egység

A tanárhoz kellene tapadnunk vagy a csoporthoz?

Szerző: bogi | Kategória: egység, Kabbala tanulás, kapcsolat, tanár

Kérdés: Mi a különbség a között, hogy mi a tanárhoz, vagy a csoporthoz tapadunk?

Válasz: Nekünk arra van szükségünk, hogy hozzátapadjunk a csoporthoz, azért, hogy a tanárhoz kapcsolódhassunk, és ezen keresztül a Teremtőhöz tapadjunk.

Ez nem azt jelenti, hogy a tanuló nem tud a tanártól kérdezni, tisztázni, kifejezni a kételyeit, és hogy nem fogalmazhat meg követeléseket felé. Ennek azonban mindig olyan formában kellene megtörténnie, hogy az ne okozzon kárt az kapcsolatukban, vagy a tanuló lenullázásában. Ez a legfontosabb.

A probléma itt nem az, ha nem ad majd elég tiszteletet a tanárnak a tanuló, hanem az igazság az, hogy ez által elveszti a kapcsolatát vele.

Felkészülés a Reggeli Leckére 2013.11.10 Shamati 25.

„Dolgok, melyek a szívből származnak”

forrás: http://laitman.com/2013/11/should-we-cleave-to-the-teacher-or-to-the-group/

ford: MT

lekt: KN

Tovább >0

17 nov 2013

Egy Anya, aki mindenkié

Szerző: nandor | Kategória: csoport, egység, ima, más

Kérdés: Minden a Felsőhöz intézett kérésünktől függ. De hogyan lehetek benne biztos, hogy a Felső rendelkezik azzal, amit kérek, és nekem is akarja adni azt, amennyiben a kérésem helyes?

Válasz: A helyes kérést, imának (MAN-nak) nevezzük. Ha szándékodban áll valamit kérni, ami nagyon fontos neked, akkor nem elég, hogy pusztán csak kérd azt. Nagyon sokan vannak, akik hozzád hasonlóan kérnek valamit. Szükséged van valamire, hogy megnyerd a felsőt, hogy segítsen, hogy elnyerd az együttérzését. Szükséges, hogy jobban megismerd Őt, és megértsd, hogy hogyan kerülhetsz közelebb Hozzá, és ellenőrizd, hogy mit szeretne. Ez azt jelenti, hogy különböző tetteket kell végrehajtanod, hogy örömet okozz Neki és közel legyél Hozzá.

A kérésednek olyannak kell lennie, hogy a te Galgalta ve Enaym-od, vagy a Reshimo –d (spirituális géned), ami felemelkedik a Felsőhöz, pontos egyezésben kell, hogy legyen a Felső, az Ő vágyával, annak AHAP-jának megfelelően.

Az alsó rendelkezik egy Reshimo-val, az új állapot beteljesedéséért, akkor hogyan nyerheti el a Felső válaszát? A Felsőnek van egy rendszere, amit úgy hívunk, hogy „az állat emlői”, amelyek mindig készen állnak, hogy táplálják az alsót, de az alsónak kell felkészíteni a helyes edényt, hogy be tudja fogadni a kitöltést.

Ha hozol egy zsák érmét, ebbe nem fogsz tudni tejet elfogadni. Az edény, amire szükséged van, úgy van megtervezve, hogy befogadja a Fényt, tehát minőségében, mennyiségében és céljában is pontosan megfelelő erre. A cél, főleg azt jelenti, hogy neked mihez van szükséged a Fényre.

Ez az „állat” mindenkinek az anyja, nem csak a tiéd. Ha mindenki más nevében kérsz, és ezért akarsz kapni tőle, adni fog, de csak is ebben az esetben. Azonban nem igazán érzed, érted vagy fogadod ezt el. Nem értesz vele egyet! Reménykedsz benne, hogy ő favorizál téged, és ez az összes probléma gyökere.

Az anya dagad a tejtől… neked azonban mindenkiért kell kérned, különben nem fogsz egy cseppet sem kapni. Ha eléred a helyes kérést, a MAN-t, megígéred, hogy mindent, amit az emberiségért kaptál átadod, ami a te AHAP-oddá válik és csatlakozik a Galgalta ve Enaym-odhoz. Mivel ez az anya mindenkié, ő képtelen kevesebbet adni ennél, ez az ő útja. Ő 100%-ot ad, ezért neked 100%-ot kell kérned. 100% vágy az adományozásra, szemben vele 100% edény és a hiány.

