Dr. Michael Laitman

jövő

Mit jelentenek az álmok

Kérdés: Mit jelentenek az álmok?

Válasz: Hallottam Rabash-tól,  és magam is látom az irányítási rendszeréből, hogy az álmaink a világunkban nem többek, mint csupán a nap folyamán tapasztalt dolgok következményei.

Néha vannak próféta álmok, és az ember lát valamit a jövőben. Nekem is voltak ilyen álmaim. Ez azért történik, mert lekapcsolódunk az önzőségünkről és felemelkedünk a következő szintre, ahol már minden létezik: a múlt, a jelen és a jövő. Olyan információáramlásra csatlakozunk, ahol az idő nem létezik.

Ezért vannak olyan emberek, akiknek fokozott érzékenysége van erre, akik valóban megjósolhatják a jövőt. Ehhez nem szükséges kabbalistának lenni.

Kérdés: Hogyan láthatja a jövőt, ha minden az embertől függ? Már létezik az?

Válasz: Nem számít, hogy mit csinál egy az ember. Egy ember megváltoztatja a jövőt, azonban az már készen van

Kérdés: Amikor a  cselekvés végéről beszélünk, a korrekció legutolsó lépését értjük alatta?

Válasz:  Úgy értjük, hogy a legutolsó művelet, aminek most kell megtörténnie a terv szerint.

Kérdés: Van még egy elv: “Olyanok voltunk, mint az álmodók.” Miről szól ez?

Válasz: Amikor visszatérünk a teljes korrekció állapotába, úgy viselkedünk, mintha álomban lennénk. Nem tudjuk elképzelni, hogy a felső Fény mennyire irányít bennünket.

“Olyanok voltunk, mint az álmodók.” egy kifejezés a Dávid király Zsoltáraiból. Minden, ami a Zsoltárokban van leírva, az teljes mértékben Kabbala.

Az orosz nyelyvű Kabbala leckéből, 2017/11/19

Via – Laitman Blog

24 ápr 2018

Belső Fény

Laitman_197_01

Az ember egyáltalán nem képes információt szerezni a rajta kívülálló világból az öt fizikai érzékszervén keresztül, még ha amit érzékel úgy is tűnik a számára, valójában azonban a belső világát látja, hallja, tapintja, szagolja és ízleli úgy, hogy az a külsőleg, egy fizikai valóságban van elrendezve a számára.
Azok a spirituális érzékszervek, amelyeken keresztül az Ohr Pnimit (A Belső Fényt) érzékeljük, a Fény elérésére irányuló vágyainknak, a Fény – azaz a Teremtő – minőségével való formaegyezésnek megfelelően rendeződnek el. A spirituális érzékszerveink érzékelési képessége tehát annak a szintnek megfelelőek, amilyenen éppen a Teremtő rendszerével formaegyezzünk. A YHVH a Teremtő teljes megnyilvánulásának megfelelő, a Fénnyel teljes formaegyezésben lévő hatalmas vágyai a teremtett mindenségnek. Amilyen mértékben az ember lelkében hasonló a YHVH elrendezés, olyan mértékben érzékeli a Teremtőt.
Amilyen mértékben megváltoztatjuk belső minőségünket a megszerzésről az adakozás felé, azonnal érzékelni kezdjük, hogy a világ megváltozik körülöttünk, és felveszi fokozatosan a Magasabb Világok elrendezését. Mindezt a Fény hozza el az ember számára, és a tökéletesség nem jelent egyebet, mint a valóság érzékelésének tökéletessé válását.

Reggeli Lecke 2017.01.12

21 jan 2017

A Földi életünk

laitman_435

A mi világunk, egy egoista versenyről szól, a gyerekkortól, a halálunkig. A teljes emberi élet maga a pokol, folyamatos harc, amelyből senki nem jöhet ki igazán jól, kizárólag az egónk fényesedik be a ténytől, hogy valaki fölé emelkedtünk.
Ezért az egész földi életünket, amely megadatott a számunkra, meg kell próbálnunk egyensúlyba hozni, és ezzel megváltoztatni. Életet adunk gyerekeknek, felneveljük és tanítjuk őket annak érdekében, hogy ne az egojukat hizlaljak, hanem hogy olyan emberekké váljanak, akik békességben élve képesek élvezni az életüket, és nem érzik állandóan, hogy védekezniük kell.
A Kabbala Bölcsessége pontosan ezt magyarázza el, hogy kell ezt elérni. Ehhez ki kell építenünk az emberek között egy olyan kapcsolat rendszert, amely minden egoista elutasítás felett áll, és így hidat emelhetünk a kölcsönös kapcsolat ereje által, az Örök Szeretet irányába.

