háború

Az egész világon növekszik annak az érzése, hogy egy nagyon érzékeny, bizonytalan állapotban vagyunk. Bár az alapok pillanatnyilag stabilnak látszanak, annak ellenére, hogy hatalmas, globális problémákkal küzdünk, a felszín alatt minden fortyog. De minden félelem és veszély ellenére, a jelenlegi helyzet jóra fordulhat, ha mi, mint egyéni emberek, és mint közösség, újra értékeljük az életünk menetét.

Nem értjük és nem is fogtuk fel, de mindenekelőtt nem érzékeljük, hogy egy kölcsönkapcsolataiban létező világban élünk – egy integrál rendszert, egy mechanizmust alkotunk ezen belül.

Valamikor, ha elegendő étel volt valakinek az asztalán, már ezáltal sikeresen teljesebbé tette a napját. Ma azonban számítógép, légkondicionáló és TV nélkül elképzelni is nehéz az életet. A technológia kora, egy mesterséges környezetet teremtett a természeten belül, olyan kényelmes életet kínálva a teremtménynek, ami nélkül az ember már alig tud létezni. Ugyanakkor a technológiai fejlődés új veszélyeket hozott. A klasszikus háborúkra többé nincs szükség annak érdekében, hogy lebénítson egy régiót, vagy egy egész országot. Egy billentyűzet elég arra, hogy megkezdődjön egy kibertámadás, amely százezrek vagy milliók életét veszélyeztetheti. Ráadásul az ember okozta fenyegetés, a bolygót természeti katasztrófák szélére sodorta, amelyek már itt gyülekeznek közös otthonunk a Föld felett.

Minden probléma gyökere az emberi egoizmus növekedésében rejlik. Minden ember a saját magára irányuló sikereket építi, mások vágyainak a lerombolása által. Ez a megoldás egyértelműen konfliktusok és háborúk inkubátora. Mindenkinek az egója, rákényszeríti a saját nézőpontját másokra, megosztottságot és összeütközéseket okozva ez által. Ez az ember természete, és ha nem ismerjük fel, hogy minden alkalommal, amikor másoknak okozunk károkat, valójában magunknak okozzuk azokat – mivel egy hatalmas, globális kölcsönkapcsolatban létezünk – aligha fogjuk túlélni a XXI. századot.

Hiányunk van annak a tudásából, megértéséből és érzékeléséből, hogy egy kölcsönös kapcsolatban lévő világban létezünk, hogy egyetlen integrál rendszert alkotunk. A valóságnak ebben a tiszta érzékelésében, az ember semmit nem tud tenni, ami csak neki előnyös mert azonnal feltárul, hogy ez másoknak mekkora kárt okoz. Egy kagylóhéjba bezárva, semmi jó nem érhet el senkit, függetlenül attól, hogy másoknak, akár még jót is hozhat. 

Egy korábbi Kabbalista, Rav Yehuda Ashlag, erre utal a “Béke a világban” című cikkében, amikor arról beszél, hogy mennyire szükség van, egy integrál megközelítésre annak érdekében, hogy megfelelő módon léphessen be az emberiség abba fejlődési fokozatba, amelyet „utolsó generációnak” nevezünk. Akkor minden ember segítséget fog kapni a boldogság eléréséhez a világ országaitól, amihez az szükséges, hogy az egyén szolgálja az egész világot, a világtól kapott segítség mértékével megegyezően, úgy, ahogy egy fogaskerék teszi a dolgát egy gépen belül. Ez által lehetségessé válik a jó, és boldog állapotok elérése és egy békés irányítás megalkotása. 

Végül pedig kidomborítja, azaz „ki fog derülni, hogy az egyén és a társadalom egy és ugyanaz.” Az egyén nem okozhat kárt a közösségnek, mivel szolgálnia kell a közösséget, mivel a kollektíva, és az egyén szabadsága egy és ugyanaz a dolog. 

Ha a világ egy pozitív jövőt akar látni, miközben az egyén természetes hajlama, hogy mások rovására emelje fel önmagát, ez csak akkor lesz lehetséges, ha ez a hajlam transzformálódik és átirányításra kerül olyan pozitív cselekedetek végrehajtására, melyek az egész közösségnek előnyöket jelentenek. Az önromboló egoista versenyből az emberi szintnek csak azok lehetnek tagjai, akik a teljes közösség érdekben magasabbra emelik a közösségnek szállítandó előnyöket. Egy ilyen forgatókönyvben az emberek egymást nem azzal a vággyal közelítik meg, hogy összetörjék egymást, vagy fölé kerekedjenek egymásnak, hanem azt az utat keresik, ahol egyre magasabbra emelhetik fel az egymásért való létezés, és a mindenki elégedettségének szolgálatának standard-jét.  Egy szélesebb nézőpontból keresztúthoz érkeztünk, és ennek eredményeképpen el kell köteleznünk magunkat, ennek a meggondolatlan folyamatnak az újra értékelésében. Ha mi ugyanebben a formában folytatjuk az egoista versenyt, a helyzet kezelése gyorsan kicsúszhat a kezünkből, aminek az eredményeképpen akár nukleáris háború vagy ökológiai katasztrófa történhet. Ezért kulcsfontosságú, hogy azonnali változásokra irányuló kurzusokat indítsunk, ahol az emberek megtanulhatják, hogyan irányítsák magukat és az emberiség biztonságosan az élet egy új útját kezdje el kiépíteni, ahol harmóniában van a természettel és tökéletes kapcsolatot alakít ki velük.

A változások szívében mindannyiunknak egy tudatos átmenetet kell kialakítanunk az önző, személyes kényelem és mások jólétéhez való hozzájárulás között. A kölcsönös kapcsolatban lévő világban nincs más mód a biztonság garanciájára, egy jobb jövő elérésére, magunknak, a gyermekeinknek és az unokáinknak. Együtt felépíthetünk egy igazi életet, ahol közös érdek a legmagasabb szintű kölcsönösség. Ha elkezdünk együtt ebbe az irányba haladni, mennyivel több csodálatos dolog tárul majd fel, amelyek most a természet mélyén vannak elrejtve. 

[266352]

Forrás: https://laitman.com/2020/06/the-worlds-turning-point-medium/