100%-ban egésznek kell lenned, amit adni tudsz az edényeddel, Resimo-dal. Mivel csak az „egész tud az egészhez tapadni”. Ha a baba sír, kérve az anyát, hogy táplálja őt, meg fogja kapni, és ha 10 gramm tejet kér, akkor 10 grammot fog kapni. Azonban először is neki meg kell ígérni, hogy ezt mindenki hasznáért teszi. Ha nem így tesz, a kérés nem teljes, és nem kap semmit. Ez kicsit lehűtheti az embert és kiábrándítóan hangozhat.

Kérdés: Hogyan tudom megígérni, hogy átadom mindenkinek, amit megkapok, amikor a természetemből fakadóan tolvaj vagyok? Mi van, ha hirtelen lopok valamennyit?

Válasz: Ezt úgy hívjuk, hogy „ima az ima előtt”. Kérj egy vágyat a vágy előtt, és ez lesz a te helyes vágyad, és kérd a Felsőt, hogy helyezze a megfelelő imát a szívedbe. Természetesen ezt saját magad egyedül nem érheted el.

2013.10.3. A napi Kabbala lecke harmadik részéből, Tíz Szfíra Tanulmánya

ford: MT

lekt: KN

forrás :http://laitman.com/2013/11/one-mother-for-all/

Tovább >0

17 nov 2013

A célegyenesben

Szerző: nandor | Kategória: egység

A célegyenesben

Közeledünk a célegyeneshez, a felkészülési periódus végéhez, ezt büszkén mondhatom. Ez nem volt könnyű, de persze nem nekünk, hanem a felsőbb erő számára, mely hatással van ránk, és minden “feladatot” elvégez rajtunk, amely elvezet minket a célba. Aki méltó az halad, aki nem méltó az pedig … . Nem, csak mindannyian együtt összetapadva vagyunk képesek haladni.

Mindenki átmegy a Machsom-on: kisbabák, gyermekek, idősek, nők, valamint azok, akiknek megvan az erejük a küzdéshez (Gevurah), férfiak (Gvarim). Minden az összetapadástól függ: mennyien vagyunk képesek együtt maradni. Remélem nagyon sokan fogjuk ezt végrehajtani.

Egy különleges év vár ránk. Úgy látom, hogy “extra időként” kaptuk meg ezt az évet. A múltban nem volt időnk, hogy befejezzünk néhány dolgot, és most azokat pótolnunk kell. Úgy érzem, hogy ezt most mi valóban képesek vagyunk megtenni. Megpróbálhatjuk megtenni az utolsó lépést, miszerint végre meggyőzzük magunkat, hogy minden kizárólag csak az egységünkön múlik. Talán ezt támogatják és így az megvalósulhat.

Arra buzdítok mindenkit, hogy ne vesztegesse az időt; ne szalassza el a lehetőséget, ragadja meg a pillanatot és jöjjön rá arra, hogy mi vagyunk a felelősök. Ez egy valóban egyedülálló lehetőség most.

Végtére is, mi el vagyunk látva példátlan, korlátlan, határtalan kegyelemmel: “Ha nem vagy képes megtenni, próbáld újra és újra…” A felső vezetés jóindulatú, a jelenlegi időszak még messze nem szélsőséges: Nincs nélkülözés, nincs háború, minden úgy tűnik, hogy nincs túl súlyos állapotban. Néha mi is ezzel a módszerrel tanítjuk a gyermekeinket, elég az ha egy kicsit megfenyegetjük őket, hogy figyeljenek arra, mit is várnak el tőlük. A jelenlegi állapotunk nem összehasonítható a Holocauszttal, különböző országokból való kiutasításokkal, gyilkosságokkal, “pogroms”-kal stb. Előttünk egy úgynevezett “vörös szőnyeg van leterítve”, csak tennünk kell a dolgunkat.

Nagyon remélem, hogy meg fogjátok érteni azt, hogy a tulajdonságaink felülről vannak megváltoztatva, hogy mi figyelmesek, fogékonyak és érzékenyek legyünk arra, hogy mi történik körülöttünk, egy “jó gyerek” módjára megértjük azt, ahogy a Teremtő bánik velünk. Ezért, meg fogjuk érteni mi a teendő most és a jövőben egyaránt.

