meg nem érzi magát késznek. Ha legalább képes lenne a Teremtő megkérni arra hogy előtte haladjon, hogy ő a Teremtő mögé rejtőzhessen, és így a Fáraó elé kerülhessen, de valójában nem akar menni, és nem csak arra nincs meg a bátorsága hogy egójához forduljon, hanem még saját tulajdonságaihoz, “Izarel nemzete”-hez sem mer fordulni.

De azáltal, hogy egy olyan rendszerben találja magát mely összeköti őt a Fáraóval, a Teremtővel és a nemzettel, neki tisztáznia kell ezeket a kapcsolatokat. Nem rejtőzhet valamilyen elmélet, vagy valami munka mögé melyek csak eszközök. Nagyon fontos azt tisztázni mit is jelent az, hogy Lo Lishma.

Amikor a személy belép a Lishma (az ő nevében) állapotába, a dolgok tisztábbá, és határozottabbá válnak. Nem mondhatjuk azt hogy a dolgok könnyebbé válnak, de a személy már képes tapasztalatát hasznosítani.

Ugyanakkor azonban a felkészülés időszakában a személy elrejtőzik egy sarokban és ott marad ülve élete végéig. Az egy nagyon nagy probléma, ha a csoport nem nógatja őt tovább és segíti őt. Éreznie kell, hogy ő alacsonyabb állapotban van mint a csoport annak érdekében hogy meghallja azok mit is mondanak.

A tehetetlenség érzete egyrészről, és az előrehaladás szükségszerűsége más részről van a Yomim Norai’im-nak (A rettenetes napoknak) nevezve. A személy az izgalom, félelem állapotában van, mivel tudja, érzi hogy nem fél attól hogy nem képes beteljesíteni a Teremtő vágyát, nem fél attól hogy nem képes lehetővé tenni a Teremtőnek azt hogy felfedje magát a teremtett lények felé, nem fél attól, hogy nem képes feláldozni önmagát annak érdekében hogy a Teremtő és a teremtett lények összekapcsolódhassanak, egyszerűen közömbös marad.

Mindez az, ami a félelmet kiváltja belőle. Ő már valóban teljesíteni akarja ezt az állapotot a gyakorlatban, hogy az valóban az új év kezdetévé válhasson számára.

2012 szeptember 14., Reggeli lecke felkészülése

(HZS)

20 Sze 2012

Hamarosan vége az egyiptomi rabszolgaságnak

Közeledünk a száműzetésből való kivonuláshoz, de csak akkor jöhet létre ez, ha elkezdjük megérteni, és elfogadni, hogy mi száműzetésben vagyunk.  A ” száműzetés”  jelképe annak a hozzáállásnak, hogy én úgy tekintek mindenre, mint a megszerzési vágyam tárgyára és olyas valamire ami nem fontos.  Minden, ami az egóban van a “fáraóhoz” tartozik, így csak  a Teremtővel való összetapadásomra való sóvárgás az amit nem káromolhatok.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenben korlátoznom kell magam, és mindent meg kell szorítanom és el kell vonulnom és egy barlangban kell élnem az erdőben. Csak annyit jelent, hogy a helyén kell kezelnem a dolgokat és nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a fizikai szükségleteknek, dolgoknak, csak el kell fogadnom őket a maguk helyén és a maguk idejében. Az egész fizikai létünk, csak a korrekciót segíti. Abban segít nekünk, hogy elérjük az adakozás tulajdonságát, a kapcsolatot a többiekkel, és hozzásegít a Teremtő szeretetéhez, az adakozáshoz.

Ha az ember ezekkel tisztában van és belép a csoportba, akkor önmagát egy helyes irányításba vonja, azaz, egyre többet és mélyebben gyűlöli mindazt, amit egóból akar megszerezni. Mindeközben a “Fáraó” egyre több bőséggel akarja megvesztegetni az embert. Egyre szebb városokat épít az ember egója köré: Pithom és Ramses városait, ahol a 10csapás vár.

