Dr. Michael Laitman

formaazonosság

A mi kincsünk fogja mutatni a Teremtőt

A mi kincsünk fogja mutatni a Teremtőt

A Shamati 38. cikkéből: “Az Úr félelme egy kincs”:

“Bölcsek azt mondták, hogy “Minden a Mennyek a kezében van , kivéve az Isten féleleme”, ez azért van, mert mindent át ad nekünk kivéve a félelmet. Mert amit a Teremtő hozzáad, az inkább szeretet és nem félelem”.

A mi célunk az, hogy elérjük a Teremtővel való összeolvadást. Az összeolvadás elérhető a forma azonosság által. A forma azonosság elérhető, ha a személy eléri a Teremtő szeretetét, mint ahogy Teremtő viszonyul felénk.

Vagyis, mi el kell érjük a szeretet szintjét. A Teremtő mindig hozzáad a szeretethez, és ennek következtében úgy érezzük, hogy mi haladunk előre valahova a szenvedés útján, ez azért van mert mi nem adunk hozzá semmit a magunk részéről.

Ahhoz, hogy elérjük a szeretetet, a személynek fel kell építenie a spirituális edényét, az úgynevezett “félelem”, félek Tőle, hogy vajon meglesz nekem a Teremtő szeretete?

Ennek eléréséhez a félelem szükséges, a Tóra, a Reformáló Fény, a parancsolatok, és a helyes szándék végrehajtása, ellenkező esetben a kövületi szinten marad. Ezért szüksége van a környezetre, hogy emlékezzék a helyes irányra a tanulás ideje alatt, a Tórán és a parancsolatokon keresztül.

Igy a többiek tartsák őt szándékosan akarva, és ne felejtsék el a Teremtő jóságát. Ezért a Tórát és a parancsolatokat nem adták egyénileg, hanem a többesszámban, és irva van: “ti” és nem “te”.

A helyes szándék nékül nem lehet elérni a Teremtőt, a szeretet nélkül nem vagyunk képesek előrehaladni. Ez kell legyen a környezet, ahonnan kezdődik minden, és szükségessé tesz minden cselekvést.

2o12.12.27; Felkeszülés a reggeli leckére

BS

30 dec 2012

Távolítsd el a vágyak vastagságából az összes szikrákat

Távolítsd el a vágyak vastagságából az összes szikrákat

Kérdés:

Mit jelent az, hogy “összekapcsolódni a barátok szikrájával “?

Válasz:

Összekapcsolódni a barátok szikráival, azt jelenti, hogy kapcsoljuk össze a vágyainkat a Teremtővel. Mivel a barátok ide érkeztek, mert a nagy vágyukban található egy szikra, amely vonzza a spiritualitás felé, akik el akarják érni a forma egyezést, és a kapcsolatot a Teremtővel. És én ez a vágy miatt vagyok itt, ő hozott el minket a csoporthoz.

Ily módon mi össze kell kapcsolódjunk, csak ebből az okból vagyunk itt. Ebből a vágy vastagságából kivesszük csak azokat amik ide hoztak, és a többit kidobjuk mint egy zsák híg szemetet, és kapcsolódunk a szikrák között, mert ők teremtik meg a spirituális edényedet.

Ez csak az ő Felső része lesz, és a többi teremtődik abból a szemétből, amelyet kidobtunk, amikor lenulláztuk azokat a vágyakat. Ez egyáltalán nem könnyű kidobni, mivel le kell nullázzuk a vágyainkat egyenként.

Amikor próbálunk kapcsolódni, és akarunk szeretni, meglátjuk, hogy nincs bennünk természetes szeretet. Egyelőre úgy tűnik, hogy te szeretsz mindenkit egy természetes módon, és jól viszonyulsz mindenkihez, ahogy mondják ebben a világban. Ha nem dolgozunk a szereteten, akkor nem fedezzük fel a gyűlöletet.

Ahhoz, hogy elérjük a szeretetet, először el kell érjük annak az ellentétét – ami a gyűlölet. De mi nem dolgozunk a gyűlölettel, mi vonzódunk a szeretet felé. Ha mi sóvárgunk a szeretetre, és ha valóban helyesen dolgozunk, így gyorsabban felfedezzük a gyűlöletet, és nem a szeretetet. Fentről megmondják neked az igazat.