Egy speciális átmeneti időszakon megyünk keresztül, amelyben az egész világ velünk tart. Ma, mindenhol bizonytalanság, tehetetlenség és zavartság lóg a levegőben. Képzeljük csak el azokat, akik valójában is impotensek, ködös elméjűek, és zavartak. Senki sem érti mi is történik valójában; senkinek sincs igazi terve vagy ötlete ezek megoldására.

Nekünk kell szervezkednünk közöttünk, egyelőre csak magunk között, nem a Világ felé kiabálva. A legfontosabb dolog most, hogy egyesítsük erőinket, egyesüljünk A Láng a Vágyban Konferencián. Aztán a szikráink egy nagy tűz és fény formájában fog kitörni a világ kopár “sivatagába”

Mi képesek vagyunk ezt megcsinálni. Ez a mi küldetésünk, mi felülről vagyunk irányítva. Csak egy kis erőfeszítést kell tennünk és aztán el tudjuk hozni a Fényt a sivatagba. Sok szerencsét!

2012.12.21, Egy étkezés során történt beszélgetés —

SzL

Tovább >0

28 dec 2012

Nem szabad abbahagyni amit elkezdtünk, nem csak önmagunkért vagyunk felelősek

Szerző: nandor | Kategória: egység, gyűlölet, kölcsönös garancia, Rabash (továbbiakban Rabash írásaiból)

El kell fogadnunk, hogy a spirituális út egy folyamatos munka. Azonban ma túl kell lépnie az embernek a közönyön, holnap pedig már a gyűlöletet kell meghaladni, olyan erejű gyűlöletet, hogy bármit megtenne az ember, csak ezzel ne kelljen foglalkoznia, ez az állapot túl van az erején, még csak gondolni sem tud a barátaira, mert a közelségük gondolatánál még a halál is jobb lenne. A barátoknak hitt emberek ilyen borzasztó ellenállást váltanak ki benne. Képtelen kapcsolatba kerülni velük, vagy rájuk pillantani, rájuk gondolni. Azonban ugyanakkor ugyanaz a fajta feladat, a cél, a Teremtő és a csoport fontosságának a felismerése, és megvalósítása.

Folyamatosan ugyanarra a vonalra kell tapadnunk, reggeltől estig, és csak így készülhetünk fel minden leckére. Akkor, annak a mértékében, amennyire sikerült elérnünk a kapcsolat és az egység egy bizonyos szintjét, akkor fogjuk felfedezni a spirituális világot ezen a kapcsolaton belül. A kapcsolat szintje egy spirituális szint, amit elérünk. A kollektív érzéseink maga a Teremtő, aminek a héber neve “Gyere és láss” Bo-Reh. Amikor valaki elérkezik a feltáruláshoz, azt ebben a kollektív érzésben fogja megtalálni. Tehát ha nem dolgozunk ezen, akkor nincs miről beszélünk. Fel kell készülnünk, hogy kizárólag erre legyünk képesek fókuszálni.

Ha valaki nem akarja ezt, akkor csak az idejét vesztegeti, és jobb, ha megy és élvezeteket keres világi örömökben. Ha az ember nem tesz olyan erőfeszítéseket, melyek fontos dologra irányulnak, akkor az egész spirituális út, egy merő hazugság. Jobb élvezni a világot, ahogy mindenki más, úgy sokkal gyorsabban meg lehet érteni, hogy végezetül még is csak tegyünk valamit a fejlődésünk érdekében. Különben ahogy írva van, “a bolond karba tett kézzel ül, és eszi a saját húsát.”

Rabash gyakran mondogatta, hogy az ember legalább menjen és élvezze az életet, mivel amikor valaki élvezi az életet, szívből köszönetet mond a Teremtőnek, hogy ezt az életet adta neki. Az ilyen ember, ha mégis erőltetetten az úton marad, csak kínozza, felőrli magát, és szidalmazni fogja a Teremtőt. Jobb tehát, ha földi örömeket keres, sörözik a barátaival, sétálgat, pénz keresetbe kezd, és élvezi az életét. Rendben is van ez, mi lehetne a probléma ezzel?

