Kérdés: Az a tény, hogy az élet véges, ellátja azt valamilyen különleges jelentéssel? Olyan jelentésre gondolok, ami hiányzik az életből, ha az örökké tart, és nincs a haláltól való félelem.
Válasz: És mi értelme egy ilyen életnek? Meghalok, mint egy állat, és vége mindennek?
Komment: Van benne valamilyen kemény szigorúság.
Dr. Michael Laitman válasza: Milyen szigorúság? Mint a marxistáknál? „Élj másokért, mindenki más mindenkiért, és senki nem önmagáért!” Ez mire lenne jó? Ez nem lehet, az élet értelmét.
Valaminek nem a végességében rejlik az értelme. Nincs jelentése az életnek, ha csak önmagában nézzük. Csak egy primitív, materialista filozófia gondolhatja így, ami úgy véli, hogy az anyagon túl nincs semmi.
Ha a kérdésed megválaszolatlan marad, akkor ezzel vigasztalod magad, minden másról megfeledkezel, és meggyőződ magad, hogy ez az igazság.
Kérdés: Ha én egy öröm megszerzésére irányuló vágy vagyok, akkor mi másban láthatok értéket, mint az öröm és élvezet?
Válasz: Az élvezet bezsebelése a materiális élet célja. Létezik más ezen kívül? Ha ez a kérdés nem merül fel valakiben, akkor elmerül az öröm keresésében. Természetesen jobb élvezetet átélni, mint szenvedni. Ebben mindenki egyet ért. De ez önmagában még nem ad jelentést semminek.
Nem azért teremtett minket a természet, hogy csöndesen élvezzük a számunkra kijelölt éveket. Fejlődésünk fontos előfeltétele a miértre vonatkozó kérdés.
Kérdés: A koronavírus időszakában vannak olyan emberek akik semmitől sem félnek. Láttam videókat olasz polgármesterekről, aki járkáltak városokban és szidják az embereket, hogy menjenek haza. Egyszerűen csak lófrálnak a városban. Olaszországban is! De vannak olyan emberek, akik természetesen betartják a törvényeket, otthon ülnek és figyelnek mindenkire. Mitől kell valójában félnünk, attól hogy valaki magát megfertőzi, vagy hogy a másikat fertőzi meg?
Válasz: Nagyon örülök ezeknek a kérdéseknek. Nekem elsősorban másokra kell gondolnom. Annak ellenére, hogy nem hiszek az orvosoknak, nem hiszek abban, hogy én esetleg megkapom a fertőzést és hordozóvá válok, mégis azt kell tennem, amit az orvosok mondanak, hogy az emberek lássák, hogy törődöm velük és gondoskodom róluk. Nem magamról gondoskodom, hanem róluk.
Kérdés: Ön úgy érti ezt, hogy az embernek maszkot kell viselnie és mutatnia kell, hogy nem akar másokat megfertőzni. Ez jelenti azt, hogy kölcsönös garanciát kell vállalnunk egymásért?
Válasz:Természetesen! Ez elsődleges! Hogyan tegyem úgy dolgomat, hogy közben megvédjem a másik életét? Az életét! Ma ez valóban élet és halál kérdése!
A vírus az egy program, mely azt akarja nekünk megtanítani, hogyan gondoskodjunk egymásról. Senki sem akar, másokról gondoskodni, a saját egoista vágyán belül? Nem akarunk arra gondolni, hogy egyetlen integrál rendszerben vagyunk az egész földi civilizációval? Akkor a vírus majd megtanít minket!
A vírus majd beteljesíti azt, amit mi nem voltunk képesek magunk tudatosan, önkéntesen beteljesíteni! Kényszerít minket, hogy mindezt megtegyük!
Kérdés: Képes lesz a vírus valamit kezdeni velünk, vagy sem?
Válasz: Természet bármire képes velünk. Mindez a közeljövőben meg is történik!
Kérdés: Lehetséges egy embert, teljes egészében invertálni? Minden pillanatban magamra gondoltam, ezen a módon éltem az életem.
Válasz: A szenvedés mindent képes megváltoztatni.
Kommentár: Ez egy nagy probléma, állandóan csak a szenvedés által fejlődni.
Válaszom: Nem csak a szenvedésen keresztül! Végül is mi megtehetjük mindezt önkéntesen! Mindez azért történik, mert nem akarjuk önkéntesen megtenni, nem akarjuk az értelmünkön belül meg cselekedni! Lehetetlen bármit is kezdeni velünk. Ennélfogva magunkra vonzzuk a természet ezen cselekedeteit, ezeket a csapásokat.