Részlet a reggeli leckéből 2017.01,14

17 jan 2017

Megízlelni az összes világot

Mi vágyak vagyunk, cselekedetek, és van egy erő, amely teremtett és befolyásol bennünket. (“Az Egyetlen Cselekvő.”) Mi ennek a következményei vagyunk, Az megtapasztalt érzéseink és tulajdonságaink azokkal azonosak, amelyeket ez az erő teremtett meg és tölt ki.  

Mi még csak az a végterméke sem vagyunk a folyamatnak, amely érezheti ezt az erőt, és a közvetlen hatását, mind a négy állomásában a vágy fejlődésének. Még mindig távol vagyunk, ettől a teljes feltárulástól. Azonban soha nem tudunk egy lépéssel túllépni az érzékeink kötelékein, mivel mi egy vágy vagyunk, és csak azt ismerhetjük, ami ezen belül található, és kibomlik a számunkra.

Ezért, nem ismerhetjük a dolgok lényegét, nem csak spirituális értelemben, hanem még fizikailag sem, legyen az például, elektromosság, vagy a kenyér, víz, vagy a felső Partzuf, vagy a spirituális Fény. Ezek mindegyike csupán azon az érzékelésen belül ismerhető meg, amelyet a vágyon belül megtapasztalhatok. Ez egy olyan hatásból származik, amely felemelte és kitöltötte a vágyamat: és ezt, egy valamilyen tulajdonságokat képviselő erő, bizonyos akciójának eredményeképpen érzem.

Ez azt jelenti, hogy én magam is, egy bizonyos következmény vagyok, erőknek egy bizonyos kombinációjának a következménye, amelyekről semmit nem tudok. Mindez azelőtt létezett, hogy engem megteremtett volna, és ismeretlen a számomra. Csak azt tudom. hogy már létezem, és valamilyen módon érzékelem önmagam, mint egy ásványi alapú test, amely teret tölt ki az univerzumban.  

Mindazonáltal, mindezek pusztán az én, saját magam általi megtapasztalásomban léteznek, a Teremtő által, számomra adott minőségeknek megfelelően. Azonban ki vagyok, valójában? Lehetséges, hogy van valamilyen egyéb formám is azon kívül, amit látok éppen most? Nem tudom, és soha nem is fogom megtudni. Én egy élvezetekre irányuló vágy vagyok, amely ezen a módon érzékeli magát, és csak az anyagot, illetve azokat a formákat vagyok képes érzékelni, amelyek ebben az anyagba vannak bezárva, hogy azt megtapasztalják, mint élvezetet, vagy fájdalmat.

Az absztrakt formákat, és az eszenciákat (lényegeket) nem érhetjük fel, és nem kell sanyargatnunk magunkat ezért, mert ezek nem is manifesztálódnak, jelennek meg az anyagban. Még a hozzánk legközelebb álló dolgok eszenciáját, lényegét sem ismerhetjük. Mi is az a kenyér, vagy cukor például? Csak azt tudjuk, milyen ízűek. Lenyelem, az erőt, amely most úgy néz ki, mint egy darab kenyér a számomra, és képvisel egy bizonyos mennyiségű dolgot a számomra, amely egy bizonyos érzetet kelt bennem. Ez az erő, kitölt egy üres területet bennem, és én azt hiszem, ez valódi anyag, mivel az anyag is egy vágy, amely beteljesedést szerez meg.  

Hasonló módon, később, mi felfedezzük a spirituális valóságot, az megfelelő „ízeivel” amely nevet ad ezeknek. A Teremtőt, a cselekedetei által fogjuk fel, és kezdjük el érezni az ízeit a Sefirotoknak és a Partzufoknak: a Zeir Anpin egy íz, miközben a Malchut egy másik. Így, fokozatosan elérjük az összes ízt, ameddig megtudjuk, hogy a teremtő mennyire „ízletes.” A Végtelen Fény ízének ismerete azt jelenti, hogy azt, az adakozás érdekében szereztük meg, hogy élvezzük a hozzá kapcsolódást, a kitöltést és a szeretetet.