Ha nem ezt az utat választja az ember, akkor a mi munkánkban kell részt vennie. Ha azt választjuk, hogy teszünk magunkért valamit, akkor tegyük meg, és ne adjuk meg magunkat a gyengeségnek. A legfontosabb dolog, a felelősség átérzése. A kölcsönös garancia valójában kölcsönös felelősségvállalás. Mindenkiért felelősök vagyok. Ha csak rólam szólna, akkor már mindent elhajítottam volna régen. Azonban, én felelős vagyok mindenkiért. A tudatosságom nem engedi, hogy henyéljek és relaxáljak.

Tehát nem kell különleges alkalomra várnom. Most kell elkezdenem aggódni mindezért. Hogy jövök el holnap a reggeli leckére? Készen állok a barátaimmal való kapcsolatra, és a Reformáló Fény megszerzésére? Akarom én létrehozni a Teremtővel való összetapadás helyét?

Szükségünk van a cél, a Teremtő nagyszerűségének az érzésére, és hogy ez egyre erőteljesebben lángoljon bennünk.

2012.12.19, A Napi Kabbala lecke 4. részéből, “A Kabbala Bölcsessége és a filozófia”

Tovább >0

27 dec 2012

A szabad akarat kifejeződésének pontja

Szerző: nandor | Kategória: csoport, egység, szeretet

Kérdés

Miért kellene, hogy az egység, szeretet állapota, és az együttműködés állapota különösen fontos legyen ma számunkra?

Válasz

Számunkra nélkülözhetetlenek ezek az állapotok, mivel nekünk hirdetni kell ezeket egymás felé, egy játékon keresztül, amely biztosítja számunkra ezeknek az állapotoknak a kiszélesítését, mielőtt hátulról csapások zúdulnának ránk. Mi meghatározott céllal vonjuk magunkra a ragyogást, és egy boldog képet. Mi még nem láthatjuk ezt a képet, azonban mindannyian befolyásoljuk a egymást a csoportban, egy olyan módon, mindenki ugyanazt akarja. Az irigység, féltékenység és a büszkeség segítségével, mindenki törekedhet a fejlődésre, mielőtt a csapások nem kezdik el sújtani hátulról. Mi valóban ilyen módon akarjuk egymást stimulálni.

Nem jó, ha a szenvedés nyom minket hátulról, előnyösebb a számunkra a tudatos előre haladás. Ki kell építeni egy csoportot, amelyben minden résztvevő kifejezheti magát, és véleményt nyilváníthat arról, hogy az egység és a kölcsönkapcsolat csodálatos, és hogy mi vagyunk azok, akik tudatosan közelítünk a Teremtő.

Kérdés

Akkor hol rejlik a szabad akarat itt? Még ha el is menekülnénk a csapások elől, amelyek hátulról érnek bennünket, és tudatosan mozdulnánk is előre és folyamatosan fenntartanánk a Teremtővel a kapcsolatot, valójában még mindig az állati, egoista természetünk alapján cselekednénk. Hogy tudnánk valóban leválni erről, és másképpen – nem egoisztikusan – viselkedni, és irányítani az emelkedést a Teremtő szintjére, figyelmen kívül hagyva az egoizmusunkat? Hol rejlik az állati természetünk fölé emelkedés akkor itt? Mit jelent az “önkéntes részvétel?”

Hogy szökhetünk el a csapások elől, és kerülhetjük el az önző élvezeteket, felülemelkedve mindezeken? Miért vannak állapotok, melyekben vagy csapásokat kapunk, vagy cukorkával motiválnak minket? Hogy emelkedhetünk az állati fejlődési szint fölé, ahol értelemben növekedhetünk tovább?

Válasz

Végül csak elkezdjük felismerni, hogy a Teremtő egy teljesen perfekt feltétel rendszert készített elő a számunkra, a csoportot. A csoport nem csak a transzformációs módszer és eszköz, a “barátok szeretete” állapotából a “Teremtő szeretete” állapotába, hanem egy konkrét hely ahol alkalmazhatjuk a szabad akaratot, ahol nem függünk a barátainktól. A Teremtőtől függünk, így egy jó módon viszonyulunk Hozzá, miközben nem függünk a barátainktól a csoportban, tehát ez az a pont, ahol kapunk egy lehetőséget az előre haladásra. Ez a barátok közötti egység felé mutatott helyes hozzáálláson alapul, – egy olyan fajta viszony, amiben nem akarunk semmit viszonosságban megszerezni ezért.