Kérdés: Ez azt jelenti, hogy a vírus az valami intelligens dolog?
Válasz: Az egész Természet egy intelligens rendszer. Egy nagyon specifikus meghatározott program alapján fut. Hogy ha mi nem teljesítjük ezt a programot, akkor más programok kapcsolódnak be, aztán megint ujjak, és így tovább. Nagyon sok úgynevezett, vírus létezik a természetben.
Mi mindezt „vírusnak“ nevezzük de ez valójában egy program, mely benne van foglaltatva az általános önző program rendszerben, és ez most elkezd lassan, fordulni változni.
Még nem értük el a törés pontot! Egyelőre még csak egy kis mozgást érzünk.
Most a vírus megjelent az állatokban, aztán majd madarakban, utána valahol a levegőben, nem tudjuk hol, hogy hol, mindenféle rágcsálókban, szúnyogokban. El se tudjuk képzelni, hogy mi történik majd! Hirtelen egy ellenséges világban találjuk magunkat, ahol minden ellenünk van, mivel mi vagyunk a természettel szemben, mivel mi gyűlöljük ezt a világot a viselkedésünkön keresztül! Csak nézd meg, hogy mit tettünk ezzel a rendszerrel! Ennélfogva a Természet most ellenünk fordul, hogy megtörjön minket. Így nekünk másképpen kell majd hozzáállnunk ehhez a világhoz. Először is el kell zárnunk magunkat bármilyen önző, káros, túlzott fogyasztástól. Nem lesz szükség milliónyi üzletre, meg az összes többi dologra, amit eddig felhalmoztunk a világunkban, egyetlen évszázad során. Lassan-lassan kipukkanunk majd, és ezzel buborék leereszt.
Kérdés: Mikor érti majd meg a vírus, hogy elvégezte a munkáját?
Válasz: Ez automatikusan történik a természetben. Amikor majd elkezdünk kevesebbet költeni, kevesebb lesz a légszennyezés, amikor engedjük, hogy a Természet megtisztítsa önmagát, amikor az óceánok elkezdik feldolgozni a temérdek műanyagot, mely egyelőre megtölti őket. Akkor meglátjuk, hogy a Földön, hogy az ismételten termékennyé válik, és a madarak dalolni fognak a levegőben. Minden ismét csodálatossá, és jóvá válik. A természet, énekel majd a harmóniában, amelyet mi nem szegünk meg! Azonban mindez időt igényel.
Egyelőre mi még nem csináljuk ezt. Ezért van az, hogy először is meg kell szorítsuk magunkat, engedelmeskednünk kell azoknak a törvényeknek, melyeket a természet most megnyilvánít. Egy elzárt szobában ülök, nem mehetek sehova. Mi mást tehetnék? Mind ez a természet törvénye.
Amikor mi mindannyian egy aránylagos egyensúlyba kerülünk a rendszerrel, akkor az majd elkezd minket egy még kifinomultabb módon befolyásolni, hogy még inkább alkalmasabbá váljunk a Természet rendszeréhez idomulni, ameddig el nem érünk egy olyan állapotot, ahol a fizikai cselekedetek elkezdik a morális alapelveket befolyásolni, mely az egymással való viszonyunkra vonatkozik.
Mi nem akartuk ezt belülről, azaz a saját tudatosságunk az érzéseinken keresztül. Nem akartuk megváltoztatni viszonyainkat, és a természethez való hozzáállásukat egy ilyen módon, de most a Természet kényszerít, majd minket cselekedeteink ellenkezőjére, kívülről helyez ránk nyomást, ameddig meg nem változunk.
Kérdés: Az a tény, hogy én most elkezdek arra gondolni, hogyan ne fertőzzek meg egy másik embert, ez egy tiszta lépés a természet felé?
Válasz: Mindez ösztönös. Ez még nem egy tudatos cselekedet, ez még nem egy tudatos beleegyezés, s nem tudatos elfogadással történik, ez nem egy vágyott cselekedet. De már egy jó kezdet. Istennek hála, a Természet el kezdett dolgozni rajtunk.
Kérdés: Mikor érjük el azt a pontot, amikor a Természet, nem hagy magunkra minket és legalább azt mondja nekünk „most már hátradőlhettek, relaxálhattok“?
Válasz: Amikor mi egy dinamikus egyensúlyba kerülünk a természet rendszerével.
Kommentárom: Ez egy nagyon távoli cél.
Válaszom: Mi nem akarjuk azt, hogy békén hagyjon minket! Isten ments!