És felfedezni a szeretet, azt jelenti, hogy nézd a barátokat mint a generáció legnagyobbját, keressél bennük csak pozitív tulajdonságokat, próbáld meg azt érezni, hogy az ők vágyai sokkal fontosabbak te vágyaidnál, mint az anya a gyermekével szemben.

12.12.2o12, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből

BS

15 dec 2012

Az irigység, ami segíti a haladásunkat

Az irigység, ami segíti a haladásunkat

Kérdés:

Azt mondod, hogy az irigység segíti az előrehaladásunkat. Nem értem, mi szükségünk van az irigységre?

Válasz:

Én mindenkire irigy vagyok. Tegnap, mikor az emberek énekeltek a vacsora alatt, én igazán irigyeltem őket: miért nem tudok úgy énekelni, ahogy ők? Vagy amikor valaki gyorsan felfogja azt, amit tanulunk, én őt is irigylem: miért képes ő erre, és én nem? Ez az irigység rossz?

Képzeld el, hogy vannak olyan emberek itt, akik látszólag magasabb szinten vannak, mint te; az nagyon jó, hogy ők már elértek valamit. De én nem? Hogyan lehet ez? Hogyan csinálták, és én miért nem?

Talán azt mondod: “Szóval azt akarod, hogy ők egyáltalán nem érjék el ezt a szintet? Nem, azt akarom, hogy ők még jobban haladjanak előre, de én velük együtt akarok haladni, vagyis ez egy pozitív irigység, ami minket előre tol. Én nem akarom őket visszahúzni, követni akarom őket tovább; ez egy nagyon fontos dolog.

Az irigység általában azt jelenti, hogy nem akarom, hogy másoknak legyen olyan dolguk, amit én irigyelek tőlük, azonban most számunkra az irigység mást jelent – számunkra azt jelenti, hogy ugyanazt a dolgot akarom, amit irigylek.

Kérdés:

Én senkire sem vagyok irigy. Hogyan tudok irigy lenni egy barátomra, ha tudom, hogy a Teremtő adott számára egy bizonyos tulajdonságot? Tegyük fel, hogy van egy jó számítógép és egy rossz számítógép, mely nem lehet jó, ezt a Teremtő tette ilyenné.

Válasz:

Nem, te csak csillapítod magad ezzel, azért mert te lusta vagy. Most pedig sajnálatot érzel, amiatt, hogy te lusta vagy.

Kérdés:

Igen, lusta vagyok. Megértem, hogy ez az én tulajdonságom és nem tehetek ellene semmit sem, így azt mondom a Teremtőnek: “Így létezünk mi, így teremtettél, akkor mit akarsz tőlünk?”

Válasz:

Mindenek előtt, minden kérdés, amit felteszünk jogszerű és helyes, amíg azok vágyainkból származnak, mi ezekről nem tehetünk. De az egész csoportnak meg fel kell ráznia a másikat, máskülönben ők folytatják álmukat. Nekünk játszanunk kell.

Miért szervezünk különböző fajta játékokat? Azért mert, meg kell mutatnom a barátaimnak, hogy én egy magasabb szinten vagyok, mint ők, és bennem valami más is van: “Mi az, amit még nem tudsz? Én már tudom ezeket.” stb. Kötekednünk kell a többiekkel és célozgatnunk kell arra, hogy van valami nagyszerű a spiritualitásban, mert különben ők nem fognak megmozdulni sohasem. A Teremtő mindaddig rejtve marad, míg fel nem fedezzük őt a formaegyezésünk által, így semmit mást nem tehetünk. Nekünk muszáj irigykednünk egymásra.

Az irigység egy alapvető tulajdonság. Minden ebből a célból lett megalkotva. Semmilyen körülmények között sem szabad elnyomni ezt magadban. Érezned kell az irigységet.

2012 November 6, Grúz Kongresszus – második lecke

SzL

18 nov 2012

A Teremtő az egységünkön belül tárul fel

A Barátok Szeretete utáni szint az, hogy “Szeresd felebarátod, mint Önmagad.” Nem csak a szívben lévő ponttal kapcsolódunk össze, hanem mindenféle más értékek mentén, amelyek kiegészítik egymást, mint egy együtthangzásban működőd kórus. Majd elkezdem szeretni minden barátom összes minőségét, mivel ezek kiegészítenek engem, és így alkotunk egy teljes egységet.