Ez az a pont, ahol végső soron megvalósítjuk a különleges feltételeket, amiket a Teremtő előkészített a számunkra, a teljesség eltörésének idején, ahol a teljes teremtés darabokra tört, megadva az újra egyesítés lehetőségét. Csak miután ezek a darabok újra egyesültek, lesznek képesek kifejezni a szabad akaratot, mindenféle érzés nélkül, legyen az jó, vagy rossz. Csak akkor szerezhetik meg a lehetőséget arra, hogy felülemelkedjenek a saját természetünkön. Csak akkor!

2o12 November o5, A Grúziai Kongresszus első leckéjéből

Tovább >0

26 nov 2012

Egy látható, és láthatatlan háború

Szerző: nandor | Kategória: Bevezetés a tíz szfira tanulmányába, egység

Egy látható, és láthatatlan háború

Kérdés:

A jelenlegi háborús állapot Izraelben a felső erők hatásának tulajdonítható, azaz a spirituális rendszerek zivugja (“Parcufok”)?

Válasz:

A háború oka, hogy mi nem gyorsítottuk fel a korrekciónkat, és emellett nem vonzzuk a Reformáló Fényt, ily módon, hogy a zivug sokkal magasabb annál, ami történik az Acilut (az Ő helye) világában, egy automatikus módon, és nem a mi beavatkozásunk által.

Amíg mi nem tanuljuk a Kabbalát és nem vonzunk egyre több Fényt, akkor ez így folytatódik és nem változik meg. Hasonló azzal a személlyel, aki élt és meghalt, élt és meghalt – annak érdekében, hogy minden alkalommal meg fog változni: egyszer háború, máskor szünet, de lényegében semmit sem változik.

Mi magunk tudjuk, hogy az idő múlásával semmi sem változik. Ebben az esetben, a jó most kapott egy szünetet, halasztást egy pár évig, majd a helyzet romlani fog újra. Akkor majd felfedezzük, minden irányból nem több tízezer rakéta jön mint ma, hanem milliók, de sokkal erősebbek. Mit tegyünk akkor? Nincsen semmi esélyünk, hogy sikerüljünk ilyen módon.

A Teremtő újra és újra ilyen helyzeteket rendez, hogy végre megértsük, hogy egy egyedi döntés kell találni, racionálisat, a mi elménk fölött. A nemzeti elme nem képes megoldani ezt a problémát. Ez csak az Egység által lehetséges, hogy vonzzuk magunkra a Reformáló Fényt.

Ha mi állandóan erről beszélünk és ennek megfelelően cselekszünk, az emberek lassan – lassan elkezdik felfogni és lenyelik az ötletet, mert érezni fogják, hogy a reális megoldás egyetlen módja a menekülésnek.

Bár nem esnek rakéták ránk, de mi minden esetben a háború állapotában vagyunk, csak egy másik háborúban, egy hideg háborúban. Mi nem tudjuk egyelőre egy pillanatra sem lecsendesíteni a belső és külső fenyegetést. Háború a mi állandó állapotunk, a zivug állandó kivetülése a Felső világok erői között. Ő így is marad, addig még mi magunk részesévé nem válunk és vissza nem fordulunk a jó állapotához.

Háború, ez egy állandó állapot ebben a világban. Az egész világ körül egy végtelen háború, amely nem áll meg egy pillanatra sem. Hogyan is lehetne másként, ha a mi egónk folyamatosan keresi, hogy hogyan árthat másoknak, legyőzni, elpusztítani. Folyamatosan keressük az új hódítások, azaz, szüntelenül önző háborút vezetünk.

Ez nyom minket fentről a gonosz felismeréséhez. Minden a Teremtőtől származik, bár mi fordítottak vagyunk a Felső világoktól, hogyan is tudnánk másként kapni ezt a cselekedetet? Az “Acilut világa”- ban a zivug (számítás) állandóan az adakozásban történik és a végtelen szeretetben. Azonban, ez a felvilágosodás, amíg hozzánk jön, mi az ellenkezőjét tesszük, abszolút konfliktusban.