A lényeg az az ember hozzáállása azzal kapcsolatban, hogy nem azért kell már cselekednünk hogy mindent kizsákmányoljunk, kihasználjunk, hogy magunkat mindenfajta különlegességekkel élvezetekkel kielégítsük, hogy a természetet ezen keresztül megcsonkítsuk, és így tovább.
Ez a program belénk lett helyezve, és mi el vagyunk kötelezve arra , hogy azt kövessük és azon keresztül megváltozzunk. Nincs menekvés ettől. Vagy önkéntesen felgyorsítjuk a folyamatot, melyet úgy nevezünk, hogy Achishena (felgyorsítás), vagy az egyre nagyobb nyomást helyez ránk és akkor hosszabb ideig tart és nagyobb szenvedést okoz. Azonban a program már be lett indítva. Ennyi! Szóval most kezdjünk el szaladni.
Kérdés: Mindig azt mondja, hogy nem is kell, és nem tudjuk semlegesíteni, kiegyenlíteni egoizmusunkat. Elegendő azt egyensúlyba hozni a természet bizonyos pozitív erejével. Mi ez a pozitív erő? Honnan származik?
Válasz: Ez a spirituális erő.
Világunkban mi az ásványi, növényi és állati természet szintjein vagyunk. Az ember olyan itt, mint egy állat. Ha bármilyen antiszociális cselekedete van, akkor ezeket csak akkor lehet kiegyensúlyozni, ha a következő szintre, a spirituális együttműködés, a „szeresd felebarátod” szintjére vezetjük őt.
Akkor fogjuk látni, a természet és önmagunk helyes integrál képét. Az emberiség meg fogja érteni, hogy problémák, és akár még a halál nélkül is létezhet.
Kérdés: Hogyan lehet kiváltani az erőt, amely semlegesíti az egoizmust és kiegyensúlyozza azt?
Válasz: A természetben, az egoizmus mellett egy jóindulatú, altruista erő is létezik, amely képes adni, adakozni és nem önmagára, hanem csak másokra gondolni. Mi hiányában vagyunk ennek az erőnek, amely ellentétes az egosita erőnkkel, amely semmiképpen sem veszi figyelembe mások vágyait, épp ellenkezőleg. Minél inkább ellenkezik mások vágyaival, annál jobban élvezi azt és kitöltődik. Egyensúlyba kell hoznunk ezt a két erőt.
Kérdés: Úgy érti, hogy a jó erő kiegyensúlyozását néhány jó cselekedet okozza és az a tény, hogy erről beszélünk?
Válasz: Igen. Ezt ki kell fejleszteni, amikor a megfelelő környezetben, a megfelelő csoportban vagy. Ezt mind a gondolatok, mind a tettek okozzák, mert a cselekedeteket gondolatok követik.
A spirituális világban a hely nem más, mind egy adott vágyban való érzékelés. Az idő a spiritualitásban, az adott vágyban való érzékelés által elért állapotok sorozata. A spirituális halál az az állapot, amikor a lélek elszakad a kapni akaráson belüli érzékeléstől, visszatér a spirituális erők érzékelésének birodalmába, hogy előkészítse a saját, új testet öltését. A fizikai halál állapota, pedig az, amikor a test érzékelése az ásványi szint tudatosságára zuhan. A spirituális és a fizikai halál tehát nem egymással összefüggő állapot, az ember képessé válhat a fizikai halál teljesen tudatos átélésére, a spirituális halál teljes elkerülésére, amennyibe a spirituális halált már életében eléri, azaz a test érzékelésénél magasabb érzékelési lehetőséget épít fel önmagában.
Van spirituális értelemben bármilyen különbség abban, ha valaki hősként hal meg, vagy öngyilkos lesz?
Rav Laitman válasza:
Én nem látok ebben semmilyen különbséget. Valójában minden ember úgy, és olyan körülmények között hal meg, amivel a legteljesebben szolgálja a Teremtés Tervét, és amivel a legteljesebb módon adakozik a teljes teremtés irányába, azaz, amivel a lehető legjobban hozzájárul a világ korrekciójához. Ezt az embertől független erők határozzák meg és rendezik el.
Rav laitman válasza:
A halál, korrekció. Az egyebként kijavíthatatlan vágy feladása, amikor az ember, egy új vágyhalmazon nyilvánul meg, és amit nem tudott korrigálni ebben az életében, majd felbukkan egy következő életében. A halál utan SEMMI nincs, az újjászülető lélek szempontjából a reinkarnáció azonnali. Az ember az élet és a halál örök kerekéről is csak a megváltás útján tud leszállni.