KN

09 feb 2011

Leereszkedés egy rendszer szerint, visszaemelkedés a személyes választás alapján

Rabash,a Shlavei HaSulam (Lépések a létrán), című cikkében “Az áldás nem a munka megszámítása alapján van.”: Például, valaki elviszi a kabátját a tisztítóba, hogy a foltokat eltávolítsák róla. Azt mondja a mosoda tulajdonosának: “Megszámoltam, mennyi foltot kell eltávolítania, és most már ez alapján tudom, mennyit fogok fizetni ezért..”

Mi egy perfekt állapotban vagyunk, és azt csak fel kell tárnunk. Minden állapot, amin keresztül megyünk, egy állomása a létező állapot megismerésének. Ez lépésről lépésre válik nyilvánvalóvá a számunkra.

Minden a fogadótól függ: olyan mértékben történik ez meg, amennyire az ember felkészült és sürgeti ezt. Hogy a környezet mennyire akarja segíteni, és támogatni őt, szintén kizárólag tőle függ. A Teremtő elvezeti az embert a helyes környezethez, és azt mondja: „Ez a tiéd, fogd!” Most már kizárólag a személyen múlik, mennyire fogadja el, amit ajánlanak neki, és milyen módon.  

Ezért, “a korrekció, a tisztítás megszámolása” is teljesen a mi kezünkben van. Mindent a hozzáállás határoz meg: be kell teljesítenünk az összes állomását amelyet az utunk elénk rak, mindent, az annak megfelelő módon.

Felülről a Végtelen Világból érkezik a bőség az edényekbe, és a Fény a világok, Partzufok, és a Sefirotok leereszkedése által. Törések és egyéb folyamatok tűnnek fel, mint az előkészítése. Mihelyt ez az előkészítés befejeződik, fel kell emelkednünk ugyanezen az úton, csak most alulról felfelé, átmenni ugyanezeken az állapotokon, megélni ugyanazokat a Reshimokat (információs géneket), de még is előre mozdítva azokat a mi vágyainkkal. Ez az egyetlen különbség.

A teremtő eltörte az összefüggő képet darabokra, és most ezen darabok mentén kell nekünk vágyakat, törekvéseket, célokat keresnünk, új fontosságot alkotnunk, és értékeket megalapoznunk. Ez olyan, mintha egy építő készletet szerelnénk össze, részeket, melyeknek különböző formájuk, minőségük van, különböző színűek, és különböző módon kapcsolódhatnak össze.

Mindezt megelőzi a vágyunk, amely arra irányul, hogy mindezt kizárólag egy csoport segítségével tudjuk elrendezni. Eközben nem igazán érezzük a függőségünket mindettől, alapvetően nem érezzük, hogyan haladunk előre, nem tudjuk mérni a sebességét, kiszámítani a spirituális fokozatát, vagy az előrehaladás mértékét. Ezért nem vagyunk siettetve, hogy megtaláljuk a fejlődésünk felgyorsításának a módját.  

Minden állapotban passzívak vagyunk: “Ha én már ide elértem, várhatok egy kicsit a tovább haladással.” Aztán ez a tovább haladás még is különböző cselekedeteknek lesz köszönhető, még ha ezek nem is igazán célirányosak a fejlődés irányában. De a folyamat lassú és sok kiegészítő mozgást igényel.

Amikor elérjük a helyes elemzést, megértjük, hogy minden állapot lényeges,  és egyetlen állapot sem kerülhető el. Minden a leghelyesebb módot szolgálja; az igazság tisztázását, azonban a szüksége vágy, energia és impulzus hozzáadása tőlünk függ.

KN

08 feb 2011

A jövő rendszere, második rész

Kérdés:

Sok oldalunk van már, ami információt továbbit rólunk. Nemrég azt említetted, hogy most egy teljesen új állapotba jutunk, aminél a potenciális Internet felhasználó nemcsak információt kap, hanem szintén „felszívja” az atmoszférát, ami jelen van a szervezetünkben.