A szerető anyának szükséges megbüntetni a gyermekét, ha nem hallja meg az anya szavait, egyébként ő magának is kárt és fájdalmat okoz. Az ő részéről szeretet jön, de a kisgyermeke részéről büntetések és csapások.

2o12 November 2o, Reggeli lecke, a “Tiz Szfira Tanulmányából”

Tovább >0

23 nov 2012

Izraelnek nincsen jövője az Egység nélkül

Szerző: nandor | Kategória: egység, Izrael

Izraelnek nincsen jövője az Egység nélkül

Ma, egy irreális helyzet lett teremtve Izraelben. Lényegében, mi tud segíteni az Izraeli embereknek, hogy maradhassanak életben a földjükön? Semmi. Egy szigeten léteznek egy gyűlölők tengerén, akik készenlétben vannak, hogy “teljesen megsemmisítsék”, hogy még emlék se maradjon róluk.

Például, Egyiptomban elkezdtek beszélni a piramisok lerombolásáról, hasonlóan Afganisztánhoz, ahol két óriás Buddha szobrot leromboltak. A kérdés az, hogy kiknek fontosak a piramisok a mai napkainkban? Ősi kultúráról szól, ami többezer éve létezett. De nem, ez nem állitja meg a pusztitó hajlamokat; az emberek egy nyomot se akarnak hagyni semmiből, csak a hítükről. A buddhizmust ma is követik, de a piramisok egyáltalán nem vallásos jelképek. De ezek mégis nagyon jelentősek és szimbolikusak.

Hogyan tudunk életben maradni ebben a helyzetben? Nincsen semmilyen módszer. Olyan mintha egy felhő leszált volna az Izraelik értelmükre, és azt hiszik hogy folytathatják így az életüket az országukban. De ez lehetetlen. Logikusan nézve, így nincsen esélyük.

De a felső vezetés még mindig támogatja az emberekben a reményt, hogy folytathatnak építkezni ezen a földön. Így az embereknek időt adnak, hogy lelki erőt szerezzenek, és ebböl a helyből be tudják húzni az egész világot a korrigálás felé.

Ez a küldetés ránk van bízva. Mi hívjuk össze az emberiség többi részét az egységhez, ami megfogja javítani a problémáját. És mondják: “Hogyhogy? Hogyan tudunk sikerülni az egységgel? Mi is az, és hogyan függ össze a rakétákkal amik a fejünkre esnek?”

Egy logikával dolgozunk, ami magasabb mint az életük logikája. Egy objektív kilátás tisztán mutatja, hogy itt nincsen jövő. A mi megközelítésünk, “irracionális” az ő szemükbe, racionálisabb és valóságosabb mint az illúzió, amiben él az ország.

Reménykedjünk, hogy emberek megfogják érteni: Valójában, a mostani helyzetnek nincsen más megoldása, mint az Egység.

Tovább >0

22 nov 2012

Miért nem olyan Izrael népe, mint bárki más?

Szerző: nandor | Kategória: egység, Izrael, kabbala bölcselete

Különkiadás a dél-Izraeli események tükrében

A több ezer éves fejlődés eredményeképpen, az emberiség fordulóponthoz érkezett. Ma, a világ nem tudja merre menjen, még is egy új szintre kell felemelkednie.

A globális válság egy különleges folyamatot jelez. Ez nem csak gazdasági paradigmaváltás, azon ugyanis nincs mit kicserélni. Senki nem lesz képes kitalálni semmit. Egy darabig még folytatni fogjuk az élet-halál harcunkat ezen az omladozó alapokon, bár Adam Smith elképzelései, ő volt, aki lerakta a modern kapitalizmus alapjait, az alkalmazhatóságuk végéhez közelednek. Az alapvető áruk elosztásának szocialista elosztási módszere, kicsit elodázhatta az elkerülhetetlent, azonban lényegében a középosztály eltűnt, és a nyugati élet színvonal hamar elérhetetlenné vált.