Kérdés:
Akkor mik a halál utáni élmények?
Rav Laitman válasza:
Az ember semmi más, mint a vágyakban megnyilvánuló tudatosság. Az Igaz Ember az, amikor az Isteni szikra tudatossága épül ki a vágyban. Minden más esetben, a vágyban lezajló folyamat ideiglenes, halandó. A halál utáni élmények valójában a vágyakban kialvó tudatosság elszabadulásai , mik az idő érzékelésének felgyorsulásával járnak. Amikor a vágyak mélyén lévő Klippáktól (Egoista Héjak) szabaddá válik a lélek, azaz a tudatosság, akkor még az adott vágyakhoz kötődve, a lélek különböző állapotokat él meg. Aztán egy új inkarnáció kezdődik azonnal.
Először mi állati szinten fejlődtünk, generációról generációra, annak megfelelően, ahogy a resimok görgetek bennünket az egyik vágytól a másikig, és ezek, a vágyak megkapták a testi érzékszerveken keresztüli érzékelést, melyen belül megtalálták illetve megteremtették ennek a világnak a képét.
Most azonban megkaptuk az engedélyt a Kabbalah bölcsességén keresztül való felemelkedésre, a Végtelen világ szintjéig. Tehát, nem vagyunk többé behatárolva a testi inkarnáció által. A fizikai életek és halálok sorozata el fog tűnni, és látni fogjuk, hogy ez csak az általános rendszer egy bizonyos szintjének feleltethető meg.
Amikor a tanulmányaim kezdetén én megkérdeztem Rabbash-t, hogy mi az élet, és a halál, a mi világunkban, azt felelte „olyan ez, mint amikor leveszed az inged este és újat veszel fel reggel”. Ezt az analógiát alkalmazva te leveted ezt az életet és beöltözöl egy újba, a 10 szfira egy rendszeréből a 10 szfira másik rendszerébe lépsz, és amikor ott találod magadat egy magasabb szinten, nem érzel semmi különlegeset emiatt. Hasonlóan az „bestia” szintjén található test nem érez semmilyen fájdalmat hajvágáskor vagy körömreszeléskor, mert azok a részek a „vegetativ” (növényi) szinten vannak. Az alsóbb szint nem érzékeli a hiányt. Ellenkezőleg, a megújulást kellemes kiegészítésként éli meg.
Ebből az következik, hogy a ma emberének lehetősége van elérni az örökkévaló szintet ennek az életnek a lezárása előtt, és úgy fogják látni a jelenlegi valóságot, mint egy nyúlványát az Végtelen világnak.
Azonban nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Mivel az engedély megadatott, és nekünk cselekednünk kell, és nagyon nehéz munkát kell előtte végeznünk, mielőtt ezt a feladatot a megfelelő módon végrehajtanánk. Nekünk a módszert egyszerűbben elérhetővé kell tennünk a világ számára, egy magasabb szinten kell lennünk, és meg kell valósítanunk a megfelelő kapcsolatot a különböző szintek között. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy tanítóvá kell válni és el kell kezdeni felemelni az emberiséget. Látnunk kell, hogy ez a feladatunk, kötelességünk. Az engedély lényege nem csak az, hogy mi ezt megvalósíthatjuk, hanem az is, hogy ez a valódi szerepünk, és felelősek vagyunk azért, hogy ezt megtegyük.
Amikor én kifejlesztem szívben található pontomat egy teljes spirituális edénnyé, azon belül elkezdem érzékelni a valóság eddig elrejtett részét. Ez az amikor elkezdem magamat valójában azonosítani az Univerzum eme újonnan felfedezett részével. Úgy érzem, hogy ebben az új dimenzióban élek, és nagyobb benyomást kapok attól, mint a korporális világtól.
Elkezdek érzéseket érzékelni a spirituális testemben, a lelkemben, melyek sokkal erősebbek, mint korporális érzéseim (látás, hallás, ízlelés, szaglás, és tapintás). Még akkor is ha fizikai testem meghal, azt nem érzékelem már veszteségként, mivel most már egy jóval erősebb valóságot érzékelek, mely örökkévaló és tökéletes.
Ez az ahova el kell érkeznünk. Ezért mondják azt: a Tóra “megszabadít minket a halál angyalától”. Amekkora mértékben mi megszabadítjuk magunkat a “temetkezési vállalkozónktól” (önző vágyunktól), mi megszabadítjuk magunkat, magától a korporális halál érzékelésétől.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.ElfogadomNem