Válaszom:

A mi célunk, hogy a természetről szóló tanulmányainkat egy játékká alakítsuk át, valami olyanná, ami a Tamagochihoz hasonló. Az emberek megőrültek azért a játékért! Azon aggódtak, hogy nem „etetik meg” időben a „kisállatukat”, vagy hogy nem „fektetik le” azt. Az emberek zavartak voltak, és megvadultak. Ez az „egoista” (Tamagochi) egyre többet és többet „követelt” tőlük.

Ugyanilyen játékot kell kitalálnunk, ami a környezetemet a saját fájdalmammá alakítja át, és az „én kisbabámmá” változtatja. Függenem kell tőle, szeretnem és törődnöm vele, mert ez a legfontosabb dolog a világon a számomra. Mint egy gyermek az anya számára. Senki nem létezik ezen a világon az anya számára a gyermekén kívül. Így teremtette őt a természet. A mi feladatunk hogy hasonló állapotot érjünk el egyedül.

Viszont egyedül képetlenek vagyunk ezt a szintet elérni. Egy olyan állapotba kell jutnunk, ahol el akarjuk érni ezt a szintet, de felismerjük, hogy képtelenek vagyunk ezt egyedül megtenni. Ez szükségessé teszi a Felső Fény magunkra vonását, ami cserébe korrigálni fog minket.

Úgy kellene elérnünk egy ilyen szintet, hogy játékot játszunk, ami önmagában nem igazán vonja magára a Felső Fényt. A Felső Fényt a vágyunk vonja magára. A kapcsolat közöttünk egy játék „formájára” kell hogy hasonlítson, ami inspirál minket és a spiritualitás fontosságának érzetét adja nekünk. Más embereknek, akik részt vesznek a játékban figyelmeztetnie, vonzania és felhúznia kellene minket; féltékenységet, mérgességet, és irigységet kellene tapasztalnunk arra való tekintettel, hogy számunkra még mindig hiányzik, ami más számára megvan (a Felső Szint felé történő elkötelezettség).

Egy hagyományos rendszert kellene létrehoznunk, aminek nincs köze a spiritualitáshoz. Egyfajta „logikus, pszichológiai szerkezetnek” kellene lennie, a Tamagochihoz hasonlóan, vagy más egyéb játékhoz hasonlóan, amit közösségi hálózatokon meg lehet találni. Természetesen egy intelligens rendszernek kellene lennie, ami tudja szabályozni önmagát, kutatni a felhasználóit, és tudni, hogy kik ők. Kötelező ezen dolgoznunk.

Általánosságban ez egy modell a társadalom jövőjére vonatkozólag, amiről már lehetséges kommunikálnunk. De van egy nagy probléma. Hogyan vonzunk be és tartunk meg embereket ebben a rendszerben? A világcsoport emberei extrém módon elfoglaltak. Dolgoznak, éjjel tanulnak és nem alszanak eleget. Hogyan lesz idejük ezen az oldalon lógni? Mikor teremtjük meg az integrált és harmonikus jövőbeli közösséget? Honnan lesz időnk dolgozni rajta? Egy hétköznapi embernek elég ideje lesz rá, hogy meglátogassa az oldalt? Vagy kötelezzük rá őket, hogy naponta pár percre meglátogassák azt? Elégséges lesz ez és hasznos?

Nincs elég időnk ezzel foglalkozni. Talán a reggeli leckéket is bele kell foglalni (a kötünk lévő kommunikáció magját) ebbe a rendszerbe? Vagy valahogyan „szűrjük” a munkánkat, az életünket, és a kapcsolatot közöttünk ebben a rendszerben? Eddig ez nem világos, hogyan tudjuk elérni ezt a célt, mivel túl elfoglaltak vagyunk.

A csoportjainkon kívül álló embereknek (az általános populációnak) van esélye használni ezt a rendszert. De akkor is, amikor nem-Bnéj Baruch tagokról van szó, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy hogyan vonjunk be mindenkit a kommunikációnk rendszerébe. Ez a kérdés: Hogyan?

cst

12 Júl 2010

79 queries in 0,160 seconds.