A szívben lévő pontokat nem vagyunk képesek összekapcsolni annak érdekében, hogy formaegyezést érjünk el a Teremtővel. Ezt akkor fogjuk elérni, amikor minden minőségünk teljesen összekapcsolódik, kiegészítve egymást. Ezért mondjuk, hogy a “szeresd felebarátodat mint önmagad” a szint, ahol az egység, azaz a Teremtő felfedezhető.

Ettől kezdve világos, hogy mennyire fontos a barátom a számomra. A fontosságuk lényege, hogy nélkülük semmit nem tudok elérni. Mindannyian egyetlen teremtmény részei vagyunk csak törötten azt érzékeljük, hogy el vagyunk vágva egymástól. Mindenki egoista, csak önmagát érzékeli, a többieket csak annak a mértékében, amennyire a saját elképzeléseinek megfelelően segítik vagy bosszantják őt. Ez azt jelenti, hogy a barátok csak a kölcsönösségi munkában lehetnek fontosak, és csak akkor, ha folyamatosan lenullázom magam előttük, hogy össze tudjak kapcsolódni velük. Ebben ragadható meg a csoport fontossága.

A cél elérése az állandó sóvárgásunktól függ, a kezdeti, egoisztikus pontból kiindulva minden emberben, a csoporton át, a Teremtő feltárulásához kapcsolódva ezen belül. Ez jelenti az Egyedi, Egyesült, Egynek a minőségét.

A Teremtő pontosan egy minőség, nem valami személyiségében létező entitás. Semmit nem tudunk az elválasztottságban érzékelni, csak az anyagban való megnyilvánulást érezhetjük. Így, amikor egy bizonyos erőről van szó, arra gondolunk, hogy az milyen módon nyilvánítja meg önmagát.

Ennek megfelelően, amikor a Teremtőről beszélünk, akkor az egység, egyediség, szeretet, adakozás és a végtelen bőség, a teljesség minőségeire gondolunk, amely feltárul a számunkra. Különben nem tudunk beszélni Róla, mivel nem tudjuk, hogy érinthetne meg minket ez a minőség “kívülről.” Tehát a csoportnak el kell érnie az állapotot, amely demonstrálja a csoport tagjai számára a Teremtő minőségeit.

Ebből több következtetés levonható: “Hogy “csináljak” magamnak egy barátot?” Hogy viszonyuljak hozzá, ő nagyobb, vagy kissebb nálam? Mint egy tanuló, vagy mint egy Ravot kezeljem?

Kiderül, hogy mindegyik válasz helyes: Azonosak is vagyunk, egymást tanulóként és Ravként is kezelnünk kell. Első pillantásra, hogy lehetne számomra valaki egyenlő, ha minden természetében különbözik?! Egyetlen dologban lehet egyenlő velem, képtelen vagyok elérni a Teremtőt a barátom nélkül, ő pedig nélkülem. Azaz, láthatólag a hányattatás kezdetétől sorstársak vagyunk egymással.

Ezek után elkezdünk a következő módon működni, mindannyiunknak szüksége van arra, hogy egy barátot kapjunk felülről, annak érdekében, hogy benyomást kapjak abból, ami ő, és megkapjam tőle a felismerését a cél fontosságának, és az egységre való sóvárgásnak. Ez a sóvárgás mindannyiunkból hiányzik, és mindig hiányozni is fog. Csak egymástól kaphatjuk meg.

Ezáltal a barátokkal együttműködök, mégpedig úgy, hogy egyszer a nagyságát látom, egyszer a kicsinységét, majd pedig azt, hogy egyenlőek vagyunk. Majd pedig megtörténik a valódi kapcsolat. A legfontosabb pontja a munkának, amit úgy nevezünk, “csinálj magadnak egy Ravot, és vásárolj magadnak egy barátot.”

2012 November 6, A Grúziai Kongresszus 2. leckéjéből

KN

15 nov 2012

67 queries in 0,773 seconds.