Nincsenek valódi válaszok. Itt jön a képbe Izrael népe, akiknek a nevében beszélek. Ma beszélnünk kell a világnak a kölcsönös garanciáról, az egységről, és a globális emberiségről egy globális világban. Ez a természetből áramló kényszer, és hosszú ideig tartott, ameddig felismertük, hogy a természet törvényei gúzsba kötnek minket. Az idő elérkezett azonban, és nálunk van a kulcs. Végül is csak nekünk van meg a kabbala bölcsessége.

Ez nem a mostani, vagy egy jövőbeni katonai művelet sikeréről szól. A probléma gyökeréhez kell eljutni, és a megoldás körül kell egyesülnünk. Ez a mi kezünkben van. Építsük fel magunkat helyesen, és mihelyt mi egységre lépünk, azonnal pozitív eredményekkel szembesülünk. Ez nem csak egyszerűen egy pszichológiai játék, ezáltal egy belső erőt idézünk meg, amely egyébként belénk van épülve. Hirtelen eláraszt minket egy különleges érzés az emberek, az ország, a biztonság és önmagam irányába, és ez egy nagyon hétköznapi, alapvető, előzőleg soha meg nem tapasztalt érzelem.

Izrael népe soha nem lesz képes bármelyik más nemzethez hasonlítani. Lényegtelen mennyiszer próbáltuk meg, semmi jó nem származott belőle. Éppen ellenkezőleg, a hozzánk való közeledés által, a nemzetek maguk demonstrálják hogy mennyire nem vagyunk olyanok, mint ők. Egészében véve két lehetőség van, vagy ők tartanak ellenőrzés alatt minket, vagy mi, őket. Izrael soha nem lesz egyenlően kezelve.

Nézzük a dolgokat egyszerűen, mi a világ ideológiai középpontjába vagyunk befoglaltatva. Mi fektettük le a vallások és az élet megközelítésének az alapjait, amelyek láthatólag példaként szolgáltak a középkori filozófusoknak, akik le is írták, hogy mindent a kabbala bölcsességéből merítettek, a tanításaikhoz. Tudat alatt a világ mindig valamifajta alapon kezelt bennünket. Ez Ábrahámmal kezdődött, bár nem érezzük ezt a történelmi szálat.

Tehát a választás egyszerű:

vagy más népek uralkodnak rajtunk , és semmink nem lesz amit odaadjunk
vagy felkínáljuk a közös, alap plattformot, az utat és a célt – természetesen csak az ideológiai szférák tekintetében – és akkor a mi elképzeléseink irányítják a világot.

Ez a szerepe Izrael népének, azt jelenti, hogy a nemzetek átveszik az egység üzenetét, pontosan most, amikor eljött az ideje a korrekció, az egység, és a kölcsönös garancia alkalmazásának az egész világon. “Mindenki ismerni fog engem, a legfiatalabbtól, a legidősebbig. A házam lesz az imaház minden emberért,” “és a nemzetek özönleni fognak abba.” Ma az általános válsággal szembesültünk, és ezért a megoldásnak is univerzálisnak kell lennie. Az igény erre a megoldásra egyre jobban ránk szegeződik.

Ennek megfelelően, ha nem emeljük fel a megoldást mindenki fölé, akkor eljönnek és erővel kikényszerítik azt. Természetesen ez tudattalanul történik majd meg, mint az emberi fejlődés, és a megállíthatatlan evolúció következménye, és senki nem képes a természet folyamatait hiánytalanul megélni. Azonban minden esetre, akár ők köteleznek minket a feladataink betartására, a szenvedések útja által, akár mi fogunk mi magunk emeljük ezt fel és mutatjuk meg mindenkinek, mit kell tennie.

Semmi félnivalónk nincs, mivel pontosan ez az erő vezet minket sikerre.

Tovább >0

19 nov 2012

Hadd tisztuljon fel a Déli Égbolt

Szerző: nandor | Kategória: egység, természet

Had tisztuljon fel a Déli Égbolt

Ha gyerekek nem hallgatnak, akkor nincsen más választás, hanem büntetni kell őket, és nyomást rakni rájuk. Ez az úgy-nevezett szenvedés útja. Nem éri meg a séta rajta. Jóval könnyebb lenne hogyha elkezdenénk készíteni egy barátságos, egyesült világot.