Az adakozás utáni sóvárgás és annak szándékának megszerzési vágyán belül, érzi meg gondolataiban és szívében is, hogy száműzetésben van és ezáltal, nincs ereje az adakozásra. Akkor fohásszal fordul a Teremtő felé, és segítséget kér, hogy kimenekülhessen a száműzetésből, vagyis lehetőséget kér arra, hogy adakozhasson.

Tudatában van hogy egyedül, nem tud kimenekülni Egyiptomból, mert az ő egyedüli akarata még kevés ehhez és most végig kell mennie 400 éves száműzetésben. A száműzetés időszaka az ami majd növeli benne a vágyat, s megedzi a lelkét arra, hogy valóban akarjon adakozni.

Minden munka az Egyiptomi száműzetésben a csoportban történik, ahol minden egyes ember erőssebbé válik, mert megkapja másoktól a cél nagyságát, ami a tiszta adakozás. Az ember nem képes elérni enélkül a kölcsönös adakozást, mert olyan állapotokban vagyunk, hogy a spiritualitást egy ízetlen, és nehéz dolognak tekintjük.

Egyszóval az ember elkezdi helyesen megérteni a “száműzetést”, azaz azt, hogy ő az adakozás képességén kívül van, ez az a pont ahol valóban megérzi az Egyiptomi száműzetést, és eléri, az ember azt az állapotot, hogy nem tudja tovább elviselni ezt. Ezután kezdődik a “tíz Egyiptomi csapás”.

A “csapás” jelenti, hogy mindenféle fizikai jó dolgokat megkap, de a spiritualitásból nem kap semmit, és ezt érzi az ember úgy, mint csapás.

Ennek, a szívében érzett elnehezülésnek a tetejében, még a fizikai is állandóan növekszik. Nem marad választása, csak megérteni, hogy, az egoista vágya jobban növekszik, és ez összezavarja őt, és eltéríti mindenféle fizikai célok irányába, mindenféle számításokra a csoportban, azért, hogy legyőzhesse az egóját, és a barátokkal felmerülő problémákon felül emelkedhesen. Mert csak a csoporttól, a barátoktól tudja megkapni az út jutalmát, a Teremtés célját, s a Teremtő a nagyságát, és az egó kicsinysége állapotának betöltését.

Az összes értéket csak a csoporttól kaphatjuk meg, azaz a környezettől. Amikor, mindezen nehézség és zavar ellenére, még is hozzátapad az ember a csoporthoz, az érzelmei és értelme fölött, mert csak bennük látja meg a támogatást és a megmenekülést, akkor már megérti, hogy máskülönben elveszett ember.

Csak amikor ezen a módon, azaz helyesen méri fel a helyzetet, akkor találhatja magát szemben a “fáraóval”. Ez több összetevőből áll, tulajdonságokból és tapasztalatokból, amelyeket összegyűjtött a 400 éves Egyiptomi száműzetés során. Mindezek négy fázisán megy keresztül minden ember: feltárul előtte a megszerzési vágya, majd felülemelkedve a megszerzési vágyán sóvárog az adakozásra, amely a hit az értelem felett állapotává emelkedik.

Amikor az ember keresztülmegy ezen a négy fázison, ezt hívjuk, a felkészülési időnek. Majd ezek után tárul fel benne az erős ellenállás az egóval szemben, ez az úgynevezett “tíz Egyiptom csapást “, az egyiptomi sötétség. Ezek olyan végső vizsgálatok és feltárulások, amik abszolút hozzásegítik az embert ahhoz, hogy kilépjen az egója rabszolgaságából.

Ennek segítségével végül úgy megerősödik lelkében az ember, hogy vakon rohan a sötétben, az éjszakában, mert minden porcikájával érzi a megszerzés vágyában az az egy pontot, amely arra készteti (az úgynevezett “Mózes” pontja) hogy ezáltal haladjon előre. Így az egója fölé emelkedik, és kiérdemli a kimenekülést, kivonulást.

BS

KN

12 ápr 2012

62 queries in 0,490 seconds.