Most szembenézünk egy globális törvénnyel az egyensúlyról. A természet követeli a beteljesítését. A mi nemzetünknek ez egyesülést jelent. Maga a sors az egyesülés felé vezet minket. Az igazi egyesülés soha sem hozott semmilyen kárt. Inkább segít a problémák megoldásával, hiszen ez az állapot a legtermészetesebb. Itt az idő, hogy cselekedjünk. Abban a pillanatban amikor elkezdjük, felettünk az ég elkezd megtisztulni.

Tovább >0

18 nov 2012

Az egység nélkül nincs jövő

Szerző: nandor | Kategória: egység, Izrael

Különkiadás a Dél-Izraeli események miatt

A mi világunk nagyon kicsi. Mi már láthatjuk, hogy a természet minden oldalról nyomás alá helyez bennünket. Senki nem tud elszökni erről a bolygóról. Nem tehetjük többé azt, amit akarunk, elégetve az olajat, hatalmas mennyiségű karbon dioxidot kibocsájtva az atmoszférába.

A természet törvényei megváltoztathatatlanok. Azonban kevés az ismeretünk azokkal a törvényekkel összefüggésben, melyek az emberi szintnek megfelelő fejlődésünkkel kapcsolatosak. Valamennyire értjük a gyermekek fejlődési mechanizmusát, de általában véve az emberi fejlődés minden pillanatban képes minket meglepni. Ma minden fordulattal kiderül, hogy mi egyetlen család vagyunk.

Ezt támogatja a különböző területekhez kapcsolódó oktatás, habár az egyszerű emberek ennek ellenére nem fogják fel mi történik. A világ teljes kölcsönkapcsolatban és kölcsönös függőségben van. Bármelyik ország problémája átterjed az összes többire. Másfelől bármely ország lebénítható szankciókkal, még ha mindene meglenne a tűléléshez.

Így ott van a közös test, közös család törvénye, és nem lehet elszökni. Ezért kell elfogadni a kölcsönös garancia feltételeit globális szinten. Ez az egyetlen út, ahogy harmóniába kerülhetünk a természettel, azaz ha jó viszonyt építünk egymással, Ebben megadja nekünk a természet a szabadságot, hogy önállóan tudjunk növekedni. Ha azonban nem ezt tesszük, csapásokat kapunk, válságot, háborúkat, természeti katasztrófákat.

Nem véletlen, hogy a kapcsolatunk az USÁ-val elhidegült. Ez is nagyon lényeges. A döntés Izrael Nemzetének a kezében van. Nálunk van a kulcs. Nevezetesen képesek vagyunk elérni az Egységet, a kölcsönös garanciát, láthatóan ebből következően. Mi elválasztottak vagyunk egymástól, elutasítjuk egymást, csak a háborúk és nehézségek esetén mutatunk solidaritást.

Rendben itt az ideje, hogy azt mondjuk, elég volt. Senki nem akar velünk megbékélni, ameddig mi nem kötünk békét egymással. Hogyan? Az oktatáson és nevelésen keresztül. Ez az egyszerű üzenet kell, hogy eljusson mindenkihez Izraelben. Meg kell töltenünk a levegőt ezzel az üzenettel, mielőtt folyamatos háborús helyzetbe kerülünk, mivel a helyzet egyre rosszabb.

Tehét kezdjük el. A kezdetekkel lesznek akik megértik és érzik ezt. Meg van a módszerünk a tanításra, tehát alkalmaznunk kell. Az egységet meg kell tanulni, nem történik meg csak úgy magától. A gravitáció törvénye automatikusan működik, azonban az Egységet egy rendszeres munka alkotja meg. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy külső erő tudja az embert meggyőzni, hogy ne dohányozzon. Amikor minden oldalról azt hallom, hogy kárt okozok magamnak és másoknak, akkor ez el kezd hatni rám.

Kezdetekben az Egység nem a legkényelmesebb érzés, de fokozatosan az élet folyamává válik, és nem tudjuik az életet menedzselni többé nélküle, nem is értjük, hogy élhettünk eddig nélküle. Először játszunk vele, mint a gyerekek, majd hirtelen elkezdjük érezni, ahogy a viselkedés benne második természetünkké válik, és akkor a játék valóságossá lesz. Egy ponton nem tudok mást tenni, mint jó kapcsolatban lenni mindenkivel. Minden rajtunk múlik.

Tovább >0

16 nov 2012